Mariner–6

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mariner–6 az amerikai Mariner-program hatodik űrszondája, Mars-szonda,

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA 1969-ben ugyanabban az indítási ablakban állította pályára a Marshoz a Mariner–6-ot és a Mariner–7-et. Cél a Mars felderítésének segítése.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–6; Mariner 69-3; COSPAR: 1969-014A. Kódszáma: 3759.

1969. február 2-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–36B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Centaur (SLV- 3C) hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Centaur fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Mars közelébe kerülhessen. A fokozat kiégését követően levált az űreszköz, kinyíltak a napelem táblák. Március 1-jén a hidrazin gázfúvókák segítségével pályakorrekciót hajtottak végre.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 1,384, magassága 457 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Rendelkezett kőrsugárzó rúdantennával (2,23 méter) és parabola antennával, melynek átmérője 1 méter. Energia biztosítása érdekében a hasáb oldalaihoz (tetejére) 4 napelemtáblát szereltek. A napelemek fesztávja 5,79 méter. Éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították. Az űregység teljes tömeg 412, a műszercsomag súlya 57,6 kilogramm. Pályamódosításokhoz nitrogén gázfúvókák álltak rendelkezésre. A programellenőrző számítógép programozható. Telemetria egysége modernizált.

Programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülés közben nem volt tudományos adatgyűjtés. Július 29-én, 50 órával a legközelebbi megközelítéstől, bekapcsolták a tudományos műszereket. A következő 41 óra alatt a keskeny látószögű kamera 49 távoli fényképet (plusz a 50 töredék képet) készített és a vevőállomásokra továbbított. Július 31-én 3431 kilométer közelségből további 26 közeli fényképet készített. Pályasíkjában a Mars felületének 20%-ról adott értékelhető képeket. A hűtési rendszer meghibásodása miatt az infravörös fölötti tartományból nem közvetített adatokat. A Mars elhagyását követően a csillagokról készített képeket. A képeket egy analóg tárolóba helyezte, vételi időben lejátszott. Tudományos méréseket digitális módon tárolta, majd közvetítette. Később Nap-körüli, heliocentrikus pályára állt. 1970-ben elhaladt a Nap mögött, és segítségével rádió hullámokkal is igazolták az általános relativitáselmélet helyességét.

Műszerezettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műszerrekesz forgatható egységként volt megépítve.

1970. december 31-én befejeződött a program.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mariner–6. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  • Mariner-program. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  • Mariner–6. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. február 21.)

Elődje:
Mariner–5

Mariner-program
1962–1973

Utódja:
Mariner–7