„Mezozoikum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: az:Mezozoy; kozmetikai változtatások |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[ |
[[Fájl:Velociraptorprotoceratops.jpg|thumb|right|280px|A dinoszauruszok kora: [[Protoceratops]] és [[Velociraptor]] harca (rajz).]] |
||
A '''mezozoikum''' vagy '''középidő''' a jelenleg tartó [[fanerozoikum]] [[eon]] három [[földtörténeti korok|földtörténeti ideje]] közül a második volt, amely a [[paleozoikum]]ot követte és megelőzte a jelent is magába foglaló [[kainozoikum]]ot. |
A '''mezozoikum''' vagy '''középidő''' a jelenleg tartó [[fanerozoikum]] [[eon]] három [[földtörténeti korok|földtörténeti ideje]] közül a második volt, amely a [[paleozoikum]]ot követte és megelőzte a jelent is magába foglaló [[kainozoikum]]ot. |
||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
Jelzőként, „mezozoikumi” jelentésben magyar szakszövegek gyakran a ''mezozóos'' melléknevet használják. |
Jelzőként, „mezozoikumi” jelentésben magyar szakszövegek gyakran a ''mezozóos'' melléknevet használják. |
||
==Tektonika== |
== Tektonika == |
||
[[ |
[[Fájl:Laurasia-Gondwana.png|bélyegkép|jobbra| A kontinensek a triász végén]] |
||
A paleozoikumi földkéreglemezek erőteljes hegységfelgyűrő mozgásaihoz képest a középidő alakító erői viszonylag mérsékeltek voltak. Ekkor történt azonban a [[Pangea]] őskontinens drámai darabokra szakadása. A Pangea először északi és déli kontinensre szakadt, [[Laurázsia|Laurázsiára]] és [[Gondwana|Gondwanára]] Ez teremtette az [[Atlanti-óceán]] partvonalaira jellemző passzív kontinensszegélyeket. |
A paleozoikumi földkéreglemezek erőteljes hegységfelgyűrő mozgásaihoz képest a középidő alakító erői viszonylag mérsékeltek voltak. Ekkor történt azonban a [[Pangea]] őskontinens drámai darabokra szakadása. A Pangea először északi és déli kontinensre szakadt, [[Laurázsia|Laurázsiára]] és [[Gondwana|Gondwanára]] Ez teremtette az [[Atlanti-óceán]] partvonalaira jellemző passzív kontinensszegélyeket. |
||
| 19. sor: | 19. sor: | ||
A mezozoikum végére a kontinensek csaknem mai formájukat vették fel. Laurázsiából lett [[Észak-Amerika]] és [[Eurázsia]], Gondwana pedig több darabra szakadt: [[Dél-Amerika|Dél-Amerikára]], [[Afrika|Afrikára]], [[Ausztrália|Ausztráliára]], az [[Antarktisz]]ra és az [[Indiai szubkontinens]]re. |
A mezozoikum végére a kontinensek csaknem mai formájukat vették fel. Laurázsiából lett [[Észak-Amerika]] és [[Eurázsia]], Gondwana pedig több darabra szakadt: [[Dél-Amerika|Dél-Amerikára]], [[Afrika|Afrikára]], [[Ausztrália|Ausztráliára]], az [[Antarktisz]]ra és az [[Indiai szubkontinens]]re. |
||
==Éghajlata== |
== Éghajlata == |
||
A triász többnyire száraz éghajlatú korszak volt. Ez a késő [[karbon]] korban kezdődött és erősen függött az évszakok váltakozásától is, különösen a Pangea belső területein. A hőmérsékleti ingadozásokat a világtenger szintjének alacsony volta is növelte. A víz hőmérséklet-stabilizáló tényező – a nagy vizekhez közeli szárazföldeken, különösen az óceánok szomszédságában kisebb a hőmérséklet-ingadozás. A Pangea jó része azonban messze feküdt az óceánoktól, ezért itt nagyon változékony volt a hőmérséklet, az őskontinens belsejében így valószínűleg nagy kiterjedésű [[sivatag]]ok voltak. |
