Ugrás a tartalomhoz

Michel Galabru

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michel Galabru
1952-ben
1952-ben
SzületettMichel Louis Edmond Galabru[1]
1922. október 27.[2][3][4][5][6]
Szafi[7][8][1]
Elhunyt2016. január 4. (93 évesen)[9][10][11][12][13]
Párizs 18. kerülete[1]
Állampolgárságafrancia
Gyermekei
  • Jean Galabru
  • Emmanuelle Galabru
SzüleiPaul Galabru
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetéseia Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének főtisztje (2013. május 14.)[14]
SírhelyeMontmartre-i temető (32)[15]
Színészi pályafutása
Aktív évek1948–2016
Híres szerepeiJeromos Gabaj főtörzsőrmester (Csendőr-sorozat)
Díjai
César-díjak
Legjobb színész
A bíró és a gyilkos (1977)

A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Galabru témájú médiaállományokat.

Michel Galabru, született Michel Louis Edmond Galabru (Szafi, Marokkó, 1922. október 27.Párizs, 2016. január 4.[16]) César-díjas francia színész.

Fiatalkora és családja

[szerkesztés]

1922. október 27-én született a marokkói Szafiban, Paul Galabru (1892-1988), a Hidak és Autópályák Országos Iskolájának mérnöke és professzora, valamint Yvonne Payré (1895-1979) fiaként. Életének első hét évét Szafi-ban töltötte, ahol az apja a város kikötőjének építésében, majd gyermekkorának nagy részében a hérault-i Le Bousquet-d’Orb-ban élt. Néhány évet töltött Le Havre-ben.

Két testvére volt, Marc Galabru (1929-2014), orvos és Jean, a legidősebb, aki verseket írt, 18 éves korában halt meg tuberkulózisban.

Első célja az volt, hogy hivatásos labdarúgóvá váljon (gyermekkora óta nagy támogatója volt a Montpellier Olimpiai Stadionnak), de végül a színészi munka vonzotta.

Pályafutása

[szerkesztés]

Filmes pályafutása az 1940-es évek végén kezdődött. Legismertebb filmes szerepét az 1964-ben kezdődő Csendőr-sorozat Jeromos Gabaj, főtörzsőrmester megformálása hozta számára, Louis de Funès partnereként.

A bíró és a gyilkos című filmben nyújtott alakításáért 1976-ban elnyerte a legjobb színésznek járó César-díjat. Ebben a filmben egy mániákus, XIX. századi, falusi sorozatgyilkost játszott.

Magánélete

[szerkesztés]

Élete során kétszer házasodott.

Első házastársa Anne Jacquot volt, akitől két fia született: Jean (1960. október 14.) és Philippe. Később elváltak.

Második feleségével, Claude Etevenon-al a La Honte de la famille c. film forgatása idején találkozott. Sok éven keresztül "titkos" kapcsolatot tartott vele. Ez idők alatt született közös lányuk Emmanuelle (1976).

Galabru és Claude végül az 1990-es évek elején összeházasodtak. Ez a házasság 2015. augusztus 13-án Claude Etevenon halálával ért véget.

Halála és temetése

[szerkesztés]

2016. január 4-én, 93 éves korában hunyt el álmában. Halála előtt nagyon mélyen érintette fivérének, Marc-nak 2014 októberében bekövetkezett halála, majd feleségének, Claude-nak 2015. augusztusi halála, melyet Parkinson-kór okozott.

Temetésére 2016. január 12-én került sor a párizsi Saint-Roch templomban. A Montmartre-i temetőben nyugszik.

Filmográfia

[szerkesztés]

1948–1959

[szerkesztés]
  • 1948: La Bataille du feu vagy Les Joyeux conscrits, rendező: Maurice de Canonge - tűzoltó
  • 1949: Dernière heure, édition spéciale, rendező: Maurice de Canonge - szállodai recepciós
  • 1951: Ma Femme, ma vache et moi, rendező Jean-Devaivre
  • 1954: Les Lettres de mon moulin (film, 1954), rendező: Marcel Pagnol - Baptistin
  • 1955: Trois de la Canebière, rendező: Maurice de Canonge - Pénible, a régi kikötő halásza
  • 1958: Suivez-moi jeune homme, rendező: Guy Lefranc - Aristide Oranos, a milliárdos
  • 1958: L'Increvable de Jean Boyer - Augustin Robustal
  • 1958: Itt a gyémánt, hol a gyémánt? - spanyol vámos
  • 1959: Du rififi chez les femmes, rendező Alex Joffé - belga tűzoltó
  • 1959: L'Eau à la bouche, rendező: Jacques Doniol-Valcroze - César
  • 1959: Les Affreux, rendező: Marc Allégret - Peloux

1960–1969

[szerkesztés]

1970–1979

[szerkesztés]

1980–1989

[szerkesztés]

1990–1999

[szerkesztés]

2000–2009

[szerkesztés]

2010-2016

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]