Szaladin egyiptomi szultán
| Szaláh ad-Dín | |
._Part_of_a_water_clock_(detail).jpg) | |
| Iszmáil al-Jazari 1185-ös miniatúrája | |
| Egyiptom és Szíria szultánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1171 – 1193. március 4. | |
| Koronázása | Kairó 1171 |
| Elődje | nem volt |
| Utódja | al-Aziz Oszmán |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Ajjúbidák |
| Született | 1137 Tikrit |
| Elhunyt | 1193. március 4. Damaszkusz |
| Nyughelye | Omajjád mecset, Damaszkusz |
| Édesapja | Najm ad-Dín |
| Édesanyja | Sitt al-Mulk Khatun |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Aszimat szultána |
| Gyermekei | al-Afdál ibn Szaláh ad-Dín al-Aziz Oszmán Az-Záhir Gázi |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szaláh ad-Dín témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
An-Nászír Szaláh ad-Dín Júszuf ibn Ajjúb, egyszerűsítve Szaladin (Tikrit, 1137 – Damaszkusz, 1193. március 4.) kurd származású egyiptomi hadvezér, Egyiptom és Szíria első szultánja, az Ajjúbida Birodalom megalapítója, a hadtörténet egyik legkiemelkedőbb stratégája. Hagyományosan a legnagyobb muszlim hősök köze sorolják, hiszen neki sikerült ugyanis – hol békésen, hol fegyverrel – összekovácsolnia a régóta viaskodó muszlim államokat, majd a Közel-Kelet egyesítése után birodalmának óriási haderejével sikeresen a Jeruzsálemi Királyság ellen fordult, mindezt lovagiasan és az iszlám törvényeit, valamint a korszak hadviselési tradícióit szem előtt tartva. Első nagy szentföldi győzelmét Hattín szarvainál aratta 1187-ben, nem sokkal később pedig magát a szent várost is sikerült bevennie.
Szaladin szultán kiváló hadvezér és igazságos uralkodó hírében állt már életében. A keresztesekkel vívott háborúi során bizonyított lovagiasságának köszönhetően nagy és méltó ellenfélként maradt meg az európai emlékezetben. Kortársai szerint mindezek mellett rendkívül adakozó is volt, a luxust nélkülözte, minden vagyonát birodalma gyarapítására és a szegények ellátására fordította. Amikor halála után emberei kinyitották személyes kincstárát, semmit nem találtak benne.
Életrajza[szerkesztés]
Kurd származású, apja Ajjúb katonai parancsnok volt. Fiatal korában vallási tanulmányokkal foglalkozott, katonai pályafutását apja és nagybátyja, Aszad ad-ín Sírkúh oldalán kezdte.[1] Nagybátyja oldalán három egyiptomi hadjáratban vett részt (1164-1169), eleinte kevés lelkesedéssel.[2] 1167-ben, az Alexandria ostromát követő tárgyalások alkalmával Szaladin sok barátra tett szert a keresztesek között, egyes utólagos híresztelések szerint III. Toroni Henfrid fővezér lovaggá is ütötte.[3]
Nagybátyja halála után 1169-ben ő lett az Egyiptomban állomásozó szíriai csapatok vezetője és a Fátimida Kalifátus nagyvezírje. Ugyan elég tapasztalatlan volt még, de a kalifa éppen ezért választotta őt, remélve, hogy az új vezír tapasztalatlanságában a fátimída tisztviselőkre fog hallgatni.[4] Szaladin azonban buzgó szunnita lévén a síita Fátimida-dinasztia ellensége volt, amelyet 1171-ben megfosztott a tróntól.[1] Uralkodóként elősegítette az iszlám vallási intézmények erősödését és terjedését, főiskolákat és mecseteket alapított, és megbízásokat adott vallási kérdésekről, főleg a dzsihád ideológiájáról szóló művek megírására.[1]
Meghódította Damaszkuszt és több más várost, 1183-ban pedig arra kényszerítette Imad al-dint, hogy átengedje neki egész Szíriát. Ezt követően a bagdadi kalifa, Aal-Naszir áldásával Kairóban Egyiptom és Szíria szultánjává koronáztatta magát.[5]
Szaladin minden erejével a keresztesek által alapított Jeruzsálemi Királyság ellen fordult. A hosszan tartó küzdelem vége az lett, hogy a partvidék Jaffától Türoszig a keresztényeknek jutott, a Szentföld nagyobb része ellenben Szaladin hatalmában maradt.[5] Nyolcvannyolc évig tartó keresztes uralom után 1187. október 2-án visszahódította Jeruzsálemet, és holtpontra juttatta az ellentámadásként indított harmadik keresztes hadjáratot.[1]
Családja[szerkesztés]
Szaladin 17 fiút és egy leányt hagyott hátra. Utódai, az Ajjúbidák benne tisztelték hatalmuk alapítóját.
Emlékezete[szerkesztés]
Mivel Jeruzsálem visszafoglalása után Szaladin és katonái civilizáltan és türelmesen bántak a város lakóival, Szaladin mint nemes és lovagias ellenfél maradt meg a Nyugat történelmi emlékezetében.[1]
Kortársai szerint jellemző tulajdonsága volt a szerénység és nagylelkűség. Látogatóival szemben nagy tisztelettel és nyájasan viselkedett. Megvetette a gazdagságot és fényűzést, és olyan mértékben adakozó volt, hogy kincstárnokai felelőtlennek tartották. Amikor szemrehányást tettek neki nagyvonalúsága miatt, Szaladin így válaszolt: „Vannak emberek, akik számára a pénz nem jelent többet a homoknál.”[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e Szaladin (Ajjúbida-dinasztia). Terebess Ázsia Lexikona. (Hozzáférés: 2009. március 26.)
- ↑ Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris, 543–553. o. (2002). ISBN 963-389-347-X
- ↑ Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris, 548. o. (2002). ISBN 963-389-347-X
- ↑ Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris, 555. o. (2002). ISBN 963-389-347-X
- ↑ a b Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2009. március 26.
- ↑ Amin Maalouf. A keresztes háborúk arab szemmel. Budapest: Európa könyvkiadó, 244–308. o. (1997). ISBN 963-07-6150-5
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2009. március 26.
- Amin Maalouf. A keresztes háborúk arab szemmel. Budapest: Európa könyvkiadó, 244–308. o. (1997). ISBN 963-07-6150-5
- Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris, 543–553. o. (2002). ISBN 963-389-347-X
- Szaladin (Ajjúbida-dinasztia). Terebess Ázsia Lexikona. (Hozzáférés: 2009. március 26.)
További információk[szerkesztés]
- Abú Sáma: Szaladin szultán jellemzése (1193)
- James Reston: Isten katonái. Oroszlánszívű Richárd és Szaladin a III. keresztes hadjáratban; ford. Gebula Judit; Alexandra, Pécs, 2003
- Geoffrey Regan: Oroszlánszívűek. Szaladin, I. Richárd és a harmadik keresztes hadjárat; ford. Erdélyi András, Szieberth Ádám; General Press, Bp., 2007 (Különleges könyvek)