A triász többnyire száraz éghajlatú korszak volt. Ez a késő [[karbon]] korban kezdődött és erősen függött az évszakok váltakozásától is, különösen a Pangea belső területein. A hőmérsékleti ingadozásokat a világtenger szintjének alacsony volta is növelte. A víz hőmérséklet-stabilizáló tényező – a nagy vizekhez közeli szárazföldeken, különösen az óceánok szomszédságában kisebb a hőmérséklet-ingadozás. A Pangea jó része azonban messze feküdt az óceánoktól, ezért itt nagyon változékony volt a hőmérséklet, az őskontinens belsejében így valószínűleg nagy kiterjedésű [[sivatag]]ok voltak. |
||
A jura korszakban emelkedett a tengerek szintje, valószínűleg a tengerágyak mozgása miatt. A felszín alatti új kéregképződés vizet szorított ki, ami elárasztotta a tengerpartokat, a Pangea szétszakadásával pedig jóval több szárazföld került az új [[Tethys-óceán]] szomszédságába. A hőmérséklet tovább emelkedett, de kezdett stabilizálódni. A szárazföldek nedvességtartalma is emelkedett, így a sivatagok visszahúzódtak. |
A jura korszakban emelkedett a tengerek szintje, valószínűleg a tengerágyak mozgása miatt. A felszín alatti új kéregképződés vizet szorított ki, ami elárasztotta a tengerpartokat, a Pangea szétszakadásával pedig jóval több szárazföld került az új [[Tethys-óceán]] szomszédságába. A hőmérséklet tovább emelkedett, de kezdett stabilizálódni. A szárazföldek nedvességtartalma is emelkedett, így a sivatagok visszahúzódtak. |
||
A kréta korszak valószínű éghajlata körül már sokkal több a bizonytalanság és a vita. A légkör [[szén-dioxid]] szintjének emelkedése miatt a hőmérséklet észak-déli fokozatossága szinte eltűnt és a hőmérséklet az egész bolygón szinte azonos lehetett. Átlagban magasabb lehetett a mainál, 10 |
A kréta korszak valószínű éghajlata körül már sokkal több a bizonytalanság és a vita. A légkör [[szén-dioxid]] szintjének emelkedése miatt a hőmérséklet észak-déli fokozatossága szinte eltűnt és a hőmérséklet az egész bolygón szinte azonos lehetett. Átlagban magasabb lehetett a mainál, 10 °C körül. A középső kréta idején az egyenlítőnél még a mély óceáni vizek is 20 °C hőmérsékletűek lehettek, ami már túl meleg volt az élővilág számára, az egyenlítői szárazföldek pedig sivatagosak lehettek, annak ellenére is, hogy közel voltak a tengerekhez. Az óceáni mélyvizek oxigénkörforgása is megszakadhatott. Emiatt óriási mennyiségű szerves anyag halmozódott fel és rakódott le, ami oxigén hiányában nem tudott felbomlani – ebből lett a „fekete kőzet”. |
||
Ezt az elméletet azonban nem minden adat támasztja alá. Még a magas átlaghőmérséklet ellenére is létezhettek a sarki jégsapkák és [[gleccser]]ek, de erre nincs bizonyíték. Modellek alapján pedig nem sikerült előállítani a hőmérsékleti fokozatosság krétakori eltűnését. |
Ezt az elméletet azonban nem minden adat támasztja alá. Még a magas átlaghőmérséklet ellenére is létezhettek a sarki jégsapkák és [[gleccser]]ek, de erre nincs bizonyíték. Modellek alapján pedig nem sikerült előállítani a hőmérsékleti fokozatosság krétakori eltűnését. |
||
==Élet a mezozoikumban== |
== Élet a mezozoikumban == |
||
[[ |
[[Fájl:Ichthyosaur Drawing.jpg|bélyegkép|jobbra|280px| Mezozoikumi bálnaszerű tengeri hüllő, [[ichthyosaurus]] csontváza]] |
||
