„2017-es németországi szövetségi választás” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2018. november 16., 19:58-kori változata

Németországban 2017. szeptember 24-én szövetségi választást tartottak, hogy képviselőket válasszanak a legalább 598 tagú Bundestagba, a német szövetségi parlamentbe.

A választás utáni első felmérések szerint a szavazáson Angela Merkel kancellár pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) győzött, és így Merkel - Helmut Kohlhoz és Konrad Adenauerhez hasonlóan - egymás után negyedszer is Németország kancellárja lehet. A CDU, és a vele együtt kormányzó Szociáldemokrata Párt (SPD) által elért támogatás jelentősen csökkent azonban a korábbi, 2013-as választás óta és az SPD, mintegy 20 százalékot szerezve, a második világháború óta eltelt időszak legrosszabb eredményét érte el. Mivel a szociáldemokraták kizárták az újabb kormánykoalíciókötést a CDU-val, így Angela Merkel pártjának, és bajor szövetségesének, a választáson szintén a korábbiaknál gyengébben szerepelt Bajor Keresztényszociális Uniónak (CSU) új kormányzó partnerek után kell nézniük. Az egyetlen lehetséges változat a Jamaica-koalíció, azaz a liberális FDP-vel és a Zöldekkel való szövetségkötés. A parlamentbe jutott két másik párttal, az AfD-vel, és a kommunista utódpárttal a CDU már előre kizárta az együttműködést.

Az előzetes eredmények szerint az 1948-ban született német szövetségi állam történetében először szélsőjobboldali párt is bekerült a Bundestagba, a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD), és mindjárt a szövetségi parlament harmadik legjelentősebb ereje lett.^[1]

Az uniópártok (a CDU/CSU szövetség) győzelmének háttere: a 2013-as választás után a szövetség egy rövid időszakot kivéve megőrizte két számjegyű előnyét a közvélemény-kutatásokban.

2017 első hónapjaira az ekkor már Martin Schulz vezette Szociáldemokrata Párt (SPD), a hagyományos fő rivális, megközelítette a CDU/CSU-t. (A szövetség és az SPD is része a kormányzó koalíciónak, de a CDU/CSU adta a kancellárt, mert az előző választáson ők bizonyultak erősebbnek.) A 2017 tavaszán tartott schleswig-holsteini (május 7) és saarlandi (március 26) tartományi választás azonban egyértelműen azt jelezték, hogy a CDU ismét növelte előnyét az SPD-vel szemben.

Háttér

A 2013-as választáson a korábban kormányzó koalíció – a CDU, a CSU és a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) – nem tudott ismét többséget szerezni a parlamentben. Az FDP még az 5%-os parlamenti küszöböt sem érte el, és több, mint hat évtizedes története során először nem jutott be a Bundestagba. Ugyanakkor a CDU/CSU az 1990-es választás óta a legjobb eredményét érte el: a szavazatok 42%-át megszerezve övék lett a mandátumok csaknem 50%-a. A többség biztosítása érdekében nagykoalíciót alakítottak az SPD-vel, történetük folyamán harmadszor.^[2]

Az SPD 2017 márciusában választotta Martin Schulzot, az Európai Parlament korábbi elnökét vezetőjének és kancellárjelöltjének. Ezt követően az SPD támogatottsága jelentősen emelkedett, majd gyorsan újra visszesett.

Dátuma

A német törvények szerint a Bundestag választásait vasárnapi napon kell tartani, 46-48 hónappal a hivatalban lévő parlament első ülése után. Mivel a 2013-ban megválasztott testület először október 22-én ült össze, a választást a 2017. augusztus 27. és október 22. közti időszakra kellett kiírni. Hagyománnyá az vált a legutóbbi választás során, hogy a voksolást szeptember végén tartják, hogy ne essen egybe az őszi iskolai szünettel. Elméletileg előbb is lehetne választást tartani Németországban, de csak bizonyos rendkívüli körülmények előálltának az esetén, például ha a kormány elveszít egy bizalmi szavazást.

2017 januárjában a választást szeptember 24-ére írták ki.

