Pokorny Hermann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pokorny Hermann
Pokorny Hermann őrnagyként
Pokorny Hermann őrnagyként
Született1882. április 7.
, Osztrák–Magyar Monarchia, Kroměříž,
Meghalt1960. február 18.[1] (77 évesen)
Budapest,
Állampolgársága
Nemzetisége osztrák
Szolgálati ideje1900–1935
Rendfokozatavezérezredes
Csatáielső világháború
KitüntetéseiSzámos katonai kitüntetés birtokosa és a Magyar Érdemrend középkereszt kitüntetettje
A Wikimédia Commons tartalmaz Pokorny Hermann témájú médiaállományokat.
Pokorny Hermann munka közben

Pokorny Hermann (Kroměříž, Morvaország, 1882. április 7. – Budapest, 1960. február 18.[1]) osztrák-magyar katona, a Magyar Érdemrend középkereszt kitüntetettje.

Élete[szerkesztés]

Az Osztrák–Magyar Monarchiában született a német anyanyelvű Pokorny Hermann, aki a katonai hívatást választotta és maradandót alkotott a rádiófelderítésben. Kiváló nyelvérzékkel rendelkezett, gyermekkorában csehül és latinul kellett megtanulnia, majd elsajátított több nyelvet is, melyeket jól kamatoztatott katonai pályája során is. Kiemelkedett a szláv nyelvtudási képességével, hiszen szülőföldjén kívüli szláv nyelvek mellett oroszul, lengyelül és bolgárul is kiválóan tudott. Az első világháborúban különböző, elsősorban rádiófelderítő beosztásokban tevékenykedett. A k. u. k. hadsereg rádiólehallgatásai az ő általa kifejlesztett rendszert követték, melyet a háború végére az egész arcvonalra kiterjesztettek. Részt vett 1917-ben a breszt-litovszki béketárgyalásokon mint az osztrák–magyar delegáció tagja.

A Monarchia felbomlása után nem akart Ausztriában mint morva születésű „Zugraster” (Zugereist, bécsi dialektusban - befurakodott), másodrangú állampolgár lenni. Cseh állampolgár sem akart lenni, mert mint német ajkúnak, ellenszenves lett volna, ha egyszerre csehnek adja ki magát, ezért választotta a magyar állampolgárságot. Új életet kezdett, csatlakozott a Magyarországon megalakuló honvédséghez, és a Tanácsköztársaság ideje alatt is szolgált mint katonai felderítő. 1920-ban az új magyar katonai hírszerzés keretében megszervezte annak X. (rejtjelfejtő) alosztályát, aminek 1925. április 30-ig állt az élén.[2]

Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt a honvédség vezetésében nagy változások történtek, és ennek keretében 1935-ben a Magyar Királyi Honvédség tábornokaként helyezték nyugállományba 53 éves korában.

A második világháborúban nem vállalt katonai feladatokat, azonban Budapest ostromakor jelentkezett a szovjet csapatoknál szolgálatra. Második világháborús felbukkanásakor találkozott Malinovszkij marsallal is, akivel külön beszélgetett a rejtjelezett orosz üzenetek megfejtéséről. Debrecenben megalakuló Ideiglenes Nemzeti Kormány tevékenységében részt vett, és hadifogoly-, majd jóvátételi ügyekkel foglalkozott. Az utolsó katonai előléptetését ekkor kapta, hiszen nyugállományú vezérezredessé (a legmagasabb magyar rendfokozat) nevezték ki 1945-ben.

Pártpolitikával nem foglalkozott, így kikerült az államigazgatásból, és végleges 1949-ben történt nyugdíjazását követően alkalmanként tolmácsként és fordítóként dolgozott. Az akkori zaklatásokat ő sem kerülte el. 1950 és 1955 között még a nyugdíját is megvonták. Életéről szól a Hadtörténelmi Levéltári Kiadványokban megjelent Emlékeim – A láthatatlan hírszerző kiadvány, és egyik legfontosabb publikált írása, a Ha 1918-ban győztünk volna..

