Mercury–Atlas–8

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sigma 7 szócikkből átirányítva)
Mercury Atlas-8
Sigma 7
Sigma 7 insignia.jpg
Személyzet
Személyzet
Repülésadatok
Ország USAUSA
Űrügynökség NASANASA logo.svg
Hívójel Sigma 7
Személyzet Walter Schirra
Tartalék személyzet Gordon Cooper
Hordozórakéta Atlas LV-3B 113-D
NSSDC ID 1962-052A
A repülés paraméterei
Start 1962. október 3.
12:15:11 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC 14
Keringések száma 6
Földet érés
ideje 1962. október 3.
21:28:22 UTC
helye é. sz. 32° 07′ 30″, ny. h. 174° 45′ 00″
Időtartam 9 óra 13 perc 11 mp
Űrhajó tömege 1964 kg
Megtett távolság 231 718 km
Pálya
Perigeum 153 km
Apogeum 285 km
Pályahajlás
Föld körül 32.5°
Periódus
Föld körül 89 perc
Előző repülés
Következő repülés
Aurora 7
Faith 7
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mercury–Atlas–8 témájú médiaállományokat.

A Sigma 7 az amerikai Mercury Atlas-8, az utolsó előtti Mercury űrhajó hívójele volt. Walter Schirra ezzel a repüléssel a harmadik amerikai asztronautává vált, aki orbitális pályán megkerülte a Földet.

Az első hosszabb távú amerikai űrmisszió egyben az első, minden részletében hibátlan Mercury-repülés volt. Első ízben történt leszállás a Csendes-óceánra (közel a dátumválasztó vonalhoz a Midway-szigeteknél). Az út legnagyobb részében az űrhajó automatikus vezérlőrendszerét tesztelték (Schirra szavai szerint "Csimpánz-üzemmódban" repült). Az űrhajós eközben csillagok pozícióján alapuló navigációs kísérleteket végzett.

Személyzet[szerkesztés]

Beosztás Asztronauta
Űrhajós Walter Schirra
(2) űrrepülés

Tartalék személyzet

Beosztás Asztronauta
Tartalék űrhajós Gordon Cooper
(2) űrrepülés

(1) Zárójelben a sikeres űrrepülések száma személyenként, beleértve ezt a missziót is.

Walter Schirra sajtóportréja


Előzmények[szerkesztés]

Az 1950-es évek második felében egy politikai presztízscsata, az ún. űrverseny alakult ki az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, amelynek technikai célja minél több űrteljesítmény elsőkénti teljesítése volt. Az űrverseny első „fordulója” különböző műholdak és űrszondák űrbe juttatása volt, amelynek során a Szovjetunióé lett az elsőség a Szputnyik–1-gyel. Ezt követően a következő logikus lépés egy ember világűrbe juttatása volt, amelyre szovjet részről a Vosztok-programot, amerikai részről a Mercury-programot indították el azzal reménnyel, hogy a világ első űrhajósát bocsátják fel általa. A NASA hivatalosan 1958. december 17-én indította el a Mercury-programot, amelyben a McDonnell repülőgépgyár áltat fejlesztett űrkabinban terveztek a Kármán-vonal (a fizikai törvények alapján, a világűr határaként 100 km-es magasságban meghúzott vonal) fölé küldeni űrhajósokat a különböző haderőnemeknél fejlesztett, átalakított interkontinentális ballisztikus rakétákon, a Redstone-on és az Atlas-on. 1961. április 12.-én ezt a versenyt is a szovjetek nyerték, amikor sikeresen bocsátották fel a Vosztok–1-et, fedélzetén Jurij Gagarinnal. A Mercury-programra – az eredeti terv, a világelsőség elhódítása meghiúsulása miatt – innentől a mielőbbi válaszlépés, majd a Kennedy elnök által bejelentett új, minden korábbinál ambiciózusabb űrprogramhoz szükséges tapasztalatgyűjtés maradt.

Űrugrások[szerkesztés]

Gus Grissom a repülési tervet tanulmányozza a Liberty Bell 7 startja előtt

A repülés kulcsa, a vadonatúj, az USA-ban egyedüliként egy 1,5-2 tonnás tárgy első kozmikus sebességre gyorsítani képes Atlas rakéta meglehetősen megbízhatatlanul teljesített és a tesztrepüléseken több hiba merült fel, amelynek következtében a NASA nem engedélyezhette az első éles emberes kísérletet. (Az Atlas indítása a szűzfelszállásától a Mercury-Atlas–4-ig bezárólag katonai fegyverkísérletben 57-ből 22 alkalommal volt sikertelen, vagy részben sikertelen, míg űrrepülési felhasználásra (pl. a SCORE műhold pályára állítására, vagy felderítő műholdak felbocsátására, illetve magán a Mercury programon belül) 11 alkalomból mindössze 4-szer volt sikeres a repülés, a többi 7 alkalomban a rakéta hibásan működött.[1][2])

A NASA ezért még 1960 végén döntött a tesztrepülések folyamatának megváltoztatásáról. Az orbitális tesztek elhúzódó problémái és az ebből fakadó késlekedés miatt felmerült az alternatíva, hogy egyszerűbb, olcsóbb módon teszteljenek, másrészt hamarabb lehetett vele egy kvázi űrrepülést kivitelezni a közvélemény számára. Ez a lehetőség a szuborbitális repülés, vagy más néven az ún. űrugrás volt. Ennek során csak a földfelszíntől mért távolság tekintetében érték el a világűrt egy űrhajóval (a FAI által lefektetett szabályrendszer értelmében messze nem), de ezzel a későbbi igazi űrrepülés legtöbb fizikai paraméterét modellezni lehetett, különösen a kritikusnak számító légkörbelépést, hozzávetőleg a teljes orbitális teszt költségének 40%-ért. Amikor Gagarin repülésére hamarjában kellett valami válaszlépés a közvélemény megnyugtatására a tesztrepüléseket „előléptették” űrrepüléssé.[3][4][5]