A választási rendszer

A Bundestagban - amelynek jelenleg 630 tagja van - legalább 598 tagot választanak közvetlenül, négy évre, egyszerű többségi szavazással (angolul first-past-the-post) a 299 német választókerületből, illetve pártlistán. Ezek a mandátumok a 16 német szövetségi állam között oszlanak meg népességarányosan. A választókerületekben egyszerű többségi szavazás van, a legtöbb szavazatot szerző jelölt nyer.

A szavazatokat vegyes arányos képviseleti rendszerben (Mixed-member proportional representation vagy MMP) osztják el. Minden voksoló két szavazatot adhat le:^[3] az elsőt egy jelöltre és a másodikat egy pártra. A pártlistás szavazatokat a Webster/Sainte-Laguë módszer segítségével osztják szét. Ha egy párt több mandátumhoz jut, mint amennyit a listás szavazati aránya indokolna, a többi párt kompenzációs mandátumokat kap az összesen 299 listás mandátumon felül.^[3]

A pártok minden egyes államban állíthatnak listát, ha megfelelnek bizonyos kritériumoknak, például elérnek egy bizonyos támogatószámot. Egy párt csak abban az államban kaphatja a második szavazatot, ahol listát állított.

Ha egy párt egyéni választókerületi sikerei révén több mandátumot szerez egy államban, mint amennyit a listás szavazati alapján érdemelne ki, a többi párt kompenzációs mandátumokat kap. Emiatt a Bundestagnak általában több tagja van 598-nál. A 18. Bundestag például, amely a 2017-es választás előtt működött, 631 tagú volt, az összesen 33 extra választókerületi és kompenzációs mandátum miatt.

Ahhoz, hogy egy párt jogosult legyen mandátumokra a második szavazat alapján, nyernie kell legalább három választókerületben, vagy országosan meg kell szereznie a második szavazatok 5 százalékát. Ha egy párt nyer 1-2 egyéni választókerületben és nem éri el az 5 százalékot, megtarthatja az elnyert mandátumokat, de a többi párt, amelyek teljesítették a két feltétel legalább egyikét, kompenzációs mandátumokat kap. (Ilyen legutóbb 2002-ben történt, amikor a Demokratikus Szocializmus Pártja országosan csak 4 százalékos eredményt ért el, de Berlinben két egyéni körzetben győztek a jelöltjei.)

A nemzeti kisebbségek pártjai - dánok, frízek, szorbok és a Romani - mentesültek az 5 százalékos szabály alól, de rendesen csak egyes államokban indulnak.

Pártok és vezetőik

A választáson részt vevő fő pártok a következők:

		Ideológiája	Politikai pozíciója	Vezető(i)
Kereszténydemokrata Unió Christlich Demokratische Union	CDU	Kereszténydemokrácia, liberális konzervativizmus	Jobbközép	Angela Merkel
Keresztényszociális Unió Christlich-Soziale Union	CSU	Bajor regionális politika, kereszténydemokrácia	Jobbközép	Horst Seehofer
Szociáldemokrata Párt Sozialdemokratische Partei	SPD	Szociáldemokrácia, progresszivizmus	Balközép	Martin Schulz
Baloldali Párt ("A Bal") Die Linke	Linke	Demokratikus szocializmus, baloldali populizmus	Baloldal	Sahra Wagenknecht, Dietmar Bartsch
Szövetség ’90/Zöldek Bündnis 90/Die Grünen	Grüne	Zöld politika	Balközép	Cem Özdemir, Simone Peter
Szabaddemokrata Párt Freie Demokratische Partei	FDP	Liberalizmus, klasszikus liberalizmus	Centrizmus - jobbközép	Christian Lindner
Alternatíva Németországért Alternative für Deutschland	AfD	Jobboldali populizmus, euroszkepticizmus	Jobboldal - szélsőjobboldal	Frauke Petry, Jörg Meuthen

A kancellárjelöltek

A pártok a német választásra kijelölnek olyan politikusokat, akik a választási versenyben, a párt szövetségi listáján, vezetik őket, ők a kampány kulcsfigurái. A két legnagyobb párt vezetője (szövetségi szinten a CDU és az SPD) kancellárjelöltek. A kancellárjelölti, vagy fő jelölti pozíció nem jogi, hanem politikai kategória, hiszen a német kancellárt nem közvetlenül választják, hanem a választást követően a Bundestag képviselői szavazzák meg. Politikai értelemben azonban a kancellárjelölt kiválasztásának alapvető jelentősége van, hiszen a választók annak a tudatában szavaznak, hogy nem csak pártok, hanem a jövendő kancellár személyéről is voksolnak.

