Solothurn S–18/1000
 |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
| Solothurn S–18/1000 | |
| Típus | Nagy kaliberű puska, páncéltörő puska |
| Ország |  Svájc Harmadik Birodalom |
| Alkalmazás | |
| Használó ország | Harmadik Birodalom.svg){kind=small} Olasz KirályságMagyar Királyság |
| Háborús alkalmazás | Második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 20 mm |
| Lőszer | 20×138 mm B |
| Tárkapacitás | 10/20 darab töltény |
| Tömeg | 54 kg |
| Fegyver hossza | 2159 mm |
| Csőhossz | 1448 mm |
| Csőtorkolati sebesség | 850 m/s |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Solothurn S–18/1000 témájú médiaállományokat. | |
A Solothurn S–18/1000 20 mm-es páncéltörő ágyú egy svájci páncéltörő puska volt, amit a második világháború alatt használtak, és a korábbi S–18/100 módosított változata volt nagyobb csőtorkolati sebességgel és nagyobb tölténytárral. A nagy, erős lőszer miatt a fegyvernek borzasztóan erős visszarúgása volt, méretei miatt pedig szállítása is problémás volt.
Történet[szerkesztés]
A Solothurn fegyver társaságot a német Rheinmetall cég birtokolta és a svájci céget arra használta, hogy olyan fegyvereket gyártson, ami a német cégek számára tilos volt az első világháborút követő fegyverkezési tilalom miatt.
1940-41 között az amerikai hadseregnek szándékában állt rendszeresíteni a Solothurn S–18/1000 puskát. A fegyvert kis mennyiségben szabványosították 20mm automatic gun T3 néven. 1941 tavaszán a Solothurnt a .90-cal. T4 automata ágyú ellenében tesztelték. Habár kevésbé volt erős, a Solothurn mégsem volt olyan testes és komplikált, ezért a hadsereg sokkal alkalmasabbnak találta. Úgy tervezték, hogy 50 darabot rendelnek, majd később sorozatgyártásba helyezik a fegyvert az Amerikai Egyesült Államokban. Azonban hosszas tárgyalások után elvetették az ötletet.
Leírás[szerkesztés]
Csőszájfék:
A fegyverhez két fajta csőszájféket alkalmaztak. A fékeket attól függően cserélték, hogy mekkora volt a kilőtt lőszer visszarúgása. A könnyebb töltetek kevesebb visszarúgáscsökkentést kívántak. Ezért egy egylyukas féket használtak a repesz-romboló (HE) lövedékekhez, ami sokkal könnyebb volt mint a páncéltörő (AP) változat. A páncéltörő lövedékekhez ötlyukas csőszájféket alkalmaztak.
Lőszer:
- S18/100
- 20×105B
- S18/1000, S18/1100
- 20×138B (ugyanezt a tölténytípust tüzelte a Flugabwehrkanone 30 és a 38 is)
Tárkapacitás:
S–18/100 esetében 5 vagy 10 töltény, S18/1000 és /1100 esetében 10 töltény volt a szabvány, de a fegyverhez használhatták a FlaK 18 légvédelmi löveg 20 töltényes ívelt szekrénytárát is.
Források[szerkesztés]
- Zaloga, Steven J., Brian Delf - US Anti-tank Artillery 1941-45 (2005) Osprey Publishing, ISBN 1-84176-690-9.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Solothurn S-18/1000 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Fényképek a Solothurn S-18/1000-ről Archiválva 2009. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
