Petre Bagrationi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Petre Bagrationi
(Pjotr Ivanovics Bagratyion)
Bagration P I.jpg
Született

Meghalt 1812. szeptember 12. (46-47 évesen)[5][1]
Sima, Vladimir Oblast
Sírhely Yuryev-Polsky District
Állampolgársága orosz
Rendfokozata
  • tábornok
  • General of the Infantry (Imperial Russia)
Csatái Napóleoni háborúk
Kitüntetései
  • Katonai Mária Terézia-rend parancsnoka
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky
  • Fekete Sas-rend
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Order of St. Vladimir, 2nd class
  • Order of St. Vladimir, 1st class
  • Szent András-rend
  • Gold Sword for Bravery
  • Order of St. George, 2nd class
  • Order of the Saint John of Jerusalem
Halál oka Üszkösödés
Gyermekei nincs
Szülei Ivane Bagrationi (1730–1796)
Rokonai Jekatyerina Pavlovna Szkavronszkaja (feleség)
I. Jessze grúz király (1680–1727) (dédapa)

Petre Bagrationi (Pjotr Ivanovics Bagratyion) aláírása
Petre Bagrationi
(Pjotr Ivanovics Bagratyion) aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Petre Bagrationi
(Pjotr Ivanovics Bagratyion)
témájú médiaállományokat.

Petre Bagrationi (Kizljar, 1765. július 10.Szimi, 1812. szeptember 24.) névváltozata: Peter Bagration, grúzul: პეტრე (ივანეს ძე) ბაგრატიონი (Petre /Ivanesz dze/ Bagrationi), oroszul: Пётр Иванович Багратион (Pjotr Ivanovics Bagratyion), franciául: Pierre de Bagration dit „le Grand Bagration”, grúz származású herceg a Bagrationi-házból, orosz tábornok volt a napóleoni háborúkban. I. Jessze grúz király dédunokája és II. Tamar grúz királynő elsőfokú unokatestvérének az unokája, valamint II. Tamar unokájának, XII. György grúz királynak a harmadfokú unokatestvére.

Származása[szerkesztés]

I. Jessze grúz király zászlaja

Petre Bagration Kizljarban vagy Tbilisziben született a grúz királyi Bagrationi-dinasztia családjában. Apja, Ivane Bagrationi (17301796) az orosz cári hadsereg tisztje volt. Édesanyja ismeretlen. Három öccse született. Az apja I. Jessze (16801727) grúz király (ur.: 17141716 és 17231727) (muszlim nevén Ali Kuli kán) házasságon kívül született fiának, Sándor (Alekszandre) (17051773) grúz hercegnek (muszlim nevén Iszak bég) a fia, így Petre Bagrationi Jessze grúz király dédunokája volt.

I. Jessze király aláírása

A grúz központi királyságot, Kartlit 1723-ban elfoglalták az oszmánok, és VI. Vahtang grúz királyt elűzték a trónról, aki orosz védnökség alá helyezte magát, és az Orosz Birodalomba emigrált a családjával férjezett lányai kivételével, ahol I. (Nagy) Péter orosz cártól a cári címet kapta.

Ebben az időben VI. Vahtang fia, Bakar és VI. Vahtangnak az öccse, I. Jessze vetélkedett a trónért, amelyben I. Jessze kerekedett felül, és oszmán fennhatóság alatt irányította a Kartli Királyságot a haláláig, 1727-ig. Ezért 1724-ben a vesztes Bakar király követte apját az orosz száműzetésbe. I. Jessze halála után, 1727-től 1736-ig közvetlen oszmán irányítás alá került az ország. Az oszmánokat Nádir perzsa sah űzte ki az országból, és 1737-től 1744-ig közvetlen perzsa irányítás alá helyezte a királyságot, de a perzsa uralom ellen oszmán támogatással felkelések robbantak ki, melyet csak nagy nehézséggel tudtak leverni. Végül Nádir sah engedélyezte a királyság helyreállítását, de sem az időközben 1737-ben Asztrahánban elhunyt VI. Vahtang fiai, többek között a korábbi király, I. Bakar, sem az oszmán orientációt képviselő I. Jessze fiai, akik közül néhányan szintén az Orosz Birodalomba emigráltak, nem jöhettek számításba, ezért VI. Vahtang legidősebb gyermeke, Tamar lett az aktuális trónjelölt, akinek a férje, II. Tejmuráz, Kaheti királya Nádir perzsa császárvazallusának számított. VI. Vahtang lányát 1744. július 9/20-án II. Tamar néven királlyá kiáltották ki a férjével együtt Tbilisziben, és 1745. október 1/12-én Mchetában királlyá koronázták őket.

Életpályája[szerkesztés]

Bagrationi 17 évesen, 1782-ben kezdte szolgálatát az orosz cár hadseregében a kaukázusi muskétások őrmestereként. 1788-ban részt vett az oszmánok elleni háborúban és Ocsakov elfoglalásában, ahol bátorságával felhívta magára a legendás hadvezér, Szuvorov figyelmét is. Később, 1972–1794 között részt vett a Kościuszko vezette lengyelországi felkelés leverésében, elfoglalva Varsót is. 1799-ben már mint vezérőrnagy harcolt Szuvorov vezénylete alatt Itáliában a franciák ellen, elfoglalva Brescia és Lecce városát is. A svájci hadjáratban ő volt az előőrs parancsnoka, a visszavonuláskor pedig a Szent Gotthárd-hágón az utóvéd parancsnokaként fedezve a fősereget, hosszú ideig sikerült feltartóztatnia a túlerőben lévő üldözőket.

