„Itália uralkodóinak listája” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
→Német-római Birodalom: kieg.format |
→Az egységes Olasz Királyság: format |
||
134. sor: | 134. sor: | ||
==Az egységes Olasz Királyság== |
==Az egységes Olasz Királyság== |
||
A [[19. század]] folyamán a szárd–piemonti seregek, francia segítségre támaszkodva több egymást követő háborúban ([[1848]], [[1859]], [[1860]], [[1870]]) meghódították Itália összes államát. [[Giuseppe Garibaldi|Garibaldi]] csapatai |
A [[19. század]] folyamán a szárd–piemonti seregek, francia segítségre támaszkodva több egymást követő háborúban ([[1848]], [[1859]], [[1860]], [[1870]]) meghódították Itália összes államát. [[Giuseppe Garibaldi|Garibaldi]] csapatai parta szálltak Szicíliában és délről észak felé vonulva foglalták el a jövendő nemzeti állam tartományait. Az [[Olasz Királyság]]ot [[1861]]-ben kiáltották ki. |
||
{| border="1" width =100%" border="1" cellpadding="4" cellspacing="0" style="margin: 0.5em 1em 0.5em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaa solid; border-collapse: collapse;" |
{| border="1" width =100%" border="1" cellpadding="4" cellspacing="0" style="margin: 0.5em 1em 0.5em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaa solid; border-collapse: collapse;" |
||
147. sor: | 147. sor: | ||
|- |
|- |
||
| [[I. Umbertó olasz király|I. Umbertó]] |
| [[I. Umbertó olasz király|I. Umbertó]] |
||
| [[1878]] |
| [[1878]]–[[1900]] |
||
| II. Viktor Emánuel fia. Egy [[anarchista]] végzett vele. |
| II. Viktor Emánuel fia. Egy [[anarchista]] végzett vele. |
||
|- |
|- |
||
| [[III. Viktor Emánuel olasz király|III. Viktor Emánuel]] |
| [[III. Viktor Emánuel olasz király|III. Viktor Emánuel]] |
||
| [[1900]] |
| [[1900]]–[[1946]] |
||
| I. Umbertó fia. Uralma alatt meggyengült a királyi hatalom. Nagy nyomásra kénytelen volt kinevezni [[Benito Mussolini|Mussolini]]t miniszterelnökké. A [[II. világháború]] után lemondásra kényszerült. |
| I. Umbertó fia. Uralma alatt meggyengült a királyi hatalom. Nagy nyomásra kénytelen volt kinevezni [[Benito Mussolini|Mussolini]]t miniszterelnökké. A [[II. világháború]] után lemondásra kényszerült. |
||
|- |
|- |
A lap 2009. június 26., 15:18-kori változata
Itália területe, amely többé-kevésbé a mai Olaszország államterületével esik egybe, a Nyugat-római Birodalom 476-os bukása után megközelítőleg 1400 éven át kisebb-nagyobb államokra és városállamokra tagolódott. Ilyen volt például Velence, amely fölött a dózsék egész sora uralkodott, vagy a reneszánsz kori gazdag városállam, a Medici-család által uralt Firenze, vagy a Sforzák milánói fejedelemsége. Ilyen volt a Nápoly–Szicíliai kettős királyság, amely fölött az Anjou-családnak azon ága uralkodott, ahonnan a magyar Anjou-királyok is származtak. Ilyen volt a közel 1100 évig fennálló Pápai állam, amelyet II. István pápa és Kis Pippin francia király alapítottak a 8. században. Ám egyes területek hosszabb-rövidebb ideig külső megszállásalatt álltak. I. (Nagy) Károly római császár például megszállta Észak-Itáliát, hogy biztosítsa a pápa biztonságát az ott tanyázó longobárdoktól. Ettől kezdve a Frank Birodalom széthullásáig a Rómától északra fekvő terület e hatalmas államalakulat része volt.
Az egységes Frank Birodalom felbomlása után a németek szerezték meg az Itália feletti ellenőrzést. 962-ben I. (Nagy) Ottó német király még a Pápai Államot is elfoglalta és ott „római császárrá” koronáztatta magát. Ezután Itália 900 éven át a Német-római Birodalom hatalmi övezetébe tartozott. A középkort végig kísérte a császár és a pápa közötti állandó hatalmi ellentét az egyházi vezetők beiktatásának jogáért („invesztitúraharc”). Bár az itáliai városállamok viszonylagos függetlenséget élveztek, valamennyien a német-római császár befolyása alatt maradtak. Itália gyakran vált a francia–német (és a francia–spanyol) nagyhatalmi háborúk hadszínterévé is.
A napóleoni háborúk nyomán 1806-ban a Német-római Birodalom megszűnt, Észak-Itáliát a franciák szállták meg, és csatlós királyságokat (Itáliai Királyság, Nápolyi Királyság) hoztak létre, amelyek élére Napóleon saját rokonait és tábornokait állította. Napóleon veresége és a Bécsi Kongresszus (1815) után az Osztrák Császárság vetette meg itt a lábát, amely létrehozta saját csatlós államait (Lombard–Velencei Királyság, Modena és Reggio Hercegség, Párma, Piacenza és Guastalla hercegsége).