Mivel a CDU-CSU szövetség, illetve az SPD szerzi várhatóan a legtöbb szavazatot, az ő vezetőiket tekintik kancellárjelölteknek. Ez azonban nem jelent jogi kötelezettséget, a Bundestag akár mást is megválaszthat kancellárnak.

Közvélemény-kutatások 2013 óta

Ez a grafikon a közvélemény-kutatások eredményeit mutatja 2013 szeptemberétől, a legutóbbi választástól.

A lehetséges koalíciók

Németországban nagyon ritka, hogy egy párt abszolút többséget kapjon, és a közvéleménykutatások alapján ez most is valószínűtlen. Ez azt jelenti, hogy akárki is a kancellár, valószínűleg koalíciót kell létrehoznia a kormányzáshoz.

Valamennyi számba jöhető párt kizárta a koalíciókötést az AfD-vel. A CDU/CSU és az FDP kizárta a koalíciót a Baloldali Párttal. Az elemzők azt is nagyon valószínűtlennek tartják, hogy az SPD vagy a Zöldek koalícióra lépnének a Baloldali Párttal, bár hivatalosan ezt nem zárták ki.^[4]

A közvéleménykutatások alapján a választás előtt kétféle stabil koalíció látszott lehetségesnek. Az egyik, ha fennmarad a nagykoalíció, azaz a két legnagyobb párt, a CDU/CSU és az SPD közös kormányzása. (Ezt azonban az SPD a választás után azonnal kizárta.) A másik az úgynevezett Jamaica-koalíció, amely arról kapta a nevét, hogy a benne résztvevő pártok színei kiadják Jamaica nemzeti színeit. Ezek a pártok: a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP. Egy fekete-sárga koalíció (CDU/CSU és FDP), illetve egy fekete-zöld koalíció (CDU/CSU és Zöldek) várhatóan nem érne el többséget. Mivel mindezen variációkban a CDU/CSU lenne a legnagyobb párt, már a választás előtt látszott, hogy Angela Merkel minden bizonnyal negyedszer egymás után is megszerzi a kancellári pozíciót.

Eleve valószínűtlennek látszott, hogy az SPD vezetésével alakul kormánykoalíció, amelynek kancellárja Martin Schulz lenne. Egy SPD-Zöldek szövetség (vörös-zöld koalíció) jóval kevesebb mandátummal rendelkezne, mint a többség. Hasonlóképp valószínűtlen egy vörös-vörös-zöld koalíció is, amelyben a Baloldali Párt is részt venne, egyrészt mert vegy ilyen szövetség sem rendelkezne többséggel, másrészt pedig a pártok közt lényeges ideológiai véleményeltérések vannak. Ugyanez lenne igaz egy közlekedésilámpa-koalícióra, azaz egy SPD-FDP-Zöldek szövetségre.

Részvétel

A részvétel összesített adatai
		jogosultak arányában	szavazók arányában
Választójogosult	61 688 485
Szavazó	46 976 341	76,15%
Távolmaradó	14 712 144	23,85%

érvénytelen / hiányzó szavazólap
választókerületi szavazás	586 726	0,95%	1,25%
listás szavazás	460 849	0,75%	0,98%

A 62 millió szavazásra jogosult polgárból 47 millió vett részt a választáson (76%). A részvételi arány némileg magasabb mint négy évvel korábban (+4,6%). A voksok közül a válaszatókerületekben közel 590 ezer, a listák esetében pedig 460 ezer volt érvénytelen (1,2-1,0%).

A legmagasabb a választói kedv Baden-Württembergben és Bajorországban (78-78%), míg a legalacsonyabb Szász-Anhalt, Bréma, illetve Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományokban volt (68-71-71%).

