Amin Maalouf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amin Maalouf
2013-ban
2013-ban
Született أمين رشدي معلوف[1]
1949. február 25. (75 éves)[2][3][4][5][6]
Bejrút[7]
Állampolgársága
Házastársa Andrée Maalouf
SzüleiOdette Maalouf
Foglalkozása
Tisztsége perpetual secretary of the French Academy (2023. szeptember 28. – )
Iskolái
  • Collège Notre Dame de Jamhour
  • Szent József Egyetem (Bejrút)
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • A Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora
  • Finn Oroszlán Lovagrend első osztályú érdemkeresztje
  • honorary doctorate from the American University of Beirut
  • honorary doctor of the Rovira i Virgili University
  • Franco-Arabic Friendship Award (1986)
  • Paul Flat Prize (1987)
  • Prix Maison de la Presse (1988)
  • Goncourt-díj (1993)
  • International Nonino Prize (1998)
  • Prix Européen de l'Essai Charles Veillon (1999)[9]
  • a francia Becsületrend lovagja (1999. július 13.)[10]
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének tisztje (2003)
  • Premis Internacionals Terenci Moix (2005)
  • Princess of Asturias Literary Prize (2010)[11][12]
  • Grand Cordon of the National Order of the Cedar‎ (2013. november 10.)[13]
  • A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka (2014. május 14.)[14]
  • Officer of the Order of Cultural Merit (2014. november 18.)[15]
  • a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének főtisztje (2019)

A Wikimédia Commons tartalmaz Amin Maalouf témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Amin Maalouf (Bejrút, 1949. február 25. –) francia nyelven alkotó francia–libanoni író.

Testvére, Nassim Maalouf libanoni klasszikus trombitaszólista. Közgazdasági és szociológiai tanulmányai után újságíró lett az arab nyelvű An Nahar napilapnál. A libanoni háború következtében 1975-ben Párizsba költözött, ahol a Jeune Afrique főszerkesztője lett. 1993-ban Goncourt-díjat kapott.

2011. június 23-án a Francia Akadémia tagjává választották, Claude Lévi-Strauss székét foglalta el.

2023. szeptember 28-án a Francia Akadémia állandó titkárává választották.[16]

Regényei[szerkesztés]

Esszék[szerkesztés]

  • Les croisades vues par les Arabes, éd. J'ai Lu, 1983, ISBN 2-290-01916-X – A keresztes háborúk arab szemmel (1997) ISBN 9630771403
  • Les Identités meurtrières (1998) – Gyilkos identitások
  • Origines (2004) – Eredet (2010) ISBN 9789630790246
  • Le Dérèglement du monde (2009)
  • Un fauteuil sur la Seine: Quatre siècles d’histoire de France (2016)

Operalibrettók[szerkesztés]

  • 2001: L’Amour de loin, zene: Kaija Saariaho
  • 2004: Adriana Mater, zene: Kaija Saariaho
  • 2006: La Passion de Simone, oratórium, zene: Kaija Saariaho
  • 2010: Émilie, zene: Kaija Saariaho

Előszók[szerkesztés]

  • Pour une éducation bilingue : Guide de survie à l'usage des petits européens, Anna Lietti (Petite Bibliothèque de Payot, 1981)
  • De la Divination, Cicero (Les Belles Lettres, 1992)
  • Le Prophète, Halíl Dzsibrán (Le Livre de Poche, 1993)

Magyarul[szerkesztés]

  • Taniosz sziklája. Regény; ford. Paller Éva; Európa, Bp., 1996
  • A keresztes háborúk arab szemmel; ford. V. Tóth László; Európa, Bp., 1997
  • Levantei kikötők; ford. Bognár Zsuzsa; Európa, Bp., 1998
  • Szamarkand; ford. Paller Éva; Európa, Bp., 2000
  • Baldassare nagy utazása; ford. Jancsó Júlia; Európa, Bp., 2003
  • A pápa rabszolgája, Leo Africanus; ford. Szathmári Éva; Európa, Bp., 2007
  • Fénykertek. Máni életének regénye; ford. Marádi Krisztina; L.N.L., Hajdúszoboszló, 2008 (A fenséges kert legerősebb fája sorozat)
  • Eredet; ford. Lőrinszky Ildikó; Európa, Bp., 2010
  • Taniosz sziklája. Regény; ford. Paller Éva; Európa, Bp., 2013
  • A tévelygők; ford. Lőrinszky Ildikó; Európa, Bp., 2014

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. امين رشدي معلوف | المشرع قضاء المتن الشمالي جبل لبنان. (Hozzáférés: 2023. február 11.)
  2. NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. BD Gest' (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Brockhaus (német nyelven)
  7. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 1.)
  8. Persona multicultural, comunicación intercultural. La propuesta de Amin Maalouf. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  9. https://fondation-veillon.ch/archive/index.php?tag/1999-amin-maalouf, 2022. március 1.
  10. Journal officiel de la République française (francia nyelven), 1999. július 14. (Hozzáférés: 2019. május 20.)
  11. https://www.fpa.es/es/premios-princesa-de-asturias/premiados/2010-amin-maalouf.html?especifica=0#:~:text=Amin%20Maalouf%20Premio%20Pr%C3%ADncipe%20de,simb%C3%B3lico%20de%20convivencia%20y%20tolerancia.
  12. 2022. január 31.
  13. https://www.lorientlejour.com/article/841317/limmortel-amine-maalouf-grand-cordon-de-lordre-du-cedre.html, 2019. május 20.
  14. Journal officiel de la République française (francia nyelven), 2014. május 15. (Hozzáférés: 2019. május 20.)
  15. Journal de Monaco (francia nyelven), 2014. november 21. (Hozzáférés: 2019. május 20.)
  16. Florence Bouchy: Amin Maalouf a été élu secrétaire perpétuel de l’Académie française (francia nyelven). lemonde.fr, 28-09-2023. (Hozzáférés: 2023. október 7.)

További információk[szerkesztés]