„Harmadik Nagy Imre-kormány” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→A kormányfő és a kormány tagjai: Szántó Zoltán ki, Kádár János be |
→Ellentmondások: korrekciók, és utolsó bekezdés törlése |
||
28. sor: | 28. sor: | ||
== Ellentmondások == |
== Ellentmondások == |
||
Gyakorlatilag ''(de facto)'' csak egy napig, a szovjet hadsereg másnapi általános támadásáig működött. Jogilag ''(de iure)'' ez a kormány egészen [[1956]]. [[november 7.|november 7-éig]] hivatalban volt, hiszen a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nem mentette fel. November 7-én az Elnöki Tanács végül felmentette a kormányt. (A döntés [[november 12.|november 12-én]] jelent meg a [[Magyar Közlöny]]ben.) Ugyanezen a napon felesküdött a [[Országgyűlés|Parlamentben]] [[ |
Gyakorlatilag ''(de facto)'' csak egy napig, a szovjet hadsereg másnapi általános támadásáig működött. Jogilag ''(de iure)'' ez a kormány egészen [[1956]]. [[november 7.|november 7-éig]] hivatalban volt, hiszen a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nem mentette fel. November 7-én az Elnöki Tanács végül felmentette a kormányt. (A döntés [[november 12.|november 12-én]] jelent meg a [[Magyar Közlöny]]ben.) Ugyanezen a napon felesküdött a [[Országgyűlés|Parlamentben]] [[Első Kádár-kormány|Kádár János kormánya]], amely a szovjet fegyverek védelmében alakult, törvénytelenül. |
||
A két kormány hivatali ideje közti átfedés megoldhatatlan jogi probléma elé állította a születő Kádár-rendszert, hiszen a |
A két kormány hivatali ideje közti átfedés megoldhatatlan jogi probléma elé állította a születő Kádár-rendszert, hiszen a Kádár-kormány [[november 4.|november 4-én]] hajnalban, az [[ungvár]]i rádión bejelentett megalakulása nem lehetett törvényes, ha elődje akkor még hivatalban volt. |
||
Kezdetben a Kádárt támogató szovjetek azzal próbálkoztak, hogy a [[Jugoszlávia]] budapesti nagykövetségére [[november 4.|november 4-én]] menekült Nagy Imrétől néhány nappal később D. T. Sepilov külügyminiszter november 4-re visszadátumozott lemondó nyilatkozatot követelt (amit Nagy Imre megtagadott). Azért is meg kellett |
Kezdetben a Kádárt támogató szovjetek azzal próbálkoztak, hogy a [[Jugoszlávia]] budapesti nagykövetségére [[november 4.|november 4-én]] menekült Nagy Imrétől néhány nappal később D. T. Sepilov külügyminiszter november 4-re visszadátumozott lemondó nyilatkozatot követelt (amit Nagy Imre megtagadott). Azért is meg kellett tagadnia, mert [[november 11.|november 11-én]] az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága a jugoszláv nagykövetségen [[Donáth Ferenc (politikus)|Donáth Ferenc]], [[Haraszti Sándor]], [[Losonczy Géza]], [[Lukács György (filozófus)|Lukács György]], [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] és [[Szántó Zoltán]] részvételével tartott ülésén határozatban rögzítette, hogy a Nagy Imre-kormánynak nem szabad lemondania.<ref>''Krónika 1956''. Idézett mű 174. o.</ref> |
||
Az ellentmondást a forradalom és szabadságharc vérbefojtói nem is tudták feloldani, egyszerűen eltusolták és évtizedekig senki nem mert nyíltan beszélni arról, hogy 1956-ban a bevonuló szovjet hadsereg ''nem a magyarok hívására'' érkezett, hanem ''a törvényes kormányt döntötte meg'', és állította helyébe saját bábkormányát.<ref>''Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban''. Idézett mű 450. o.</ref> |