Részvételi adatok tartományonként
Tartomány	Választó- jogosult	Szavazó	Részvétel
Baden-Württemberg	7 732 597	6 053 943	78,29%
Bajorország	9 522 371	7 441 006	78,14%
Berlin	2 503 070	1 892 134	75,59%
Brandenburg	2 051 559	1 512 145	73,71%
Bréma	474 151	335 919	70,71%
Hamburg	1 296 656	984 926	75,96%
Hessen	4 408 986	3 395 587	77,01%
Mecklenburg-Elő-Pomeránia	134 614	938 587	70,86%
Alsó-Szászország	6 124 582	4 681 871	76,44%
Észak-Rajna-Vesztfália	13 174 577	9 938 461	75,44%
Rajna-vidék-Pfalz	3 080 591	2 392 093	77,65%
Saar-vidék	777 264	595 411	76,60%
Szászország	3 329 550	2 509 684	75,38%
Szász-Anhalt	1 854 891	1 263 474	68,12%
Schleswig-Holstein	2 266 012	1 729 194	76,31%
Türingia	1 767 014	1 312 052	74,25%
Összesen	61 688 485	46 976 341	76,15%

Eredmények

Párt		Választókerületek		Listás		Képviselők
Párt		szavazat	%	szavazat	%	fő	+/–

	Kereszténydemokrata Unió (CDU)	14 030 751	30,2%	12 447 656	26,8%	200	–55
	Keresztényszociális Unió (CSU)	3 255 487	7,0%	2 869 688	6,2%	46	–10
	CDU / CSU együtt	17 286 238	37,3%	15 317 344	32,9%	246	–65

	Szociáldemokrata Párt (SPD)	11 429 231	24,6%	9 539 381	20,5%	153	–40
	Alternatíva Németországért (AfD)	5 317 499	11,5%	5 878 115	12,6%	94	Új
	Szabaddemokrata Párt (FPD)	3 249 238	7,0%	4 999 449	10,7%	80	Új
	Baloldali Párt (Linke)	3 966 637	8,6%	4 297 270	9,2%	69	+5
	Szövetség ’90/Zöldek (Grüne)	3 717 922	8,0%	4 158 400	8,9%	67	+4
	Freie Wähler	589 056	1,3%	463 292	1,0%	0
	Die Partei	245 659	0,5%	454 349	1,0%	0
	Tierschutzpartei	22 917	<0,1%	374 179	0,8%	0
	további pártok	565 218	1,2%	1 033 713	2,2%	0

Forrás: Bundestagswahl 2017 (német nyelven). Bundeswahlleiter. (Hozzáférés: 2018. június 21.)

CDU/CSU eredmények összevetése
Párt		Választókerületek		Listás
Párt		Szavazat	Arány^[5]	Szavazat	Arány^[5]
	Kereszténydemokrata Unió (CDU)	14 030 751	36,0%	12 447 656	31,8%
	Keresztényszociális Unió (CSU)	3 255 487	44,2%	2 869 688	38,9%
Összesen		17 286 238	37,3%	15 317 344	32,9%

Jegyzetek

↑ Merkel wins fourth term as far-right enters German parliament (Reuters)
↑ „Bundesregierung: Die Große Koalition ist besiegelt”, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.) (german nyelvű)
↑ ^a ^b Electoral system IPU
↑ Abgrenzen, offenhalten, lavieren Der Spiegel, 3 April 2017
↑ ^a ^b Azon tartományokban ahol szavazni lehetett rájuk. (A CSU-ra csak Bajorországban, a CDU-ra csak azon kívül.)

