Pokorny Hermann

Pokorny Hermann
Pokorny Hermann őrnagyként
Született	1882. április 7. , Osztrák–Magyar Monarchia, Kroměříž,
Meghalt	1960. február 18. (77 évesen) Budapest,
Állampolgársága	osztrák magyar
Nemzetisége	osztrák
Szolgálati ideje	1900–1935
Rendfokozata	vezérezredes
Csatái	első világháború
Kitüntetései	Számos katonai kitüntetés birtokosa és a Magyar Érdemrend középkereszt kitüntetettje
A Wikimédia Commons tartalmaz Pokorny Hermann témájú médiaállományokat.

Pokorny Hermann munka közben

Pokorny Hermann (Kroměříž, Morvaország, 1882. április 7. – Budapest, 1960. február 18.) osztrák-magyar katona, a Magyar Érdemrend középkereszt kitüntetettje.

Élete

Az Osztrák–Magyar Monarchiában született a német anyanyelvű Pokorny Hermann, aki a katonai hívatást választotta és maradandót alkotott a rádiófelderítésben. Kiváló nyelvérzékkel rendelkezett, gyermekkorában csehül és latinul kellett megtanulnia, majd elsajátított több nyelvet is, melyeket jól kamatoztatott katonai pályája során is. Kiemelkedett a szláv nyelvtudási képességével, hiszen szülőföldjén kívüli szláv nyelvek mellett oroszul, lengyelül és bolgárul is kiválóan tudott. Az első világháborúban különböző, elsősorban rádiófelderítő beosztásokban tevékenykedett. A k. u. k. hadsereg rádiólehallgatásai az ő általa kifejlesztett rendszert követték, melyet a háború végére az egész arcvonalra kiterjesztettek. Részt vett 1917-ben a breszt-litovszki béketárgyalásokon mint az osztrák–magyar delegáció tagja.

A Monarchia felbomlása után nem akart Ausztriában mint morva születésű „Zugraster” (Zugereist, bécsi dialektusban - befurakodott), másodrangú állampolgár lenni. Cseh állampolgár sem akart lenni, mert mint német ajkúnak, ellenszenves lett volna, ha egyszerre csehnek adja ki magát, ezért választotta a magyar állampolgárságot. Új életet kezdett, csatlakozott a Magyarországon megalakuló honvédséghez, és a Tanácsköztársaság ideje alatt is szolgált mint katonai felderítő. 1920-ban az új magyar katonai hírszerzés keretében megszervezte annak X. (rejtjelfejtő) alosztályát, aminek 1925. április 30-ig állt az élén.

Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt a honvédség vezetésében nagy változások történtek, és ennek keretében 1935-ben a Magyar Királyi Honvédség tábornokaként helyezték nyugállományba 53 éves korában.

A második világháborúban nem vállalt katonai feladatokat, azonban Budapest ostromakor jelentkezett a szovjet csapatoknál szolgálatra. Második világháborús felbukkanásakor találkozott Malinovszkij marsallal is, akivel külön beszélgetett a rejtjelezett orosz üzenetek megfejtéséről. Debrecenben megalakuló Ideiglenes Nemzeti Kormány tevékenységében részt vett, és hadifogoly-, majd jóvátételi ügyekkel foglalkozott. Az utolsó katonai előléptetését ekkor kapta, hiszen nyugállományú vezérezredessé (a legmagasabb magyar rendfokozat) nevezték ki 1945-ben.

Pártpolitikával nem foglalkozott, így kikerült az államigazgatásból, és végleges 1949-ben történt nyugdíjazását követően alkalmanként tolmácsként és fordítóként dolgozott. Az akkori zaklatásokat ő sem kerülte el. 1950 és 1955 között még a nyugdíját is megvonták. Életéről szól a Hadtörténelmi Levéltári Kiadványokban megjelent Emlékeim – A láthatatlan hírszerző kiadvány, és egyik legfontosabb publikált írása, a Ha 1918-ban győztünk volna..