Miután a [[Perm (időszak)|perm]] korban csaknem minden állatfaj kihalt, tág tere nyílt új életformák létrejöttének. Különösen a nagy növényevő és ragadozó [[dinocephalia|dinocephaliák]] kihalása hagyott maga után hatalmas üres életteret. Ennek egy részét [[Cynodontia|cynodonták]] és [[Dicynodontia|dicynodonták]] töltötték be, de az utóbbiak később szintén kihaltak. A domináns állati élet a mezozoikumban az [[archosaurus]] hüllőké lett, amelyek a permi kihalást követő néhány millió évben jelentek meg: a [[dinoszauruszok]], a [[Pterosauria| |
Miután a [[Perm (időszak)|perm]] korban csaknem minden állatfaj kihalt, tág tere nyílt új életformák létrejöttének. Különösen a nagy növényevő és ragadozó [[dinocephalia|dinocephaliák]] kihalása hagyott maga után hatalmas üres életteret. Ennek egy részét [[Cynodontia|cynodonták]] és [[Dicynodontia|dicynodonták]] töltötték be, de az utóbbiak később szintén kihaltak. A domináns állati élet a mezozoikumban az [[archosaurus]] hüllőké lett, amelyek a permi kihalást követő néhány millió évben jelentek meg: a [[dinoszauruszok]], a [[Pterosauria|pterosaurusok]] és a vízi hüllők, mint az [[ichthyosaurus]]ok, a [[plesiosaurus]]ok és a [[mosasaurus]]ok. |
||
A késő jura és kréta éghajlati változásai további evolúciós variálódásra adtak alkalmat. |
A késő jura és kréta éghajlati változásai további evolúciós variálódásra adtak alkalmat. |
||
| 40. sor: | 40. sor: | ||
A tengerekben, ahogy a hőmérséklet emelkedett, a korai mezozoikum óriás állatfajai kezdtek eltünedezni és kisebb fajok jelentek meg, köztük [[gyíkok]], [[kígyók]] és [[emlősök]]. |
A tengerekben, ahogy a hőmérséklet emelkedett, a korai mezozoikum óriás állatfajai kezdtek eltünedezni és kisebb fajok jelentek meg, köztük [[gyíkok]], [[kígyók]] és [[emlősök]]. |
||
==Magyarországon== |
== Magyarországon == |
||
A mezozoikumi képződmények Magyarországon szinte minden középhegységünkben felszíni feltárásokkal is könnyen megközelíthetőek. A teljes mezozoikumot átfogó rétegsorok a [[Bakony]]ban és a [[Mecsek]]ben találhatóak. A [[Vértes (hegység)|Vértesben]], a [[Budai-hegység]]ben, a [[Pilis]]ben, a [[Bükk]]ben és az [[Aggtelek-Rudabányai-hegység]]ben a [[triász (időszak)|triász]] időszaki kőzetek az uralkodóak, de az utóbbi háromban [[jura (időszak)|jura]] időszaki kőzetek is előfordulnak. [http://216.239.59.104/search?q=cache:kuWmN0o4-fYJ:www.sci.u-szeged.hu/foldtan/Mofmezozoikum.pdf+k%C3%B6z%C3%A9ps%C5%91-jura&hl=hu&ct=clnk&cd=8&gl=hu&lr=lang_hu] |
A mezozoikumi képződmények Magyarországon szinte minden középhegységünkben felszíni feltárásokkal is könnyen megközelíthetőek. A teljes mezozoikumot átfogó rétegsorok a [[Bakony]]ban és a [[Mecsek]]ben találhatóak. A [[Vértes (hegység)|Vértesben]], a [[Budai-hegység]]ben, a [[Pilis]]ben, a [[Bükk]]ben és az [[Aggtelek-Rudabányai-hegység]]ben a [[triász (időszak)|triász]] időszaki kőzetek az uralkodóak, de az utóbbi háromban [[jura (időszak)|jura]] időszaki kőzetek is előfordulnak. [http://216.239.59.104/search?q=cache:kuWmN0o4-fYJ:www.sci.u-szeged.hu/foldtan/Mofmezozoikum.pdf+k%C3%B6z%C3%A9ps%C5%91-jura&hl=hu&ct=clnk&cd=8&gl=hu&lr=lang_hu] |
||
==Lásd még== |
== Lásd még == |
||
*[[Perm-triász kihalás]] |
* [[Perm-triász kihalás]] |
||
==Külső hivatkozások== |
== Külső hivatkozások == |
||
