Terence Tao
| Terence Tao (陶哲軒) | |
 | |
| Terence Tao 2006-ban | |
| Született |
Terence Chi-Shen Tao 1975. július 17. (44 éves) Adelaide  Ausztrália |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | ausztrál-amerikai |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása | matematikus |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Terence Tao témájú médiaállományokat. | |
Terence Chi-Shen Tao (Ausztrália, Adelaide, 1975. július 17. –) ausztrál-amerikai matematikus.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Kínai szülőktől született Ausztráliában, ahol 1992-ig élt. 1992-1996 között a Princetoni Egyetemen tanult, ahol Elias M. Stein vezetésével szerzett PhD-t. Harmonikus analízissel, parciális differenciálegyenletekkel, kombinatorikával, analitikus számelmélettel és reprezentációelmélettel foglalkozik.
1988-ban Nemzetközi Matematika Diákolimpián aranyérmet nyert, mindösszesen 13 évesen, ezzel a valaha volt legfiatalabb aranyérmes. Ezelőtt egy ezüst- és egy bronzérmet is szerzett, de ezek után egyetemre ment és nem indulhatott az olimpián. Az Abel-díj bizottságának egyik tagja.
Munkássága[szerkesztés]
2004-ben Ben Greennel bebizonyította a számelmélet egy régi, nevezetes sejtését: a prímszámok sorozatában van tetszőlegesen hosszú számtani sorozat. Ez a Green–Tao-tétel.
2012-ben bebizonyította, hogy minden 1-nél nagyobb páratlan szám előáll legfeljebb öt prímszám összegeként.[4] Ez a "gyenge" Goldbach-sejtés egy gyengített változata. Terence Tao ezért az eredményéért kapta meg a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Crafoord-díját 2012-ben.[5][6]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Salem-díj: 2000
- Clay Prize Fellowship: 2001-2003
- Bôcher-díj: 2002
- Fields-érem: 2006
- a Royal Society tagja: 2007
- a American Academy of Arts and Sciences tagja: 2009
- a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Crafoord-díja: 2012[5][7]
- Royal-érem: 2014
- Matematikai Breakthrough-díj: 2015[8]
Könyvei[szerkesztés]
- Terence Tao: Solving Mathematical Problems: A personal perspective, Deakin University Press, Geelong, Vic.: 1992, 85 pp ISBN 0-7300-1365-0 (első kiadás), Oxford University Press, Oxford, 2006, 150 pp ISBN 978-0-19-920560-8 (második kiadás)
- Terence Tao, Van H. Vu: Additive Combinatorics, Cambridge University Press, 530 pp. ISBN 0-521-85386-9
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.nytimes.com/2007/03/13/science/13prof.html
- ↑ a b https://www.math.ucla.edu/~tao/whoami.html
- ↑ http://www.ams.org/profession/prizes-awards/pabrowse?purl=bocher-prize
- ↑ Archivált másolat. [2016. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
- ↑ a b The Crafoord Prize in Mathematics 2012 and The Crafoord Prize in Astronomy 2012
- ↑ http://www.scientificamerican.com/article.cfm?id=goldbachs-prime-numbers
- ↑ 4 Scholars Win Crafoord Prizes in Astronomy and Math
- ↑ Kenneth Chang: The Multimillion-Dollar Minds of 5 Mathematical Masters (angol nyelven). The New York Times, 2015. június 23. (Hozzáférés: 2017. december 4.)
Források[szerkesztés]
- Honlapja
- A prímszámok sorozatában van tetszőlegesen hosszú számtani sorozat – bizonyítás
- Rövid életrajz a MacArthur Alapítvány honlapján
- Cikk New York Times-ban
|