A rádiófelderítésben elért eredményei[szerkesztés]

Pokorny zsenialitása abban mutatkozott meg, hogy rájött arra, hogy az orosz kriptográfusok a 35 betűs orosz ábécét 24 betűre csökkentették, és a hiányzó 11 betűt a 24 betűs ábécé 11 helyére mint második betűt osztották el, és így készítették rejtjelkulcsaikat. Ez a felismerése azt eredményezte, hogy az általa szervezett rádiófelderítés megbízható adatokat tudott szolgáltatni a hadvezetés számára, melyet a kiváló és sikeres német hadvezér, August von Mackensen tábornok is nagyra tartott, és külön el is ismert. Pokorny teljesítményét, a rejtjelmegfejtésben elért sikereit példázza, hogy Borisz Mihajlovics Saposnyikov, a Szovjetunió marsallja A hadsereg agya című, az első világháború hadműveleteinek eredményeit és kudarcait elemző munkájában őt név szerint említi.

Érdekesség, hogy unokatestvére a német rejtjelek megfejtésében jeleskedő Franciszek Pokorny(wd) őrnagy, aki 1929-ben a Biuro Szyfrów, a Lengyel Hadsereg Kódfejtő Irodájának a vezetője volt.

Rendfokozatai[szerkesztés]

  • 1900. augusztus 6. hadapród-tiszthelyettes
  • 1901. október 6. hadnagy
  • 1906. október 6. főhadnagy
  • 1910. április 6. százados
  • 1915. május 6. őrnagy
  • 1917. május 6. alezredes
  • 1921. december 6. ezredes
  • 1925. május 6. vezérőrnagy
  • 1928. december 6. altábornagy
  • 1945. október 6. vezérezredes

Fő szolgálati helyei[szerkesztés]

  • 1897. augusztus 20. Bécs, k. k. Landwehr hadapródiskola
  • 1900. augusztus 18. Felavatás után bécsi k. k. Landwehr gyalogezred
  • 1900-1903. Hütteldorf, bécsi k. k. 1. Landwehr gyalogezred III. zlj. 9. század
  • 1903-1904. Bécs, főtiszti tanfolyam
  • 1904-1906. Bécs, Hadiiskola
  • 1906. október Graz, k. k. 43. Landwehr dandár
  • 1909. ősze Graz, III. hadtestparancsnokság
  • 1909. szeptember-október Bulgária
  • 1910. március Bécs, Instruktionsbüro des Generalstabes
  • 1913. február-november Oroszország
  • 1914. augusztus Teschen, hadsereg-főparancsnokság
  • 1914. szeptember-1916. március rádiólehallgatás a k. u. k. 2., 3., 4. és a Mackensen hadseregparancsnokságnál
  • 1916. augusztus k. k. 26. Landwehr gyalogezred
  • 1917. november-1918. március Breszt-Litovszk, fegyverszüneti delegáció
  • 1918. november Bécs, magyar szolgálatban
  • 1920. április-július Debrecen, vasi gyalogezred debreceni zászlóalj.
  • 1920. július-október Krím, Vrangel-hadsereg
  • 1920. november-1925. április Vezérkari főnökség Nyilvántartási iroda, "X" csoport
  • 1925. április-november Szeged, Vegyesdandár
  • 1925. december Budapest, Vezérkari főnökség "B" csoport
  • 1926. április-1928. október Budapest, Budapesti Vámőrkerület
  • 1930. május-1934. május Miskolc, VII. vegyesdandár
  • 1935. május nyugdíjazás
  • 1945. január-február Heves, Malinovszkij marsall főparancsnoksága
  • 1945. február-1949. február Budapest, Külügyminisztérium
  • 1949. február végleges nyugdíjazás

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Pokorny Hermann. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 14.)
  2. ↑ Szakály 19. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pokorny_Hermann&oldid=27049985”