A Saint Tropez-i csendőr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Saint Tropez-i csendőr
(Le Gendarme de Saint-Tropez)
Képkocka a Saint-Tropezi csendőr című filmből.jpg
Rendező Jean Girault
Producer Gérard Beytout
René Pigničres
Műfaj krimi, vígjáték
Forgatókönyvíró Jean Girault
Richard Balducci
Jacques Vilfrid
Főszerepben Louis de Funès
Geneviève Grad
Michel Galabru
Zene Raymond Lefèvre
Operatőr Marc Fossard
Vágó Jean Feyte
Jean-Michel Gautier
Gyártás
Gyártó SNC
Franca Films
Ország  Franciaország
Nyelv francia
Időtartam 95 perc
Forgalmazás
Bemutató Franciaország 1964. szeptember 9.
1. szinkron:
Magyarország 1991. május 26. (TV: TV-1)
2. szinkron:
Magyarország 2005. február 2. (TV: Zone Europa)
Magyar adó 1. szinkron:
TV-1, Duna TV, RTL Klub, Film+
2. szinkron:
Zone Europa
Korhatár Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott.
Kronológia
Következő A csendőr New Yorkban
További információk
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Saint Tropez-i csendőr (eredeti címén Le Gendarme de Saint-Tropez) egész estés francia-olasz film, amely a népszerű Csendőr-filmek 1. része. A forgatókönyvet Jean Girault, Richard Balducci és Jacques Vilfrid írta, Jean Girault rendezte, a zenéjét Raymond Lefèvre szerezte, a producer Gérard Beytout és René Pigničres, a főszerepben Louis de Funès látható. Franciaországban 1964. szeptember 9-én mutatták be.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigorú Lütyő őrmester (Louis de Funès) egy kis hegyvidéki faluból új állomáshelyre kerül, mégpedig az akkoriban még kisvárosias Saint-Tropezbe, ahová Nicole-lal (Geneviève Grad), a lányával érkezik. Még a buszállomásról be sem érnek a csendőrségre, már több büntetést kioszt, például a polgármesternek, a büntetőcédulákat pedig bemutatkozó ajándékként nyújtja át új főnökének, a meglepett Gabaj törzsőrmesternek (Michel Galabru), aki azonban nem nézi jó szemmel a túlzott ügybuzgóságot. A beosztottaknak sem tetszik igazán a törtető Lütyő által tanúsított felfelé hajbókolás, lefelé vasszigor. Eközben a nagy nyári vakáció idején a nudisták okozzák a legnagyobb fejtörést a csendőrségnek, jól szervezett riadóláncuknak köszönhetően nem lehet őket lebuktatni. Lütyő természetesen ezt is megoldja: az általa vezetett kiképzés során egy perc pihenést sem ad négy alárendeltjének, Agykárnak, Beléndeknek, Pacuhának és Fityesznek, majd utóbbit előőrsként és beépült emberként a nudistákhoz küldi, végül sikerül az akció, a letartóztatott nudisták egy szál törülközőben vonulnak be a csendőrségre.

Lütyő tinilánya, az unatkozó Nicole ezalatt megpróbál barátokat szerezni. Mivel a helyi aranyifjúság kissé lenézi az ódivatúan öltözött, hegyvidéki kis faluból érkezett Nicole-t, azt hazudja, hogy egy skót milliomos, Mr. Fergusson lánya, az övék a kikötőben álló legszebb jacht, no és persze az előtte álló tűzpiros Mustang, kissé ódivatú ruhája pedig a legfrissebb hawaii divat, így hamar eléri, hogy a társaság befogadja. Egy este barátja Nicole-t a tiltakozása ellenére elviszi a kocsival egy körre, ám egy szántóföld melletti földúton defektet kapnak és elakadnak. Lütyőnek kell kora hajnalban a kocsiért mennie, így lánya turpissága kiderül. A feldúlt Lütyő a cserekerék keresése közben mindent kidobál a csomagtartóból és ott hagyja a dűlőút mentén egy bokorban. Sajnos sem neki, sem lányának fogalma sincs, hogy a jacht és a kocsi egy gengszterfőnök tulajdona, az egyik kidobott csomagban pedig Rembrandt egy közelmúltban ellopott festménye rejtőzik. Az autót visszaviszi a jacht elé, a gengszterek azonban hamar észreveszik, hogy a lopott festményt ellopták az ellopott, majd visszahozott kocsiból...