A 19. század közepén a független Szárd–Piemonti Királyság harcos uralkodói, Károly Albert és fia, II. Viktor Emánuel álltak az olasz egyesítési törekvések élére, amelynek érdekében több felkelés és háború folyt le (1848, 1859), ezekbe a Francia Császárság is beavatkozott. Ezek eredményeként 1861-ben létrejött az egységes Olasz Királyság. Az új nemzeti állam a következő fél évszázad háborúiban további terüleket foglalt el: 1866-ban, a porosz–osztrák háború során Venetót, 1870-ben a porosz–francia háborút kihasználva Rómát (a Pápai Állam maradékát), majd 1918-ban az I. világháborúban Dél-Tirolt, Görz és Gradisca tartományokat, és Trieszt városát szerezte meg. Olaszország államformája 1946-ig királyság volt, majd kikiáltották a köztársaságot.
Osztrogót Királyság
Lombard Királyság
Frank Birodalom
Nagy Károly hódítása után 774-ben megkoronáztatta magát Paviában a lombard vaskoronával és perszonálunióban egyesítette a Frank Királyságot az Itáliai Királysággal. Miután 800-ban császárrá koronázták, a császár elsőbbsége mellett a frank és itáliai királyi címet a birodalom megosztása miatt többnyire nem ugyanaz a személy viselte. Ez a lista az itáliai királyok listája.
I. Nagy Károly (* 742. április 2.) | kir.:774, lm.:781, †814. január 28 | 800-tól császár. |
Pipin (* 773. áprilisa) | kir.:781, †810. július 8 | |
Bernárd (* 797) | kir.:810, †818. április 17 | |
I. Lothár (* 795) | kir.:818, †855. szeptember 23 | 817-től császár. |
II. Ifjabb Lajos (* 822) | kir.:839, †875. augusztus 12 | 850-től császár. |
II. Kopasz Károly (* 823. június 13.) | kir.:875, †877. október 6 | 875-től császár. |
Karlmann (* 829) | kir.:877, lm.:879, †880. szeptember 29 | |
III. Vastag Károly (* 839. június 13.) | kir.:879, lm.:887, †888. január 13 | 881-től császár. |
Itáliai Királyság
Német-római Birodalom
I. Ottótól kezdve Itália északi része, mint Itáliai Királyság a birodalom része lett. Ezután a német királyokat koronázták meg itáliai királyokká, addig interregnum volt. Ehhez Itáliába kellett utazniuk. Ezután jöhetett a harmadik koronázás, a császári.
Uralkodó | Uralkodott | Megjegyzés |
---|---|---|
I. (Nagy) Ottó | 962–973 | |
II. Ottó | 962–983 | |
III. Ottó | 983–1002 | |
Arduin | 1002–1014 | |
II. Henrik | 1004–1024 | |
II. Konrád | 1026–1039 | |
III. Henrik | 1039–1056 | |
IV. Henrik | 1056–1093 | |
Konrád | 1093–1098 | |
V. Henrik | 1099–1125 | |
III. Lothár | 1128–1137 |
III. Lothár halála után Észak-Itália városai saját kormányzatot nyertek a Német-Római Birodalmon belűl.
Francia megszállás
Uralkodó | Uralkodott | Megjegyzés |
---|---|---|
Bonaparte Napóleon | 1805-1814 |
Az egységes Olasz Királyság
A 19. század folyamán a szárd–piemonti seregek, francia segítségre támaszkodva több egymást követő háborúban (1848, 1859, 1860, 1870) meghódították Itália összes államát. Garibaldi csapatai parta szálltak Szicíliában és délről észak felé vonulva foglalták el a jövendő nemzeti állam tartományait. Az Olasz Királyságot 1861-ben kiáltották ki.
Uralkodó | Uralkodott | Megjegyzés |
---|---|---|
II. Viktor Emánuel | 1861-1878 | A Savoyai-családból származó II. Viktor Emánuel eredetileg (1849-től) szárd–piemonti király volt, majd ő lett az első királya az egységes Olasz Királyságnak. |
I. Umbertó | 1878–1900 | II. Viktor Emánuel fia. Egy anarchista végzett vele. |
III. Viktor Emánuel | 1900–1946 | I. Umbertó fia. Uralma alatt meggyengült a királyi hatalom. Nagy nyomásra kénytelen volt kinevezni Mussolinit miniszterelnökké. A II. világháború után lemondásra kényszerült. |
II. Umbertó | 1946 | III. Viktor Emánuel fia. Kiskorúként lépett trónra apja lemondása után. Rövid ideig uralkodott. Miután kikiáltották a köztársaságot, az uralkodó családot száműzték Olaszországból. |
Források
- Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6