Mars Express

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mars Express
Mars-express-volcanoes-sm.jpg

Ország Európa
Űrügynökség Európai Űrügynökség Európai Űrügynökség
Küldetés típusa orbiter
Küldetés
Célégitest Mars
Indítás dátuma 2003. június 2.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Szojuz-Fregat
Megérkezés 2003. december 25.
Meghosszabbítás 2014. dec. 31-ig
Az űrszonda
Energiaellátás 650 W (a Marsnál)
Mars Express Orbiter
Tömege 1123 kg
Pálya Mars körüli
Beagle 2
Tömege 33,2 kg
Hivatalos weboldal

A Mars Express az első európai marskutató űrszonda. Sikeresen pályára állt a Mars körül és több éve végez megfigyeléseket. Magával vitte a brit Beagle-2 leszálló egységet, amellyel leszállás közben megszakadt a kapcsolat.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mars Express 2003. június 2-án indult Szojuz rakétával Bajkonurból. A küldetés szempontjából kritikus pillanat 2003. december 19-én következett be, amikor az anya-űrszondáról megkezdődött a Beagle–2 leszállóegység leválása, mert a Beagle–2-nek nincs saját hajtóműve. A Mars Express már december 16-án ütköző pályára állt, amely biztosította a leszállóegység számára a bolygó elérését. Még néhány napig ezen a pályán maradt, majd módosította azt, hogy a bolygóba való becsapódást elkerülje[1]. A Beagle–2-vel leszállás közben megszakadt a kapcsolat.

Miután 2003. december 25-én, közép-európai idő szerint 03:47-re befejeződött az igen fontos MOI nevű (Mars Orbit Insertion) manőver, – azaz a fékezőhajtóművek olyan működtetése, melyek a Mars Express-t a Mars körüli pályára állították, – kialakult az első keringési pálya. Ez egy olyan elnyúlt ellipszispálya, melynek Mars-közeli pontja 400 km, míg Mars-távoli pontja 188 000 km magasan húzódott a bolygó felett[2].

2003. december 30-án reggel, közép-európai idő szerint 09:00-kor a darmstadti irányítóközpont utasítására a Mars Express négy percig működtette főhajtóművét, s ennek eredményeként megváltozott a keringési pálya marsi egyenlítővel bezárt szöge. A Mars Express egy poláris, 300 x 10 000 km-es, erősen elnyújtott ellipszis alakú pályára állt[3]. Az újabb pályamódosításnak köszönhetően 2004. január 4-én egy alacsonyabb pálya alakult ki[4].

2004. január 7-én a Mars Express 315 km-es magasságban repült el a Beagle–2 leszállóhelye felett, és a leszállóegység jeleit kereste, de nem sikerült kapcsolatot létesítenie. A Mars Express UHF-sávos rádióvevője a leszállási területről érkező leggyengébb rádiójelek vételére is alkalmas, így amennyiben a Beagle–2 túlélte volna a leszállást, az űrszondának fognia kellett volna a jeleit. A Mars Express Földre továbbított adatait az ausztráliai DSN állomás vette és továbbította a németországi központba, ahol feldolgozták az adatokat és a Beagle–2 rádiójeleit keresték[5].

Miközben a Mars Express fokozatosan elfoglalta végső, térképezési pályáját, a küldetés irányítói megkezdték a tudományos műszerek kalibrációját és használatát. Elsőként a nagy felbontású sztereókamera (HRSC) készített felvételt, miközben észak-déli irányban elhaladt a Valles Marineris kanyon felett[6].

A MARSIS műszer több szegmensből álló antennáinak egyikét 2005. május első felében sikeresen kinyitották: először 10 szegmens rendben kinyílt, majd miután a napfény hatására felmelegedett, mind a 13 szegmens elnyerte kívánt állapotát[7]. A második antenna kinyitásakor az előző antenna nyitásához hasonlóan jártak el, a szondát a Nap felé fordítva folyamatosan melegítették. Magasabb hőmérsékleten kisebb volt annak a valószínűsége, hogy a harmonikaszerűen összecsukott antenna beragad. Számolni kellett még azzal is, hogy az antenna a kinyílás után veszélyes mértékben megrázza az űrszondát, olyannyira, hogy az akár a többi műszer épségét, akár a földi kapcsolat fenntartását is veszélyeztesse. A szonda a manőverek és a művelet befejezése után a Föld felé fordította parabolaantennáját, s megkezdte a telemetriai adatok sugárzását[8].

A Mars Express eredetileg 2005. decemberéig szolgált volna, de a küldetést egy marsi évvel (23 hónappal) meghosszabbították [9].

2011. október 16-án ideiglenesen leállították a Mars Express tudományos megfigyeléseit, miután egy sor szoftverhibára került sor. A 12 Gb-s, SSMM (solid-state mass memory) memóriaegység – mely a Földre küldés előtt eltárolja a tudományos és műszaki adatokat – egy sor „biztonsági módot” tapasztalt meg 2011. augusztusa után.[10]

A küldetést másodjára is meghosszabbították (először 2009 májusáig), jelenleg a tervek szerint 2014. december 31-ig tart. Az űrszonda feladatai a második hosszabbítás alatt: a felszín alatti réteg vizsgálata, a felső atmoszféra vizsgálata eltérő napsugárzási körülmények között, metán megfigyelése a légkörben és a felszín nagy felbontású térképezése.

Műszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MARSIS (Sub-Surface Sounding Radar/Altimeter): egy 40 méter hosszú antennát használva főleg a felszín alatti rétegeket tanulmányozza.
  • HRSC (High Resolution Stereo Camera): nagy felbontású színes képeket készít a Marsról.
  • OMEGA (Visible and Infrared Mineralogical Mapping Spectrometer): a felszín összetételét tanulmányozza.
  • SPICAM (Ultraviolet and Infrared Atmospheric Spectrometer): a légkör összetételét tanulmányozza.
  • PFS (Planetary Fourier Spectrometer): a légköri alkotóelemeket vizsgálja.
  • ASPERA (Energetic Neutral Atoms Analyser): a felső légkört vizsgálja, és a napszél-légkör kölcsönhatást.
  • MaRS (Mars Radio Science Experiment) a gravitációs tér változásaiból tanulmányozzák a légkört és a bolygó belsejét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mars Express témájú médiaállományokat.