Terence Tao

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Terence Tao
(陶哲軒)
Terence Tao 2006-ban
Terence Tao 2006-ban
Született Terence Chi-Shen Tao
1975július 17. (43 éves)
Adelaide  Ausztrália
Állampolgársága
Nemzetisége ausztrál-amerikai
Foglalkozása matematikus
Iskolái
Kitüntetései
  • Royal Society tagja
  • Royal-érem
  • Onsager Medal
  • Fulbright Program
  • Salem-díj (2000)
  • Bôcher Memorial Prize (2002)
  • Clay Research Award (2003)
  • Ostrowski Prize (2005)
  • Levi L. Conant Prize (2005)
  • Australian Mathematical Society Medal (2005)
  • SASTRA Ramanujan Prize (2006)
  • Fields-érem (2006)
  • MacArthur Fellows Program (2007)
  • Alan T. Waterman Award (2008)
  • Matematikai Nemmers-díj (2010)
  • King Faisal International Prize in Science (2010)
  • Pólya-díj (2010)
  • Crafoord-díj (2012)
  • Breakthrough Prize in Mathematics (2014)

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Terence Tao témájú médiaállományokat.

Terence Chi-Shen Tao (Ausztrália, Adelaide, 1975. július 17. –) ausztrál-amerikai matematikus.

Élete[szerkesztés]

Kínai szülőktől született Ausztráliában, ahol 1992-ig élt. 1992-1996 között a Princetoni Egyetemen tanult, ahol Elias Stein vezetésével szerzett PhD-t. Harmonikus analízissel, parciális differenciálegyenletekkel, kombinatorikával, analitikus számelmélettel és reprezentációelmélettel foglalkozik.

1988-ban Nemzetközi Matematika Diákolimpián aranyérmet nyert, mindösszesen 13 évesen, ezzel a valaha volt legfiatalabb aranyérmes. Ezelőtt egy ezüst- és egy bronzérmet is szerzett, de ezek után egyetemre ment és nem indulhatott az olimpián. Az Abel-díj bizottságának egyik tagja.

Munkássága[szerkesztés]

2004-ben Ben Greennel bebizonyította a számelmélet egy régi, nevezetes sejtését: a prímszámok sorozatában van tetszőlegesen hosszú számtani sorozat. Ez a Green–Tao-tétel.

2012-ben bebizonyította, hogy minden 1-nél nagyobb páratlan szám előáll legfeljebb öt prímszám összegeként.[3] Ez a "gyenge" Goldbach-sejtés egy gyengített változata. Terence Tao ezért az eredményéért kapta meg a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Crafoord-díját 2012-ben.[4][5]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Könyvei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]