1805-ben az orosz–osztrák–francia háborúban, az osztrákok Ulmban történt kapitulációja után Bagratyion dicséretet kapott a schöngraberni csatában tanúsított sikeres védekezésért, amely lehetővé tette az orosz erők számára, hogy visszavonuljanak, és csatlakozzanak Mihail Kutuzov fő orosz hadseregéhez. Kutuzov a csatatéren altábornaggyá léptette elő, és a Szent György-kereszttel tüntette ki.

Bagratyion mint hős tért haza Szentpétervárra, ahol hamarosan Katalin főhercegnővel, I. Sándor orosz cár húgával került szerelmi viszonyba, házasságról azonban nem lehetett szó, így Bagratyion végül Patyomkin herceg Katalin nevű rokonát vette nőül. A házasság azonban rövid életű volt, Katalin hamarosan elhagyta férjét, Bécsbe költözött, és Metternich kancellár kedvese lett.

1808-ban Svédország ellen indult harcba, elfoglalva Dél-Finnországot, és a befagyott tengeren átkelve megszállta a stratégiailag fontos Åland-szigeteket. 1809-ben pedig délen, Bulgáriában a Duna mellett harcolt a törökök ellen.

1812-ben, amikor Napóleon a Grande Armée élén Oroszországra támadt, Bagratyiont bízták meg a 48 ezer fős második orosz hadsereg parancsnokságával. Ekkor Mogiljovnál ugyan júliusban vereséget szenvedett, de egyben tudta tartani csapatait, majd augusztusban csatlakozott a főerőkhöz. 1812-ben a mindent eldöntő, szeptember 7-én megvívott borogyinói csatában Kutuzov a balszárny vezetését bízta Bagratyionra.

A franciák e napon hatalmas túlerővel nyolcszor támadtak a Bagratyion által védelmezett szakaszon, de mindannyiszor visszaverték őket. Az utolsó támadás elkeseredett kézitusája során Bagratyiont is eltalálta egy francia gránátszilánk, eszméletlenül szállították el a csatatérről. Az ütközet végül eldöntetlen maradt. A csatatérről visszavonuló Kutuzov Moszkvát is átengedte Napóleonnak, aki végül dolgavégezetlenül visszavonulásra kényszerült, a hideg télben, az orosz támadások közepette alig pár ezer emberével vergődött haza.

Bagratyion azonban ezt már nem érhette meg: 1812. szeptember 24-én Szimi faluban belehalt sebesüléseibe. Később, 1839-ben hamvait a borogyinói csata hőseinek emlékműve közelében helyezték nyugovóra.

Házassága[szerkesztés]

A felesége, Jekatyerina Pavlovna Szkavronszkaja

Felesége Jekatyerina Pavlovna Szkavronszkaja (17831857), I. Katalin orosz cárnő fivérének, Karl Skowronski grófnak volt a dédunokája, így I. Pál orosz cár harmadfokú unokatestvére volt. 1800 szeptember 2-án I. Pál gatcsinai birtokán kötöttek házasságot. A házasságukból gyermek nem született, de nagyon rövid ideig éltek csak együtt a háborúk miatt, és 1804-ben végleg különéltek egymástól, bár hivatalosan sohasem váltak el. Mivel férjétől külön, Bécsben élt, így Klemens Wenzel Lothar von Metternich herceggel és osztrák külügyminiszterrel folytatott viszonyából született egy lánya 1810. szeptember 29-én Bécsben, és a Marie-Clementine nevet kapta a keresztségben. A Clementine a biológiai apa nevének női változata volt. A családneve a „hivatalos” apáé, a „Bagration(i)/Bagratyion” lett anyja hites férje után, bár Metternich elismerte az apaságát, és 1814-től a Metternich család nevelte. Petre Bagrationi mostohalánya 1829-ben gyermekszülésben vesztette életét, mikőzben életet adott egyetlen fiának, akitől később számos gyermek származott. Petre Bagrationi özvegye 1830-ban újra férjhez ment, és 1857-ben Velencében hunyt el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  3. Nagy orosz enciklopédia (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2016. június 23.)
  4. Nagy orosz enciklopédia (orosz nyelven)
  5. unspecified calendar; assumed Julian

Források[szerkesztés]

  • Dumin, Stanislav & Petr Grebelsky: The Families of the Nobility of the Russian Empire, Third Volume, Princes, Moszkva, Likominvest, 1996.
  • Montgomery-Massingberd, Hugh szerk.: Burke's Royal Families of the World, Volume II Africa & the Middle East, Burke's Peerage Ltd., London 1980.
  • Tardy Lajos: Kaukázusi magyar tükör. Magyarok, grúzok, cserkeszek a kezdetektől 1848-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.
  • Toumanoff, Cyrille: Les Dynasties de la Caucasie Chrétienne de l'Antiquité jusqu'au XIXe siècle. Tables généalogiques et chronologiques, Roma, 1990.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]