Paroxetin

Paroxetin
IUPAC-név
(3S,4R)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-(4-fluorfenil)piperidin
Kémiai azonosítók
CAS-szám	61869-08-7
PubChem	43815
ChemSpider	39888
DrugBank	APRD00364
ATC kód	N06AB05
Gyógyszer szabadnév	paroxetine
SMILES c1cc(ccc1[C@@H]2CCNC[C@H]2COc3ccc4c(c3)OCO4)F
InChI 1S/C19H20FNO3/c20-15-3-1-13(2-4-15)17-7-8-21-10-14(17)11-22-16-5-6-18-19(9-16)24-12-23-18/h1-6,9,14,17,21H,7-8,10-12H2/t14-,17-/m0/s1
InChIKey	AHOUBRCZNHFOSL-YOEHRIQHSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C19H20FNO3
Moláris tömeg	329,37 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság	teljes felszívódás, first-pass-metabolizmus a májban; max concentráció 4,9 (étkezés) – 6.4 (böjt)
Metabolizmus	több helyen, (máj)
Biológiai felezési idő	24 óra (3-65 óra)
Kiválasztás	66% vizelet, 37% epe
Terápiás előírások
Licenc adat	Paroxetine (USA)
Jogi státusz	receptköteles
Terhességi kategória	D (US)
Alkalmazás	orális

A paroxetin egy fenilpiperidin származék, szelektív szerotoninújrafelvétel-gátló (SSRI) antidepresszáns. A paroxetin fő metabolitjai oxidáció és metiláció poláris és konjugált termékei, melyek teljesen tisztázottak. Tekintve, hogy alig van farmakológiai aktivitásuk, valószínűtlen, hogy hozzájárulnak a paroxetine hatásához.

Specifikusan gátolja az 5-HT újrafelvételét (reuptake) a központi idegrendszerben. Kémiailag nem rokon a triciklikus, a tetraciklikus, és a legtöbb egyéb antidepresszívummal.

A paroxetinnek kis affinitása van a muscarinszerű cholinerg receptorokhoz. Kiderült mind az állatkísérletekből, mind a klinikai vizsgálatokból, hogy a paroxetin csak gyenge anticholinerg hatással rendelkezik, így ez a tulajdonsága a többi klasszikus antidepressivumokénál gyengébbnek tűnik.

In vitro kísérletekben kimutatták, hogy a paroxetinnek kis affinitása van az alfa 1, az alfa2 és beta adrenerg receptorokhoz, a dopamin (D2)-, 5-HTl-, 5-HT2-és hisztamin (H 1)receptorokhoz.

A paroxetin az emberi szervezetben nem csökkenti a pszichomotoros funkciókat és nem erősíti az alkohol gátló hatását.

Egészséges kísérleti alanyokban paroxetin adása után a pulzusszámban, az EKG-ben, a vérnyomásban nem észleltek klinikailag releváns változást.

Hatékony az OCD, szociális szorongás betegség / szociális fóbia, generalizált szorongásos betegség, poszttraumás stresszbetegség és pánikbetegség esetén.

A vizsgálatok arra utalnak, hogy paroxetin jóval kevésbé képes a guanetidin vérnyomáscsökkentő hatását gátolni, mint a noradrenalin felvételét gátló antidepresszánsok. A depressziós betegségek kezelésekor a paroxetin a hagyományos antidepresszánsokhoz hasonló mértékű hatékonyságot mutat. Vannak arra vonatkozó bizonyítékok is, hogy a paroxetinnek terápiás értéke lehet olyan betegeknél is, akik nem reagálnak a hagyományos kezelésre. Az, hogy paroxetin napi adagját reggel kell bevenni, nincs káros hatással az alvás minőségére, vagy időtartamára. Ráadásul a paroxetin-terápiára reagáló betegek alvása nagyobb valószínűséggel fog javulni.

Hosszantartó paroxetinkezelés során bebizonyosodott, hogy az antidepresszáns hatás legalább egy évig fennáll. Placebóval kontrollált vizsgálatok alapján a paroxetin hatása pánikbetegség kezelésében szintén legalább egy évig fennáll.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben két formában hivatalos:

Paroxetin-hidroklorid, vízmentes	Paroxetini hydrochloridum anhydricum
Paroxetin-hidroklorid–hemihidrát	Paroxetini hydrochloridum hemihydricum

Farmakokinetikai tulajdonságok

A paroxetin szájon át történő bevétel után jól szívódik fel és first pass metabolizmuson megy át. Maximális plazmakoncentrációt kb. 6 óra múlva ér el. Állandó koncentráció a kezelés megkezdése után 7-14 nap múlva alakul ki; nincs arra utaló jel, hogy hosszantartó kezeléskor a farmakokinetikai tulajdonságok megváltoznának. Terápiás koncentráció esetén a paroxetin fehérjéhez kötődése a plazmában 95%.

A paroxetin teljes mértékben inaktív metabolitokká alakul át, melyek a vizelettel és széklettel ürülnek. A változatlanul maradt paroxetin kiválasztódása a vizelettel kevesebb mint 2%. Az eliminációs felezési idő változó, általában 24 óra.

Lehetséges mellékhatások

A többi SSRI típusú szerhez hasonlóan a leggyakoribb mellékhatások a szájszárazság, fokozott izzadás, szédülés, remegés, hasmenés vagy lágy széklet, emésztési zavarok, hányinger, émelygés, étvágytalanság, álmatlanság vagy aluszékonyság, szexuális zavarok, depressziósoknál az öngyilkossági hajlam fokozódása, továbbá érzelmi elsivárosodás. Egyes esetekben a szexuális mellékhatások fennmaradhatnak az SSRI kezelést követően is (PSSD: Post-SSRI Sexual Dysfunction).

Védjegyezett nevű készítmények

• Paroxat
• Seroxat
• Paxil
• Paretin (Sandoz)
• Rexetin