Kiss Manyi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss Margit (egyértelműsítő lap).
Kiss Manyi
SzületettKiss Margit
1911. március 12.[1][2][3][4]
Elhunyt1971. március 29. (60 évesen)[5][4][6]
Budapest[7]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszínész
Kitüntetései
Halál okapetefészekrák
SírhelyeFarkasréti temető (32-1-3/4)
Színészi pályafutása
Aktív évek1926–1971
Híres szerepeiMici néni
Mici néni két élete
Náncsi néni
Tüskevár
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Manyi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kiss Manyi, születési nevén: Kiss Margit (Magyarlóna, 1911. március 12. – Budapest, 1971. március 29.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész.

Élete[szerkesztés]

Kiss Lajos és Nagy Zsuzsanna gyermekeként született. 1926-tól Kolozsvárott, 1928-tól Miskolcon, majd 1929 és 1932 között Szegeden játszott. Pályafutása kezdetén szubrett és komikai szerepeket alakított természetes játékkal, kiváló tánc- és énektudással. 1932 után egy ideig olasz artista férjével külföldi cirkuszokban lépett fel. Megunva a statisztaszerepeket a porondon, 1934-ben Budapesten debütált, de állandó szerződést egyelőre nem kapott.

Pályáját a Pódium Kabaréban folytatta. 1935-ben, a Király Színházban egy „beugrással” alapozta meg fővárosi hírnevét. 1938-ban a Fővárosi Operettszínház szerződtette, de játszott a Magyar Színházban, az Andrássy úti Színházban, az Erzsébetvárosi Színházban, a Márkus Park Színházban és a Vidám Színházban is. 1943-ban a Vígszínházba szerződött. Ekkor már a budapesti közönség egyik kedvence volt.

A második világháború után több budapesti színházban is játszott, de csak szerepekre szerződött – kényszerből, mert politikailag nem kívánt személy lett: valaki látta a fronton katonáknak énekelni.

Kiss Manyi emléktáblája egykori lakóhelyén, a Szépvölgyi út 4/a szám alatt
Kiss Manyi sírja Budapesten. Farkasréti temető: 32-1-3/4
Kis_Manyi szobra, Bajor Gizi Park, Budapest

1954-ben a Madách Színház szerződtette, ahol felfigyeltek drámai tehetségére, és megkapta a Kurázsi mama főszerepét. „Ettől kezdve szerepköre kibővült: a sokszor groteszk, tragikomikus színekkel jellemzett vígjátéki alakok mellett a drámai művek tragikus hőseit is eszköztelen játékkal, átütő erővel, hitelesen formálta meg.” Sok pályatársa csodálta átváltozóképessége miatt, percek alatt képes volt felvenni a szerepe szerinti figurát. A Madách színházi szerződés véget vetett mellőzésének és az állami kitüntetések is „megtalálták”. 1954-ben Jászai Mari-díjat, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, 1962-ben érdemes, 1964-ben pedig kiváló művészi címmel tüntették ki. Pályatársai csak az utolsó napokban értesültek halálos betegségéről.

Színpadi szerepei[szerkesztés]

  • Ledér (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)
  • Iluska (Kacsóh Pongrác: János vitéz)
  • Clarisse (Huszka Jenő: Lili bárónő)
  • Stázi (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő)
  • Manci (Heltai Jenő: A tündérlaki lányok)
  • Marika (Remenyik Zsigmond: Az atyai ház)
  • Colette (Eisemann Mihály: Fekete Péter)
  • Vadász Frici (Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém)
  • Elza (Csiky Gergely: Ingyenélők)
  • Olga (Csehov: Három nővér)
  • címszerep (Bertolt Brecht: Kurázsi mama)
  • Beliza (Molière: A tudós nők)
  • Edit (Goodrich-Hackett: Anna Frank naplója)
  • Anna Andrejevna (Gogol: A revizor)
  • Annus (Tabi László: Különleges világnap)
  • Vinczéné (Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon)
  • Bodnárné (Németh László: Bodnárné)
  • Miss Furnival (Shaffer: Black Comedy)
  • özv. Mák Lajosné (Fejes Endre: Vonó Ignác)
  • Myrtle (Thornton Wilder: A mi kis városunk)
  • Stringl bárónő (Fejér István: Egy marék boldogság)
  • Margarita Lvovna (Raszkin–Szlobodszkij: Filmcsillag)
  • Gál Zsigáné (Urbán Ernő: Gál Anna diadala)
  • Nérine (Molière: Gömböc úr)
  • Lukérja Pochlebkina (Gyakonov: Házasság hozománnyal)
  • Klementina (Wydrzyński: Klementina asszony szalonja)
  • Tréfa az egész
  • Zizi Mackford (Anatolij Szurov: Vadnyugat)

Filmszerepei[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

Tévéfilmek[szerkesztés]

Hangjátékok[szerkesztés]

  • Alice csodaországban
  • Szentgyörgyi Elvira: Háráp Álb (1951)
  • Mándy Iván: Világosság (1952)
  • Gyárfás Miklós: Kisasszonyok a magasban (1962)
  • Moravecz Imre: Egy trabant legendája (1962)
  • Erich Kästner: Három ember a hóban (1963)
  • Tamási Áron: Énekes madár (1963)
  • Sós György: Köznapi legenda (1965)
  • Dickens, Charles: Dombey és fia (1967)
  • Reymont, Wladislaw: Parasztok (1968)
  • Gabrielle-Sidonie Colette: A betörő (1969)
  • Kürti András: A Mittalon-ügy (1969)
  • Honoré de Balzac: Goriot apó (1970)
  • Szakonyi Károly: Ki beszél? (1970)
  • Karácsony Benő: Új élet kapujában (1971)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ BnF források (francia nyelven)
  4. ↑ a b Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 1.)
  5. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 29.)
  6. ↑ Death registry (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. március 27.)
  7. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
  8. ↑ Magyar Közlöny, 1956. július 6. (58. szám)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kiss_Manyi&oldid=26959202”