Az ellentmondást a forradalom és szabadságharc vérbefojtói nem is tudták feloldani, egyszerűen eltusolták és évtizedekig senki nem mert nyíltan beszélni arról, hogy 1956-ban a bevonuló szovjet hadsereg ''nem a magyarok hívására'' érkezett, hanem ''a törvényes kormányt döntötte meg'', és állította helyébe saját bábkormányát.<ref>''Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban''. Idézett mű 450. o.</ref> |
||
A [[november 23.|november 23-án]] a [[románia]]i [[Snagov]]ba hurcolt Nagy Imre hetekkel később így fogalmazta meg ezt a tényt, illetve a belőle adódó jogi következtetést a [[Snagovi feljegyzések]]ben: '' |
A [[november 23.|november 23-án]] a [[románia]]i [[Snagov]]ba hurcolt Nagy Imre hetekkel később így fogalmazta meg ezt a tényt, illetve a belőle adódó jogi következtetést a [[Snagovi feljegyzések]]ben: ''„Ezek az összeütközések nem az »ellenforradalom«, hanem a két hadsereg fegyveres harcának jellegét viselték magukon.”'' Kádár „kormányát” Nagy Imre többszörösen idézőjelben említi.<!-- |
||
Ugyancsak a ''Snagovi feljegyzésekben'' Nagy Imre azt is |
Ugyancsak a ''Snagovi feljegyzésekben'' Nagy Imre azt is elmesélte, hogy szándékában állt Kádárt is bevenni harmadik kormányába. A magyar pártvezetés azonban úgy tudta, [[november 1.|november 1-jén]]-én Kádárt (aki aznap rádióbeszédben állt ki a szovjet csapatok kivonása, a Varsói Szerződés felmondása és a koalíciós kormányzás mellett) akarata ellenére hurcolták |
||
el a szovjetek. ''"Mivel ebben biztosak mégsem voltunk, Kádárt a kabinetből november 3-án kihagytuk, és helyébe az [[MSZMP]] részéről [[Szántó Zoltán]] elvtársat vontuk be. Ez a kiadott közleményből csupán technikai hiba folytán maradt ki."'' (Sok forrás tévesen úgy tudja, Kádár is tagja volt ennek a kormánynak.) |
el a szovjetek. ''"Mivel ebben biztosak mégsem voltunk, Kádárt a kabinetből november 3-án kihagytuk, és helyébe az [[MSZMP]] részéről [[Szántó Zoltán]] elvtársat vontuk be. Ez a kiadott közleményből csupán technikai hiba folytán maradt ki."'' (Sok forrás tévesen úgy tudja, Kádár is tagja volt ennek a kormánynak.)--><!--ezt töröltem, mert minden forrás, beleértve a Magyar Közlöny 1956/93. számát, Kádárt is a kormány tagjának tekinti--> |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
A lap 2016. október 20., 15:31-kori változata
Harmadik Nagy Imre-kormány (1956. november 3. – november 12.) | |||||
Időhossz | 10 nap | ||||
Kormányfő | Nagy Imre (a minisztertanács elnökeként) | ||||
Államfő | Dobi István (az Elnöki Tanács elnökeként) | ||||
Államforma | köztársaság | ||||
Pártok | Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Petőfi Párt, Magyar Szocialista Munkáspárt | ||||
A harmadik Nagy Imre-kormány 1956. november 3-án alakult meg,[1][2][3] amely már valódi többpártrendszert képviselő koalíciós kormány volt. A kormányban a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) négy, a Független Kisgazdapárt (FKgP) és a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) három-három, valamint a Petőfi Párt (néven újraalapított Nemzeti Parasztpárt) két tagja foglalt helyet.