A rádiófelderítésben elért eredményei

Pokorny zsenialitása abban mutatkozott meg, hogy rájött arra, hogy az orosz kriptográfusok a 35 betűs orosz ábécét 24 betűre csökkentették, és a hiányzó 11 betűt a 24 betűs ábécé 11 helyére mint második betűt osztották el, és így készítették rejtjelkulcsaikat. Ez a felismerése azt eredményezte, hogy az általa szervezett rádiófelderítés megbízható adatokat tudott szolgáltatni a hadvezetés számára, melyet a kiváló és sikeres német hadvezér, August von Mackensen tábornok is nagyra tartott, és külön el is ismert. Pokorny teljesítményét, a rejtjelmegfejtésben elért sikereit példázza, hogy Borisz Mihajlovics Saposnyikov, a Szovjetunió marsallja A hadsereg agya című, az első világháború hadműveleteinek eredményeit és kudarcait elemző munkájában őt név szerint említi.

Érdekesség, hogy unokatestvére a német rejtjelek megfejtésében jeleskedő Franciszek Pokorny őrnagy, aki 1929-ben a Biuro Szyfrów, a Lengyel Hadsereg Kódfejtő Irodájának a vezetője volt.

Rendfokozatai

• 1900. augusztus 6. hadapród-tiszthelyettes
• 1901. október 6. hadnagy
• 1906. október 6. főhadnagy
• 1910. április 6. százados
• 1915. május 6. őrnagy
• 1917. május 6. alezredes
• 1921. december 6. ezredes
• 1925. május 6. vezérőrnagy
• 1928. december 6. altábornagy
• 1945. október 6. vezérezredes

Fő szolgálati helyei

• 1897. augusztus 20. Bécs, k. k. Landwehr hadapródiskola
• 1900. augusztus 18. Felavatás után bécsi k. k. Landwehr gyalogezred
• 1900-1903. Hütteldorf, bécsi k. k. 1. Landwehr gyalogezred III. zlj. 9. század
• 1903-1904. Bécs, főtiszti tanfolyam
• 1904-1906. Bécs, Hadiiskola
• 1906. október Graz, k. k. 43. Landwehr dandár
• 1909. ősze Graz, III. hadtestparancsnokság
• 1909. szeptember-október Bulgária
• 1910. március Bécs, Instruktionsbüro des Generalstabes
• 1913. február-november Oroszország
• 1914. augusztus Teschen, hadsereg-főparancsnokság
• 1914. szeptember-1916. március rádiólehallgatás a k. u. k. 2., 3., 4. és a Mackensen hadseregparancsnokságnál
• 1916. augusztus k. k. 26. Landwehr gyalogezred
• 1917. november-1918. március Breszt-Litovszk, fegyverszüneti delegáció
• 1918. november Bécs, magyar szolgálatban
• 1920. április-július Debrecen, vasi gyalogezred debreceni zászlóalj.
• 1920. július-október Krím, Vrangel-hadsereg
• 1920. november-1925. április Vezérkari főnökség Nyilvántartási iroda, "X" csoport
• 1925. április-november Szeged, Vegyesdandár
• 1925. december Budapest, Vezérkari főnökség "B" csoport
• 1926. április-1928. október Budapest, Budapesti Vámőrkerület
• 1930. május-1934. május Miskolc, VII. vegyesdandár
• 1935. május nyugdíjazás
• 1945. január-február Heves, Malinovszkij marsall főparancsnoksága
• 1945. február-1949. február Budapest, Külügyminisztérium
• 1949. február végleges nyugdíjazás

Források

• NBH – Pokorny Herman (1882–1960) A rejtjelfejtés kiválósága az első világháború éveiben
• MEK – Pokorny Herman: Emlékeim
• ↑ Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katomai hírszerés és elhárítás témaköréből 1918-1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. ISBN 978-615-5465-61-1  

További információk

• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub