Bajkonuri űrrepülőtér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bajkonuri űrrepülőtér
Baikonur Cosmodrome Soyuz launch pad.jpg
Ország Kazahsztán
Település Kyzylorda Region
Névadó Bajkonur
Elhelyezkedése
Tszf. magasság90 m
Bajkonuri űrrepülőtér (Kazahsztán)
Bajkonuri űrrepülőtér
Bajkonuri űrrepülőtér
Pozíció Kazahsztán térképén
é. sz. 45° 57′ 53″, k. h. 63° 18′ 18″Koordináták: é. sz. 45° 57′ 53″, k. h. 63° 18′ 18″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkonuri űrrepülőtér témájú médiaállományokat.
A Bajkonur Űrközpont Kazahsztánban

A bajkonuri űrrepülőtér (kazakul: Байқоңыр ғарыш айлағы, Bayqoñır ğarış aylağı; oroszul: Космодром Байконур) Kazahsztánban, Bajkonur város mellett található rakétaindító hely. Bajkonur a legnagyobb orosz űrközpont (űrkikötő, kozmodrom, űrrepülőtér). Innen lőtték fel az első műholdat, a Szputnyik–1-et, 1957. október 4-én; és az első embert, Jurij Gagarint, 1961. április 12-én a Vosztok–1 űrhajóval a világűrbe.

Simonyi Károly (középen) az Expedition 19 indítása előtt, 2009. március 26-án, Bajkonurban. Simonyi az egyetlen űrturista, aki kétszer is járt az űrben, a saját pénzén
A Szojuz TMA-9 űrhajó kilövése 2006. szeptember 18-án

Földrajzi elhelyezkedés[szerkesztés]

Bajkonur a kazahsztáni sztyeppék közepén, Kizilorda tartományban (kazakul: Қызылорда облысы, oroszul: Кызылординская область) található,[1] egy olyan kontinentális éghajlatú régióban, amelyet a perzselő nyarak - néha 50 °C-os maximumokkal, míg a fagyos telek -32 °C-os hőmérsékletekkel és erős szelekkel kísért fagyos telekkel jellemeznek.[2] A bázis a Szir-darja folyó jobb (északkeleti) partján, az Aral-tótól 200 kilométerre keletre található. A Moszkva-Taskent vasútvonalnak van egy mellékvonala, amely Töretam állomás közelében található, amely ma Bajkonur város állomása, amely a kozmodrommal együtt született.

Történet[szerkesztés]

Szovjet korszak[szerkesztés]

A szovjet kormány 1955. február 12-én adta ki az 5. számú Tudományos Kutatási Kísérleti Központ (NIIP-5; oroszul: 5-й Научно-Исследовательский Испытательный Полигон, Pjatij Naucsno-Isszledovatyelszkij Iszpitatyelnij Poligon) létrehozásáról szóló rendeletet. Valójában 1955. június 2-án alapították meg, eredetileg a világ első interkontinentális ballisztikus rakétájának készült,[3] az R-7 Szemjorkának kísérleti központként. A NIIP-5 hamarosan kibővült az űrrepülések indítóberendezéseivel. A helyszínt egy Vaszilij Voznyuk nevű tábornok által vezetett bizottság választotta ki, amelyre Szergej Koroljov, az R-7 Szemjorka főtervezője, később a szovjet űrprogram első embere, is hatással volt. Síkvidéken kellett elhelyezni, mivel az akkori rakéta rádióirányító rendszere megkövetelte a több száz kilométerre lévő földi állomásokról érkező folyamatos jelek fogadását is,[4] továbbá a rakéta röppályájának távol kellett lennie a lakott területektől. Emellett előnyös az űrkilövőhelyeket az Egyenlítőhöz közelebb helyezni, hogy a Föld felszínének forgási sebességét kihasználják. Ezeket a szempontokat figyelembe véve a bizottság Tyuratamot választotta, egy falut a kazahsztáni sztyeppék szívében. A kilövőberendezések megépítésének költségei, valamint a több száz kilométernyi új út– és vasútvonal a Szovjetunió egyik legköltségesebb infrastrukturális projektjévé tették a kozmodromot, amely körül egy település épült, hogy lakásokat, iskolákat és infrastruktúrát biztosítson a dolgozók számára. A települést 1966-ban városi rangra emelték, és Leninszknek (oroszul: Ленинск) nevezték el.