Irodalom

A német választási rendszer (Bajkó-Sokoray-blog)

[1] Merkel wins fourth term as far-right enters German parliament (Reuters)

[2] „Bundesregierung: Die Große Koalition ist besiegelt”, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.) (german nyelvű)

[IPU-3] Electoral system IPU

[4] Abgrenzen, offenhalten, lavieren Der Spiegel, 3 April 2017

[CDU-CSU-5] Azon tartományokban ahol szavazni lehetett rájuk. (A CSU-ra csak Bajorországban, a CDU-ra csak azon kívül.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-Németországban [[2017]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-én]] '''szövetségi választásokat''' tartottak, hogy képviselőket válasszanak a legalább 598 tagú [[Bundestag]]ba, a német szövetségi parlamentbe.
+Németországban [[2017]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-én]] '''szövetségi választást''' tartottak, hogy képviselőket válasszanak a legalább 598 tagú [[Bundestag]]ba, a német szövetségi parlamentbe.
-A választás utáni első felmérések szerint a szavazáson Angela Merkel kancellár pártja, a [[Kereszténydemokrata Unió]] (CDU) győzött, és így Merkel - [[Helmut Kohl (politikus)|Helmut Kohl]]hoz és [[Konrad Adenauer]]hez hasonlóan - egymás után negyedszer is Németország kancellárja lehet. A CDU, és a vele együtt kormányzó  [[Németország Szociáldemokrata Pártja|Szociáldemokrata Párt]] (SPD) által elért támogatás jelentősen csökkent azonban a korábbi, 2013-as választások óta és az SPD, mintegy 20 százalékot szerezve, a [[második világháború]] óta eltelt időszak legrosszabb eredményét érte el.
+A választás utáni első felmérések szerint a szavazáson Angela Merkel kancellár pártja, a [[Kereszténydemokrata Unió]] (CDU) győzött, és így Merkel - [[Helmut Kohl (politikus)|Helmut Kohl]]hoz és [[Konrad Adenauer]]hez hasonlóan - egymás után negyedszer is Németország kancellárja lehet. A CDU, és a vele együtt kormányzó  [[Németország Szociáldemokrata Pártja|Szociáldemokrata Párt]] (SPD) által elért támogatás jelentősen csökkent azonban a korábbi, 2013-as választás óta és az SPD, mintegy 20 százalékot szerezve, a [[második világháború]] óta eltelt időszak legrosszabb eredményét érte el.
 Mivel a szociáldemokraták kizárták az újabb kormánykoalíciókötést a CDU-val, így Angela Merkel pártjának, és bajor szövetségesének, a választáson szintén a korábbiaknál gyengébben szerepelt [[Bajor Keresztényszociális Unió]]nak (CSU) új kormányzó partnerek után kell nézniük. Az egyetlen lehetséges változat a [[Jamaica-koalíció]], azaz a liberális [[Német Szabaddemokrata Párt|FDP]]-vel és a [[Szövetség ’90/Zöldek|Zöldek]]kel való szövetségkötés. A parlamentbe jutott két másik párttal, az [[Alternatíva Németországért|AfD]]-vel, és a kommunista utódpárttal a CDU már előre kizárta az együttműködést.
 Az előzetes eredmények szerint az 1948-ban született német szövetségi állam történetében először szélsőjobboldali párt is bekerült a Bundestagba, a bevándorlásellenes [[Alternatíva Németországért]] (AfD), és mindjárt a szövetségi parlament harmadik legjelentősebb ereje lett.<ref>[http://uk.reuters.com/article/uk-germany-election/merkel-wins-fourth-term-as-far-right-enters-german-parliament-idUKKCN1BY10E?il=0  Merkel wins fourth term as far-right enters German parliament (Reuters)]</ref>
-Az uniópártok (a [[CDU/CSU]] szövetség) győzelmének háttere: a [[2013-as német szövetségi választások|2013-as választások]] után a szövetség egy rövid időszakot kivéve megőrizte két számjegyű előnyét a közvélemény-kutatásokban.
