„Perényi Péter (koronaőr)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
24. sor: | 24. sor: | ||
Ferdinánd megkoronázása után Perényi először [[Siklósi vár|Siklós várába]] vitte a koronát, majd 1529-ben néhány száz fős kísérettel, Sárospatakra hurcolta. Útközben azonban Szapolyai hadvezére, Szerecsen (Zerechen) János tolnai főispán rajta ütött a Szent Koronát szállító csapaton. |
Ferdinánd megkoronázása után Perényi először [[Siklósi vár|Siklós várába]] vitte a koronát, majd 1529-ben néhány száz fős kísérettel, Sárospatakra hurcolta. Útközben azonban Szapolyai hadvezére, Szerecsen (Zerechen) János tolnai főispán rajta ütött a Szent Koronát szállító csapaton. |
||
Szerecsen a koronát átadta Szapolyai János király egy másik hívének lindvai Bánfi Jánosnak és ezután azt a [[szlavónia]]i [[Belovár-Kőrös vármegye|Körös vármegyében]] fekvő ''[[Šopron]]''<ref> Benda Kálmán: A magyar korona regénye, |
Szerecsen a koronát átadta Szapolyai János király egy másik hívének lindvai Bánfi Jánosnak és ezután azt a [[szlavónia]]i [[Belovár-Kőrös vármegye|Körös vármegyében]] fekvő ''[[Šopron]]''<ref> Benda Kálmán-Fügedi Erik: A magyar korona regénye, Magvető, Budapest, 1979, ISBN 9632709004</ref>nevű várában őrizték. Ezzel Szapolyai János (I. János) választott magyar király kezébe került a Szent Korona, aki nem sokkal később Szolimán török szultánnak „továbbajándékozta”. <ref>[http://mek.oszk.hu/02100/02125/pdf/16_puskar.pdf Puskár Anett: Perényi Péter politikai pályafutása], mek.oszk.hu</ref>Perényivel együtt, aki ezután visszadta Szapolyainak. <ref>[http://www.koronaorseg.hu/tortenet.html Magyar Koronaőrök Egyesülete], koronaorseg.hu</ref><ref>[http://epa.oszk.hu/02100/02137/00015/pdf/EPA02137_ISSN_1219-543X_tomus_13_fas_3_2008_295-313.pdf Puskár Anett: Szapolyai János és Perényi Péter]</ref> |
||
[[1529]]-ben ismét János király pártján állt; ő kérte meg ura számára és kísérte Magyarországra [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella]] királynét. [[1540]]-ben megint Ferdinándhoz állt, aki kinevezte királyi kancellárrá. |
[[1529]]-ben ismét János király pártján állt; ő kérte meg ura számára és kísérte Magyarországra [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella]] királynét. [[1540]]-ben megint Ferdinándhoz állt, aki kinevezte királyi kancellárrá. |
A lap 2013. április 23., 12:36-kori változata
Perényi Péter (1502. k. – 1548 január) koronaőr, erdélyi vajda. Perényi Imre nádor fia, Ferenc püspök testvére.
Életrajza
Perényi Péter 1502-ben született Báthory Magdolna és Perényi Imre házasságából. Apja családjának ősei a 13. században emelkedtek egy Hernád-völgyi német hospesfalu, az Abaúj vármegyei Perény lakói közül a köznemesek sorába. Első említett ősük, Dobos Orbán III. Andrástól kapta birtokul a névadó helységet. A családtagok területeik gyarapítására törekedtek, Péter nagyapja, Perényi István zempléni főispán, főasztalnok azonban felségsértés miatt elvesztette birtokait.
István fia, Perényi Imre Terebes, Füzér, Csorbakő és Újvár birtokában elegendő erővel rendelkezett a család újbóli felvirágoztatásához. Befolyása növekedett az udvarban, Abaúj vármegye örökös főispánja, majd az ország nádora lett, ezzel Perényiék eddig el nem ért rangra emelkedtek. Imre tevékenyen részt vett a Habsburg–Jagelló házassági szerződés létrejöttében, szolgálatai fejében német-római szent birodalmi hercegi címet nyert. A család az ország egyik legnagyobb birtokosává vált a Délvidéken Valpó, valamint a baranyai Siklós, a hevesi Debrő és a borsodi Ónod megszerzésével.