*[http://web.interware.hu/valas/Valas/hirek/astro/manico.htm Becsapódások a triász végén] |
* [http://web.interware.hu/valas/Valas/hirek/astro/manico.htm Becsapódások a triász végén] |
||
*[http://www.sci.u-szeged.hu/foldtan/Mofmezozoikum.pdf Magyarország földtana a mezozoikumban] |
* [http://www.sci.u-szeged.hu/foldtan/Mofmezozoikum.pdf Magyarország földtana a mezozoikumban] |
||
*[http://www.eletestudomany.hu/hirek/797.html Radioláriák] |
* [http://www.eletestudomany.hu/hirek/797.html Radioláriák] |
||
{{Geokronológia|fanerozoikum|mezozoikum}} |
{{Geokronológia|fanerozoikum|mezozoikum}} |
||
| 60. sor: | 60. sor: | ||
[[ar:حقبة وسطى]] |
[[ar:حقبة وسطى]] |
||
[[ast:Mesozoicu]] |
[[ast:Mesozoicu]] |
||
[[az:Mezozoy]] |
|||
[[bg:Мезозой]] |
[[bg:Мезозой]] |
||
[[br:Mezozoeg]] |
[[br:Mezozoeg]] |
||
A lap 2010. szeptember 16., 02:39-kori változata
A mezozoikum vagy középidő a jelenleg tartó fanerozoikum eon három földtörténeti ideje közül a második volt, amely a paleozoikumot követte és megelőzte a jelent is magába foglaló kainozoikumot.
Köznapi megfogalmazásban a „dinoszauruszok korá”-nak is nevezik. Mintegy 180 millió évig tartott: 251 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 65 millió évvel ezelőtt ért véget.
A mezozoikum három időszakra osztható: triász (251 mya–199,6 mya), jura (199,6 mya–145,5 mya) és kréta (145,5 mya–65,5 mya).
A ma is használt felosztás elődje Giovanni Arduino 18. századi tudóstól ered, aki eredetileg másodidőszaknak nevezte a mezozoikumot (a "modern" kor pedig nála a harmadidőszak volt). A mezozoikum név görög eredetű, a jelentése „középső állatok” (mezo=középső, zoion=állatok).
A mezozoikum jelentős tektonikus, éghajlati és evolúciós változások kora. Az őskontinens ekkor szakadt a ma is ismert kontinensekre. Az éghajlat kivételesen meleg volt ebben az időszakban, ami fontos tényezője volt az evolúciónak és az állatfajok szétválásainak. A korszak végére megszületett az életnek nagyjából az a formája, ahogy ma is látjuk.
Jelzőként, „mezozoikumi” jelentésben magyar szakszövegek gyakran a mezozóos melléknevet használják.
Tektonika
A paleozoikumi földkéreglemezek erőteljes hegységfelgyűrő mozgásaihoz képest a középidő alakító erői viszonylag mérsékeltek voltak. Ekkor történt azonban a Pangea őskontinens drámai darabokra szakadása. A Pangea először északi és déli kontinensre szakadt, Laurázsiára és Gondwanára Ez teremtette az Atlanti-óceán partvonalaira jellemző passzív kontinensszegélyeket.
A mezozoikum végére a kontinensek csaknem mai formájukat vették fel. Laurázsiából lett Észak-Amerika és Eurázsia, Gondwana pedig több darabra szakadt: Dél-Amerikára, Afrikára, Ausztráliára, az Antarktiszra és az Indiai szubkontinensre.
Éghajlata
A triász többnyire száraz éghajlatú korszak volt. Ez a késő karbon korban kezdődött és erősen függött az évszakok váltakozásától is, különösen a Pangea belső területein. A hőmérsékleti ingadozásokat a világtenger szintjének alacsony volta is növelte. A víz hőmérséklet-stabilizáló tényező – a nagy vizekhez közeli szárazföldeken, különösen az óceánok szomszédságában kisebb a hőmérséklet-ingadozás. A Pangea jó része azonban messze feküdt az óceánoktól, ezért itt nagyon változékony volt a hőmérséklet, az őskontinens belsejében így valószínűleg nagy kiterjedésű sivatagok voltak.