Több automata üzemmódban, majd egy majommal végzett kísérleti repülés után 1961. május 5-én Alan Shepard szállt fel Cape Canaveralről a Freedom 7 fedélzetén, hogy egy 15 perc 22 másodperes repülés végén 487 kilométerrel távolabb sikeresen leszálljon az Atlanti-óceánon. A repülés csúcspontján mért 187,4 kilométeres magassággal Shepard a 100 kilométer magasan húzódó elméleti határ, a Kármán-vonal felett járt, fizikai értelemben a világűrben, ezzel teljesítve a NASA „propagandacélját”. 1961. július 21-én az űrügynökség egyfajta íratlan szabály szerint – miszerint a lehető legrövidebb időn belül meg kellett ismételni a szabályt, hogy az űrversenybeli ellenfél lássa, hogy tudatos repülésekről van szó és az első kísérlet sem a véletlen szerencse műve volt – megismételte a repülést. Ezúttal Gus Grissom szállt fel a Liberty Bell 7 névre keresztelt Mercury űrhajóban, hogy Shepardhoz hasonlóan egy negyedórás út során 190 kilométer magasságot elérve szálljon le az óceán vizére. Bár maga a repülés rendben lezajlott és a műveleteket sikeresnek is ítélte a NASA, a leszállás után egy új fejlesztésű, első ízben kipróbált lerobbantható kabinajtó meghibásodott, véletlenül lerobbant nagy mennyiségű tengervizet engedve a helikopteres kiemelésre várakozó kabin belsejébe, amely események hatására maga az űrhajó elsüllyedt a 4500 méter mély tengerfenékre, Grissom pedig kis híján megfulladt. A tesztek ezen formáját sikeresnek minősítették, a közvélemény valamelyest megnyugodott, de a tervekben szereplő további két űrugrásos tesztrepülést törölte és minden erejét az orbitális repülés előkészítésére összpontosított a továbbiakban az űrhivatal.[3][4][5][6][7]

Szovjet teljesítmények[szerkesztés]

A Szovjetunió az űrverseny során végig titokban, de ugyanazokkal a célokkal végzett fejlesztéseket és konkurált az amerikaiakkal. A Szputnyik-programhoz hasonlóan ezúttal is sikerült az amerikaiak előtt embert juttatniuk a világűrbe a Vosztok–1-gyel, majd nem sokkal később akkori mércével hihetetlenül merész, az 1 napos időtartamot is meghaladó Vosztok–2 repüléssel további előnyt kovácsolni.

Orbitális repülések[szerkesztés]

A presztízsveszteséget követően az USA mindenképpen választ kívánt adni a saját űrhajósa felbocsátásával, így 1962. február 20.-án felbocsátotta az első olyan Mercury-t, a Friendship 7-et amely elé 3 Föld körüli keringést tűztek ki célul. Ennek sikeres lebonyolítása után, az űrversenyben kialakult egyfajta hallgatólagos „szabálynak” megfelelve nem sokkal később meg is ismételték a repülést az Aurora 7-tel.

A repülés előkészítése[szerkesztés]

A Mercury–Atlas–7 leszállása után a Mercury-program válaszút elé került: vagy befejezik a programot, vagy tapasztalatokat gyűjtenek újabb repülések által addig is, amíg az új cél, a Hold elérésére életre hívott Apollo–program technikája előáll. A folytatásról született döntés, a következő repülés elé már bátrabb célt kitűzve.

Repülés[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jonathan McDowell: Orbital and Suborbital launch database – Atlas (angol nyelven). Jonathan's Space Page. (Hozzáférés: 2016. március 24.)
  2. Mark Wade: Encyclopedia Astronautica – Atlas (angol nyelven). Encyclopedia Astronautica. (Hozzáférés: 2016. március 24.)
  3. ^ a b Floyd S. Swenson Jr., James M. Grimwood és Charles C. Alexander: This New Ocean: A History of Project Mercury – Shepard's Ride (angol nyelven). NASA. (Hozzáférés: 2016. március 10.)
  4. ^ a b Dancsó Béla: Egy amerikai a világűrben: 45 éve repült az első Mercury űrhajó (1. rész) (magyar nyelven). Űrvilág. (Hozzáférés: 2016. április 18.)
  5. ^ a b Dancsó Béla: Egy amerikai a világűrben: 45 éve repült az első Mercury űrhajó (2. rész) (magyar nyelven). Űrvilág. (Hozzáférés: 2016. április 18.)
  6. Dancsó Béla: Süllyedő űrhajó:45 éve repült a Mercury-4 (1. rész) (magyar nyelven). Űrvilág. (Hozzáférés: 2015. október 11.)
  7. Dancsó Béla: Süllyedő űrhajó:45 éve repült a Mercury-4 (2. rész) (magyar nyelven). Űrvilág. (Hozzáférés: 2016. április 18.)

Források[szerkesztés]

Magyar oldalak[szerkesztés]

Külföldi oldalak[szerkesztés]