Perényi Imre nádor 1519-ben bekövetkezett halála után Péter lépett örökébe mint temesi és Abaúj vármegyei főispán, valamint temesvári főkapitány. Még ugyanebben az évben koronaőr lett. Jelen volt 1526-ban a mohácsi csatában. Előbb Szapolyai János király híve. 1526-ban erdélyi vajda és Abaúj vármegye főispánja is lett (a főispáni és az örökös főispáni rang nem ugyanaz, lehetett párhuzamosan is viselni a kettőt).
1526 és 1527 között harcolt a Cserni Jován vezette bácsi szerb felkelők ellen. A vezérüktől a szőlősi csatában vereséget szenvedett, de néhány hónap múlva Czibak Imrével Szeged mellett döntő vereséget mért a rácokra.
Az 1526-os mohácsi csatavesztés után a koronaőr a török elől Trencsénbe vitte a Szent Koronát. A székesfehérvári országgyűlés 1526. november 10-én Szapolyai Jánost választotta királlyá, és november 11-én I. János néven meg is koronázták. A koronázást követően Perényi Péter koronaőr ahelyett, hogy megszokott helyére, a visegrádi várba vitte volna a Szent Koronát, Füzérre szállíttatta és ott rejtegette. 1527. november 3-án I. Ferdinándhoz pártolt és a magyar koronát kiszolgáltatta az osztrák főhercegnek, aki az érvényes államszerződések értelmében törvényes trónigénylő volt. Jutalmul Sárospatakot és az egri püspökség javainak haszonélvezetét kapta.
Perényi 1527. november 11-én, Székesfehérvárott újra letette a koronaőri esküt, aminek fennmaradt a szövege:
„ | A rám ruházott tisztséget ellátom, a Szent Koronát és tartozékait társammal, István nádorral együtt Visegrád várában hűségesen megtartom és megőrzöm. A várban levő várnagyomat és más embereimet hűségben tartom, s szorgalomra intem. István nádornak sem nyiltan, sem titokban, sem csellel nem ártok, sőt minden erőmmel megvédem tisztségét, és hasznát előmozdítom. A szent koronát István nádor akarata és beleegyezése nélkül Visegrád várából semmi szín alatt el nem viszem. A várban levő várnagyomat a nádor tudta nélkül ki nem cserélem; ha erre mégis szükség lenne, új várnagyot csak a nádor tudtával állítok. Sohasem tartok nagyobb számú katonát a Visegrádi várban, mint testvérem, kivéve, ha a vár vagy a korona veszélybe kerülne. Ebben az esetben is nagyobb számú emberemet közös felügyelet alá helyezem. Isten engem úgy segéljen és minden szentjei. | ” |
Ferdinánd megkoronázása után Perényi először Siklós várába vitte a koronát, majd 1529-ben néhány száz fős kísérettel, Sárospatakra hurcolta. Útközben azonban Szapolyai hadvezére, Szerecsen (Zerechen) János tolnai főispán rajta ütött a Szent Koronát szállító csapaton.
Szerecsen a koronát átadta Szapolyai János király egy másik hívének lindvai Bánfi Jánosnak és ezután azt a szlavóniai Körös vármegyében fekvő Šopron[1]nevű várában őrizték. Ezzel Szapolyai János (I. János) választott magyar király kezébe került a Szent Korona, aki nem sokkal később Szolimán török szultánnak „továbbajándékozta”. [2]Perényivel együtt, aki ezután visszadta Szapolyainak. [3][4]
1529-ben ismét János király pártján állt; ő kérte meg ura számára és kísérte Magyarországra Izabella királynét. 1540-ben megint Ferdinándhoz állt, aki kinevezte királyi kancellárrá.
1542-ben gyanúba került, hogy a török fennhatóságának elismerésével maga számára akarja a trónt megszerezni, ezért Ferdinánd elfogatta és holtáig fogságban tartotta. Perényi a reformáció támogatója volt.
Családja
Két házasságában öt gyermeke született. Első felesége bethlenfalvi Thurzó Margit, a második Székely Klára volt.
Egyik fia, Perényi Ferenc török fogságba került és semmi egyebet nem tudni róla, másik fia, Perényi Gábor – bár fiatalon, 35 éves korában meghalt – nagy karriert futott be. Egy harmadik fia, Miklós váci püspök lett. Két további leánya Erzsébet és Borbála.
Jegyzetek
- ↑ Benda Kálmán-Fügedi Erik: A magyar korona regénye, Magvető, Budapest, 1979, ISBN 9632709004
- ↑ Puskár Anett: Perényi Péter politikai pályafutása, mek.oszk.hu
- ↑ Magyar Koronaőrök Egyesülete, koronaorseg.hu
- ↑ Puskár Anett: Szapolyai János és Perényi Péter