+Az uniópártok (a [[CDU/CSU]] szövetség) győzelmének háttere: a [[2013-as németországi szövetségi választás|2013-as választás]] után a szövetség egy rövid időszakot kivéve megőrizte két számjegyű előnyét a közvélemény-kutatásokban.
-első hónapjaira az ekkor már [[Martin Schulz]] vezette [[Németország Szociáldemokrata Pártja|Szociáldemokrata Párt]] (SPD), a hagyományos fő rivális, megközelítette a CDU/CSU-t. (A szövetség és az SPD is része a kormányzó koalíciónak, de a CDU/CSU adta a kancellárt, mert az előző választáson ők bizonyultak erősebbnek.) A 2017 tavaszán tartott [[Schleswig-Holstein|schleswig-holsteini]] (május 7) és [[Saar-vidék|saarland]]i (március 26) tartományi választások azonban egyértelműen azt jelezték, hogy a CDU ismét növelte előnyét az SPD-vel szemben.
+első hónapjaira az ekkor már [[Martin Schulz]] vezette [[Németország Szociáldemokrata Pártja|Szociáldemokrata Párt]] (SPD), a hagyományos fő rivális, megközelítette a CDU/CSU-t. (A szövetség és az SPD is része a kormányzó koalíciónak, de a CDU/CSU adta a kancellárt, mert az előző választáson ők bizonyultak erősebbnek.) A 2017 tavaszán tartott [[Schleswig-Holstein|schleswig-holsteini]] (május 7) és [[Saar-vidék|saarland]]i (március 26) tartományi választás azonban egyértelműen azt jelezték, hogy a CDU ismét növelte előnyét az SPD-vel szemben.
 ==Háttér==
-A 2013-as választásokon a korábban kormányzó koalíció – a CDU, a CSU és a [[Német Szabaddemokrata Párt]] (FDP) – nem tudott ismét többséget szerezni a parlamentben. Az FDP még az 5%-os parlamenti küszöböt sem érte el, és több, mint hat évtizedes története során először nem jutott be a Bundestagba. Ugyanakkor a CDU/CSU az [[1990-es német szövetségi választások|1990-es választások]] óta a legjobb eredményét érte el: a szavazatok 42%-át megszerezve övék lett a mandátumok csaknem 50%-a. A többség biztosítása érdekében nagykoalíciót alakítottak az SPD-vel, történetük folyamán harmadszor.<ref>{{Cite news|url=http://www.zeit.de/politik/deutschland/2013-12/grosse-koalition-unterzeichnung-koalitionsvertrag|title=Bundesregierung: Die Große Koalition ist besiegelt|last=|first=|date=2013-12-16|work=|newspaper=Die Zeit|language=German|trans-title=The grand coalition (deal) is sealed|issn=0044-2070|access-date=2016-08-20|via=}}</ref>
+A 2013-as választáson a korábban kormányzó koalíció – a CDU, a CSU és a [[Német Szabaddemokrata Párt]] (FDP) – nem tudott ismét többséget szerezni a parlamentben. Az FDP még az 5%-os parlamenti küszöböt sem érte el, és több, mint hat évtizedes története során először nem jutott be a Bundestagba. Ugyanakkor a CDU/CSU az [[1990-es németországi szövetségi választás|1990-es választás]] óta a legjobb eredményét érte el: a szavazatok 42%-át megszerezve övék lett a mandátumok csaknem 50%-a. A többség biztosítása érdekében nagykoalíciót alakítottak az SPD-vel, történetük folyamán harmadszor.<ref>{{Cite news|url=http://www.zeit.de/politik/deutschland/2013-12/grosse-koalition-unterzeichnung-koalitionsvertrag|title=Bundesregierung: Die Große Koalition ist besiegelt|last=|first=|date=2013-12-16|work=|newspaper=Die Zeit|language=German|trans-title=The grand coalition (deal) is sealed|issn=0044-2070|access-date=2016-08-20|via=}}</ref>
 Az SPD 2017 márciusában választotta [[Martin Schulz]]ot, az [[Európai Parlament]] korábbi elnökét vezetőjének és kancellárjelöltjének. Ezt követően az SPD támogatottsága jelentősen emelkedett, majd gyorsan újra visszesett.
 ==Dátuma==