A jura korszakban emelkedett a tengerek szintje, valószínűleg a tengerágyak mozgása miatt. A felszín alatti új kéregképződés vizet szorított ki, ami elárasztotta a tengerpartokat, a Pangea szétszakadásával pedig jóval több szárazföld került az új Tethys-óceán szomszédságába. A hőmérséklet tovább emelkedett, de kezdett stabilizálódni. A szárazföldek nedvességtartalma is emelkedett, így a sivatagok visszahúzódtak.
A kréta korszak valószínű éghajlata körül már sokkal több a bizonytalanság és a vita. A légkör szén-dioxid szintjének emelkedése miatt a hőmérséklet észak-déli fokozatossága szinte eltűnt és a hőmérséklet az egész bolygón szinte azonos lehetett. Átlagban magasabb lehetett a mainál, 10 °C körül. A középső kréta idején az egyenlítőnél még a mély óceáni vizek is 20 °C hőmérsékletűek lehettek, ami már túl meleg volt az élővilág számára, az egyenlítői szárazföldek pedig sivatagosak lehettek, annak ellenére is, hogy közel voltak a tengerekhez. Az óceáni mélyvizek oxigénkörforgása is megszakadhatott. Emiatt óriási mennyiségű szerves anyag halmozódott fel és rakódott le, ami oxigén hiányában nem tudott felbomlani – ebből lett a „fekete kőzet”.
Ezt az elméletet azonban nem minden adat támasztja alá. Még a magas átlaghőmérséklet ellenére is létezhettek a sarki jégsapkák és gleccserek, de erre nincs bizonyíték. Modellek alapján pedig nem sikerült előállítani a hőmérsékleti fokozatosság krétakori eltűnését.
Élet a mezozoikumban
Miután a perm korban csaknem minden állatfaj kihalt, tág tere nyílt új életformák létrejöttének. Különösen a nagy növényevő és ragadozó dinocephaliák kihalása hagyott maga után hatalmas üres életteret. Ennek egy részét cynodonták és dicynodonták töltötték be, de az utóbbiak később szintén kihaltak. A domináns állati élet a mezozoikumban az archosaurus hüllőké lett, amelyek a permi kihalást követő néhány millió évben jelentek meg: a dinoszauruszok, a pterosaurusok és a vízi hüllők, mint az ichthyosaurusok, a plesiosaurusok és a mosasaurusok.
A késő jura és kréta éghajlati változásai további evolúciós variálódásra adtak alkalmat. Az archoszauruszok sokféleségének a jura volt a csúcspontja és ekkor jelentek meg az első madarak és emlősök (Placentalia) is. A virágos növények a kora kréta idején kezdték meg hódító útjukat, először a trópusokon, majd a hőmérsékleti kiegyenlítődés segítette továbbterjedésüket a sarkok felé is. A kréta végére már sok területen dominánsak voltak, bár vannak adatok, amelyek arra utalnak, hogy a cikászok és páfrányok még sokáig uralták a biomasszát.
Vannak tudósok, akik szerint a rovarok elterjedése és faji variálódása anatómiájukból és különösen szájszerveikből következtethetően a virágos növények elterjedésével párhuzamos volt. Valójában azonban a rovarok szájszerveinek kialakulása megelőzte a virágos növényeket és a faji variálódásuk le is lassult, mikor a virágos növények megjelentek. Anatómiai sajátosságaik kialakulása ezért más okokkal magyarázandó.
A tengerekben, ahogy a hőmérséklet emelkedett, a korai mezozoikum óriás állatfajai kezdtek eltünedezni és kisebb fajok jelentek meg, köztük gyíkok, kígyók és emlősök.
Magyarországon
A mezozoikumi képződmények Magyarországon szinte minden középhegységünkben felszíni feltárásokkal is könnyen megközelíthetőek. A teljes mezozoikumot átfogó rétegsorok a Bakonyban és a Mecsekben találhatóak. A Vértesben, a Budai-hegységben, a Pilisben, a Bükkben és az Aggtelek-Rudabányai-hegységben a triász időszaki kőzetek az uralkodóak, de az utóbbi háromban jura időszaki kőzetek is előfordulnak. [1]