Marsz–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marsz–4
Mars4.jpg
Űrügynökség NPO Lavocskin
Típus űrszonda
Indítás dátuma 1973. július 21.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 81/23 indítóállás
Hordozórakéta Proton-K
COSPAR azonosító1973-047A
SCN06742
A Marsz–4 űrszonda

A Marsz–4 a szovjet Marsz-program második generációjának Mars űrszondája. Az M–73SZ típusú űrszondát az NPO Lavocskin vállalat fejlesztette ki és építette meg.

Küldetés[szerkesztés]

A második generációs űrszondát 1973. július 21-én egy háromfokozatú Proton hordozórakétával a Bajkonuri űrrepülőtérről indították Föld körüli parkolópályára, majd egy gyorsító fokozattal állították a Mars felé vezető pályára. Automatikus pályakorrekciót hajtott végre. 1974. február 10-ig 203 napig repült céljáig.

Műszaki meghibásodás – a fékező hajtómű nem indult be – miatt bolygó körüli pályára állás helyett 2200 kilométerrel elrepült a Mars mellett és mesterséges bolygó lett.

Jellemzői[szerkesztés]

Méretei, műszerezettsége megegyezett ikertestvérével, a Marsz–5 űrszondával. Feladata ugyancsak a bolygóközi térség fizikai viszonyainak vizsgálata. Leszállóegység nélküli kutató űrszonda volt. Repülés közben mérte a kozmikus gamma-sugárzást, a napszelet, az interplanetáris mágneses teret és a meteoráramok jelenlétét. Mesterséges bolygóként folytatta az interplanetáris tér vizsgálatát.

Az orbitális egység műszerparkját képezte:

  • IR-radiométer – a 8-26 mikrométer tartományba eső infravörös kisugárzás mérésére.
  • IR-fotométer – a 2 mikrométeres infravörös szén-dioxid-elnyelési sáv erősségének mérésére.
  • Fotométer a látható tartományra (320-900 nm) a felszín és a légkör igen szűk fénytartománybeli fényvisszaverő képességének mérésére.
  • Páratartalom-mérő berendezés az 1,38 mikrométeres színképvonalban történő vízpáraelnyelés alapján.
  • Rádióteleszkóp a felszín és a 3,5 centiméter vastag felszíni réteg rádiófényességi hőmérsékletének mérésére.
  • UV-fotométer a 121,5 nanométeres Lyman-alfa vonalban történő ultraibolya fényszórás vizsgálata.
  • Két fotótelevíziós kamera különböző fókuszos fényképezésre.
  • Két koherens monokromatikus rádióadó 8 és 32 centiméteren a légkör rádiószondázása.
  • IR-spektrométer a 2-5 mikrométerre.
  • UV-fotométer 260 nanométerre, az ózontartalom méréséhez.
  • Két polariméter, amely 350-800 nanométer tartományban a felszíni talajréteg szerkezetét és a légkör aeroszoltartalmát vizsgálta.
  • Gamma-spektrométer a talaj összetételének vizsgálatára.
  • Magnetométer.
  • Plazmacsapdák.
  • Sokcsatornás elektrosztatikus analizátor.
  • Optikai-mechanikai letapogató rendszerű tv-felvevő kamera.

Források[szerkesztés]