-A német törvények szerint a Bundestag választásait vasárnapi napon kell tartani, 46-48 hónappal a hivatalban lévő parlament első ülése után. Mivel a 2013-ban megválasztott testület először [[október 22.|október 22-én]] ült össze, a választásokat a 2017. augusztus 27. és október 22. közti időszakra kellett kiírni. Hagyománnyá az vált a legutóbbi választások során, hogy a voksolást szeptember végén tartják, hogy ne essen egybe az őszi iskolai szünettel. Elméletileg előbb is lehetne választásokat tartani Németországban, de csak bizonyos rendkívüli körülmények előálltának az esetén, például ha a kormány elveszít egy [[bizalmi szavazás]]t.
+A német törvények szerint a Bundestag választásait vasárnapi napon kell tartani, 46-48 hónappal a hivatalban lévő parlament első ülése után. Mivel a 2013-ban megválasztott testület először [[október 22.|október 22-én]] ült össze, a választást a 2017. augusztus 27. és október 22. közti időszakra kellett kiírni. Hagyománnyá az vált a legutóbbi választás során, hogy a voksolást szeptember végén tartják, hogy ne essen egybe az őszi iskolai szünettel. Elméletileg előbb is lehetne választást tartani Németországban, de csak bizonyos rendkívüli körülmények előálltának az esetén, például ha a kormány elveszít egy [[bizalmi szavazás]]t.
-januárjában a választásokat szeptember 24-ére írták ki.
+januárjában a választást szeptember 24-ére írták ki.
 ==A választási rendszer==
@@ 34. sor: / 34. sor: @@
 ==Pártok és vezetőik==
-A választásokon részt vevő fő pártok a következők:
+A választáson részt vevő fő pártok a következők:
 {| class="wikitable"
@@ 93. sor: / 93. sor: @@
 ===A kancellárjelöltek===
-A pártok a német választásokra kijelölnek olyan politikusokat, akik a választási versenyben, a párt szövetségi listáján, vezetik őket, ők a kampány kulcsfigurái. A két legnagyobb párt vezetője (szövetségi szinten a CDU és az SPD) [[Németország kancellárja|kancellárjelöltek]]. A kancellárjelölti, vagy fő jelölti pozíció nem jogi, hanem politikai kategória, hiszen a német kancellárt nem közvetlenül választják, hanem a választásokat követően a [[Bundestag]] képviselői szavazzák meg. Politikai értelemben azonban a kancellárjelölt kiválasztásának alapvető jelentősége van, hiszen a választók annak a tudatában szavaznak, hogy nem csak pártok, hanem a jövendő kancellár személyéről is voksolnak.
+A pártok a német választásra kijelölnek olyan politikusokat, akik a választási versenyben, a párt szövetségi listáján, vezetik őket, ők a kampány kulcsfigurái. A két legnagyobb párt vezetője (szövetségi szinten a CDU és az SPD) [[Németország kancellárja|kancellárjelöltek]]. A kancellárjelölti, vagy fő jelölti pozíció nem jogi, hanem politikai kategória, hiszen a német kancellárt nem közvetlenül választják, hanem a választást követően a [[Bundestag]] képviselői szavazzák meg. Politikai értelemben azonban a kancellárjelölt kiválasztásának alapvető jelentősége van, hiszen a választók annak a tudatában szavaznak, hogy nem csak pártok, hanem a jövendő kancellár személyéről is voksolnak.
 Mivel a CDU-CSU szövetség, illetve az SPD szerzi várhatóan a legtöbb szavazatot, az ő vezetőiket tekintik kancellárjelölteknek. Ez azonban nem jelent jogi kötelezettséget, a Bundestag akár mást is megválaszthat kancellárnak.
@@ 101. sor: / 101. sor: @@
 [[File:German Opinion Polls 2017 Election.png|800px]]
-Ez a grafikon a közvélemény-kutatások eredményeit mutatja 2013 szeptemberétől, a legutóbbi választásoktól.
+Ez a grafikon a közvélemény-kutatások eredményeit mutatja 2013 szeptemberétől, a legutóbbi választástól.
 <!--
 ==Results==
@@ 186. sor: / 186. sor: @@