A kormányfő és a kormány tagjai
- Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke, mint kormányfő, és egyben külügyminiszter]] (MSZMP)
- Tildy Zoltán államminiszter (FKGP)
- Kovács Béla államminiszter (FKGP)
- B. Szabó István államminiszter (FKGP)
- Kéthly Anna államminiszter (MSZDP)
- Kelemen Gyula államminiszter (MSZDP)
- Fischer József államminiszter (MSZDP)
- Bibó István államminiszter (Petőfi Párt)
- Farkas Ferenc államminiszter (Petőfi Párt)
- Losonczy Géza államminiszter (MSZMP)
- Kádár János államminiszter (MSZMP)
- Maléter Pál honvédelmi miniszter (MSZMP).
Ellentmondások
Gyakorlatilag (de facto) csak egy napig, a szovjet hadsereg másnapi általános támadásáig működött. Jogilag (de iure) ez a kormány egészen 1956. november 7-éig hivatalban volt, hiszen a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nem mentette fel. November 7-én az Elnöki Tanács végül felmentette a kormányt. (A döntés november 12-én jelent meg a Magyar Közlönyben.) Ugyanezen a napon felesküdött a Parlamentben Kádár János kormánya, amely a szovjet fegyverek védelmében alakult, törvénytelenül.
A két kormány hivatali ideje közti átfedés megoldhatatlan jogi probléma elé állította a születő Kádár-rendszert, hiszen a Kádár-kormány november 4-én hajnalban, az ungvári rádión bejelentett megalakulása nem lehetett törvényes, ha elődje akkor még hivatalban volt.
Kezdetben a Kádárt támogató szovjetek azzal próbálkoztak, hogy a Jugoszlávia budapesti nagykövetségére november 4-én menekült Nagy Imrétől néhány nappal később D. T. Sepilov külügyminiszter november 4-re visszadátumozott lemondó nyilatkozatot követelt (amit Nagy Imre megtagadott). Azért is meg kellett tagadnia, mert november 11-én az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága a jugoszláv nagykövetségen Donáth Ferenc, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán részvételével tartott ülésén határozatban rögzítette, hogy a Nagy Imre-kormánynak nem szabad lemondania.[4]
Az ellentmondást a forradalom és szabadságharc vérbefojtói nem is tudták feloldani, egyszerűen eltusolták és évtizedekig senki nem mert nyíltan beszélni arról, hogy 1956-ban a bevonuló szovjet hadsereg nem a magyarok hívására érkezett, hanem a törvényes kormányt döntötte meg, és állította helyébe saját bábkormányát.[5]
A november 23-án a romániai Snagovba hurcolt Nagy Imre hetekkel később így fogalmazta meg ezt a tényt, illetve a belőle adódó jogi következtetést a Snagovi feljegyzésekben: „Ezek az összeütközések nem az »ellenforradalom«, hanem a két hadsereg fegyveres harcának jellegét viselték magukon.” Kádár „kormányát” Nagy Imre többszörösen idézőjelben említi.
Jegyzetek
- ↑ Naplók, interjúk '56-ról. Összeállította és szerkesztette: Sümegi György. Enciklopédia Kiadó, Bp., 2006. 61-62. o.
- ↑ Krónika 1956. Főszerk.: Izsák Lajos. Szerk.: Stemler Gyula. Kossuth Kiadó - Tekintet Alapítvány, Bp., 2006. 159. o.
- ↑ Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. Válogatta, összeállította Huszár Tibor. A felhasznált interjúkat készítette Huszár Tibor és Hanák Gábor. A kötetet szerkesztette: Litván György és S. Varga Katalin. 1956-os Intézet - Osiris-Századvég, Bp., 1995. 445. o.
- ↑ Krónika 1956. Idézett mű 174. o.
- ↑ Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. Idézett mű 450. o.
Forrás
- Nagy Imre: Snagovi jegyzetek, Budapest, 2006, Szerk. Vida István ISBN 9639610550
Külső hivatkozás
A három Nagy Imre-kormány
Első Nagy Imre-kormány
1953. július 4-től 1955. április 18-ig
Második Nagy Imre-kormány
1956. október 24-től 1956. november 3-ig
Harmadik Nagy Imre-kormány
1956. november 3-tól 1956. november 11-ig