Az amerikai U-2 magaslégköri felderítő repülőgép 1957. augusztus 5-én találta meg és fényképezte le először itt a töretami rakétakísérleti űrközpontot.

Orosz korszak[szerkesztés]

A Szovjetunió 1991-es felbomlását követően az orosz űrprogram a Független Államok Közössége égisze alatt működött tovább Bajkonurban. Oroszország 99 éves bérleti szerződést akart kötni Bajkonurra, de végül beleegyezett a 6000 km²-es körzet évi 115 millió dolláros bérleti összegébe 20 évre, kiegészítve egy 10 éves hosszabbítási opcióval.[5] 2005. június 8-án az Orosz Föderációs Tanács ratifikálta az Oroszország és Kazahsztán közötti megállapodást, amely 2050-ig meghosszabbította Oroszországnak az űrrepülőtér bérleti idejét.[6] Az Orosz Föderációs Tanács 2005. június 8-án ratifikálta az Oroszország és Kazahsztán közötti megállapodást, amely 2050-ig meghosszabbította az űrrepülőtér bérleti idejét. A bérleti díj – amelyet évi 115 000 000 dollárban állapítottak meg – a két ország között régóta tartó vita forrása lett.[7]

Oroszország, hogy csökkentse a Bajkonurtól való függőségét, az Amuri területen létrehozza a Vosztocsnij űrrepülőteret. Ennek építése 2011-ben kezdődött meg. Az űrrepülőtéren az új generációs orosz hordozórakéták, az Angara, a Szojuz–2 és a Rusz–M számára építenek ki indítóállásokat.[8]

Bajkonur jelentős szerepet játszik Oroszországnak a Nemzetközi Űrállomáshoz való kapcsolódásában, mivel ez az egyetlen űrrepülőtér, ahonnan az űrállomásra irányuló orosz űrmissziókat indíthatják. A NASA Space Shuttle-programjának 2011-es befejezésével Bajkonur maradt az egyetlen indítóhely, amelyet a Nemzetközi Űrállomásra irányuló küldetésekhez használhatnak.[9][10]

Z[szerkesztés]

A 2022-es Ukrajna elleni invázió megindítását követően a Z katonai szimbólumot, mint háborúpárti jelképet az orosz kormány propagandaeszközként, a civilek pedig az invázió támogatásának jelképeként használják.

Az események hatása alá kerülve a Roszkozmosz akkori főigazgatója, Dmitrij Rogozin a vezetéknevét РогоZин (RogoZin) írásmóddal kezdte el használni, majd utasította a Bajkonuri űrrepülőtér alkalmazottait, hogy az űrállomás berendezéseit jelöljék meg Z betűjelekkel.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.gov.kz/memleket/entities/kyzylorda?lang=en (kazah nyelven). gov.egov.kz. (Hozzáférés: 2022. szeptember 16.)
  2. Boris Chertok, , NASA History series, 2006, p. 306-308
  3. R-7. web.archive.org, 2011. június 29. [2011. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  4. Vladimir Suvorov – Alexander Sabelnikov: The First Manned Spaceflight: Russia's Quest for Space. (angolul) 1997. ISBN 978-1-56072-402-5 Hozzáférés: 2022. márc. 20.  
  5. Űrvilág.hu - Bajkonur – a következő ötven év. www.urvilag.hu. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  6. Russia, Kazakhs reach Biakonur lease deal. (Baikonur Cosmodrome launch complex) - Defense Daily | HighBeam Research. web.archive.org, 2015. szeptember 24. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  7. Kazakhstan Finally Ratifies Baikonur Rental Deal With Russia. www.spacedaily.com. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  8. Vosztocsnij: az első start. urvilag.hu, 2016. (Hozzáférés: 2022. január 5.)
  9. Tran, Tuong: NASA - Baikonur Cosmodrome (angol nyelven). www.nasa.gov. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  10. Russian Craft Docks At ISS (angol nyelven). RadioFreeEurope/RadioLiberty. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  11. Russia Adorns Its Space Center's Soyuz Rocket Transporter With Ukraine Invasion Markings. web.archive.org, 2022. március 5. [2022. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 20.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódódó szócikkek[szerkesztés]