 Valamennyi számba jöhető párt kizárta a koalíciókötést az AfD-vel. A [[CDU/CSU]] és az FDP kizárta a koalíciót a [[Baloldali Párt (Németország)|Baloldali Párttal]]. Az elemzők azt is nagyon valószínűtlennek tartják, hogy az SPD vagy a Zöldek koalícióra lépnének a Baloldali Párttal, bár hivatalosan ezt nem zárták ki.<ref>[http://www.spiegel.de/politik/deutschland/angela-merkel-martin-schulz-co-ampel-groko-r2g-das-sind-ihre-machtoptionen-a-1141620.html Abgrenzen, offenhalten, lavieren] Der Spiegel, 3 April 2017</ref>
-A közvéleménykutatások alapján a választások előtt kétféle stabil koalíció látszott lehetségesnek. Az egyik, ha fennmarad a [[Nagykoalíció (Németország)|nagykoalíció]], azaz a két legnagyobb párt, a CDU/CSU és az SPD közös kormányzása. (Ezt azonban az SPD a választás után azonnal kizárta.) A másik az úgynevezett [[Jamaica-koalíció]], amely arról kapta a nevét, hogy a benne résztvevő pártok színei kiadják [[Jamaica]] nemzeti színeit. Ezek a pártok: a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP. Egy fekete-sárga koalíció (CDU/CSU és FDP), illetve egy fekete-zöld koalíció (CDU/CSU és Zöldek) várhatóan nem érne el többséget. Mivel mindezen variációkban a CDU/CSU lenne a legnagyobb párt, már a választások előtt látszott, hogy [[Angela Merkel]] minden bizonnyal negyedszer egymás után is megszerzi a kancellári pozíciót.
+A közvéleménykutatások alapján a választás előtt kétféle stabil koalíció látszott lehetségesnek. Az egyik, ha fennmarad a [[Nagykoalíció (Németország)|nagykoalíció]], azaz a két legnagyobb párt, a CDU/CSU és az SPD közös kormányzása. (Ezt azonban az SPD a választás után azonnal kizárta.) A másik az úgynevezett [[Jamaica-koalíció]], amely arról kapta a nevét, hogy a benne résztvevő pártok színei kiadják [[Jamaica]] nemzeti színeit. Ezek a pártok: a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP. Egy fekete-sárga koalíció (CDU/CSU és FDP), illetve egy fekete-zöld koalíció (CDU/CSU és Zöldek) várhatóan nem érne el többséget. Mivel mindezen variációkban a CDU/CSU lenne a legnagyobb párt, már a választás előtt látszott, hogy [[Angela Merkel]] minden bizonnyal negyedszer egymás után is megszerzi a kancellári pozíciót.
 Eleve valószínűtlennek látszott, hogy az SPD vezetésével alakul kormánykoalíció, amelynek kancellárja Martin Schulz lenne. Egy SPD-Zöldek szövetség (vörös-zöld koalíció) jóval kevesebb mandátummal rendelkezne, mint a többség. Hasonlóképp valószínűtlen egy vörös-vörös-zöld koalíció is, amelyben a Baloldali Párt is részt venne, egyrészt mert vegy ilyen szövetség sem rendelkezne többséggel, másrészt pedig a pártok közt lényeges ideológiai véleményeltérések vannak. Ugyanez lenne igaz egy [[közlekedésilámpa-koalíció]]ra, azaz egy SPD-FDP-Zöldek szövetségre.
@@ 220. sor: / 220. sor: @@
 |}
-A 62 millió szavazásra jogosult polgárból 47 millió vett részt a választásokon (76%). A részvételi arány némileg magasabb mint négy évvel korábban (+4,6%). A voksok közül a válaszatókerületekben közel 590 ezer, a listák esetében pedig 460 ezer volt érvénytelen (1,2-1,0%).
+A 62 millió szavazásra jogosult polgárból 47 millió vett részt a választáson (76%). A részvételi arány némileg magasabb mint négy évvel korábban (+4,6%). A voksok közül a válaszatókerületekben közel 590 ezer, a listák esetében pedig 460 ezer volt érvénytelen (1,2-1,0%).
 A legmagasabb a választói kedv [[Baden-Württemberg]]ben és [[Bajorország]]ban (78-78%), míg a legalacsonyabb [[Szász-Anhalt]], [[Bréma (tartomány)|Bréma]], illetve [[Mecklenburg-Elő-Pomeránia]] tartományokban volt (68-71-71%).