Szvádhjája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A szvádhjája szanszkrit kifejezés (स्वाध्याय); szó szerinti jelentése: öntanulmányozás.[1] Ennek az ind filozófiában használt fogalomnak több értelmezése van. Jelentheti az önmegfigyelést és az öntanulmányozást, de tágabb értelemben a Védák és más szent könyvek tanulmányozását is, és önnevelést azok tanulmányozása által. A gondolatok, a beszéd és a tettek megvizsgálását és megtisztítását. A szvádhjája a nijama ajánlásainak egyike.

Patandzsali a Jóga-szútrákban a tapasz (önfegyelem, önmegtagadás), a szvádhjája és az Ísvara-pranidhána (Isten iránti teljes önátadás) módszerét említi, mint összetartó egységet a cselekedetek jógáján belül. [2]

"Az önnevelés kapcsolatot teremt Istennel.[3] Az önnevelés hatékonysága összefügg a tapasz és az ísvara-pranidhana párhuzamos gyakorlásával. A nijama negyedik lépése előírja a szakrális szövegek tanulmányozását, értő áttekintését (sásztra), valamint a mágikus formulák (mantra) elmélyült ismeretét. A kötöttségektől megtisztult személy értelme (jakta-manasz) felszabadul a világias terhektől és szellemi tudása napról-napra növekszik, ura érzékeinek (indrija-szamjama) és minden gyönyörűsége a szvádhjája feladataiban van. [2]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. http://www.sanskrit-lexicon.uni-koeln.de/scans/MWScan/tamil/index.html Monier-Williams szanszkrit-angol szótár. Kölni Digitális szanszkrit Lexikon, Németország
  2. ^ a b Rafael József: A tradicionális jóga rendszere
  3. Jóga-Szútrák 2,44
  • Rafael József: A tradicionális jóga rendszere, 1986
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Svādhyāya című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.