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A film nagy sikere is közrejátszott az akkoriban még kisvárosias Saint Tropez felvirágzásában.
  • A film dala, a Douliou Douliou Saint Tropez nagyon népszerű dal volt a maga idejében.
  • A film első, fekete-fehérben forgatott jelenetei az olasz-francia a határtól és a tengerpartól nem messze lévő Belvedére falucskában készültek.
  • A nudizmus / naturizmus a hatvanas években Európa legtöbb országában tiltott cselekmény volt.
  • Az eredeti filmben a Michel Modo által játszott csendőr neve Berlicot, a Guy Grosso által alakítotté pedig Tricard. Ezekből képezték a fordítók a hasonló hangzású Beléndek és Agykár neveket, azonban valamiért megcserélték a két szereplőt.

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Színész Magyar hang
1. magyar változat (1991) 2. magyar változat (2005)
Ludovic Cruchot (Lütyő őrmester) Louis de Funès Balázs Péter Szőke-Kavinszky András
Nicole Cruchot, Lütyő lánya Geneviève Grad Tóth Enikő Gajai Ágnes
Jerome Gerber (Gabaj főtörzs) Michel Galabru Kránitz Lajos Dobos Imre
Lucien Fougasse (Fityesz) Jean Lefebvre Somogyvári Pál ?
Albert Merlot (Pacuha) Christian Marin Verebély Iván ?
Tricard (Beléndek) Guy Grosso Koroknay Géza ?
Berlicot (Agykár) Michel Modo Botár Endre ?
Madame Leroy Maria Pacome ? ?
soeur Clotilde (Angyalka nővér) France Rumilly Spilák Klára ?
Cecília Gabaj Nicole Vervil Sáfár Anikó ?
André Ugo pohárszékelő Claude Piéplu Kovács István ?
Richard Daniel Cauchy Csankó Zoltán ?
Gengszterek sofőrje Gabriele Tinti Schnell Ádám ?
Jessica Sylvie Bréal Hegyi Barbara ?
Tengeri medvebocs Jean Droze Jakab Csaba ?
Jean-Luc Patrice Laffont Pusztaszeri Kornél ?
Archibald Ferguson Giuseppe Porelli Dobránszky Zoltán ?
Christophe pohárszékelő Franck Vilcour Kautzky Armand ?
Paraszt Fernand Sardou Gruber Hugó ?
Tolvaj cigány Pierre Barouh Ujlaki Dénes ?
Kávéház tulajdonosa Jean Panisse Várkonyi András ?
Postás Balázsi Gyula ?
Toncsi, a halárusnő Czigány Judit ?
I. Nudista Uri István ?
Autós, akivel Lütyő majdnem összeütközik ?
Michel, a részeg férfi ?
II. Nudista Varga Tamás ?
Motoros rendőr Beregi Péter ?
Emily, Christophe anyja Menszátor Magdolna ?
Nő a partin Tímár Éva ?
Gabaj anyósa Dallos Szilvia ?
Halász a parton Szoó György ?
Lassú sofőr Dózsa László ?
Losondeoda asszony Földessy Margit ?
Archibald Ferguson embere Szabó Sipos Barnabás ?
Halász a rakparton Antal László ?
Felháborodott autós Kárpáti Tibor ?
Ruhabolti eladó Soós László ?
További magyar hangok
Győri Péter, Nyírő Bea, Prókai Annamária

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]