Szojuz hordozórakéta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz rakéta indítása (Szojuz-19, Szojuz–Apollo-program)

A Szojuz szovjet, később orosz űrhajózási hordozórakéta, melyet az 1960-as évektől kezdődően használnak Szojuz és Progressz űrhajók indítására. Az értékesítő a Starsem. Kiszolgáló űrközpontok a kazahsztáni Bajkonuri űrrepülőtér és a Pleszeck űrrepülőtér. 2011-től Kourouból is indulhatnak az ESA-val, illetve az Arianespace-szal közös programban. Első repülésére 1966-ban került sor. A Szojuz-program indításait végezte. Leggyakrabban az 1980-as években használták. A Szojuz hordozórakéta az R–7 Szemjorka interkontinentális ballisztikus rakétán alapuló Vosztok hordozórakéta továbbfejlesztett változata.

Egy európai–orosz együttműködés eredményeként az ESA az orosz Szojuz rakétákat is használni fogja. [1] A Szojuzok egy részét az oroszok az ESA-nak építik meg. Ezeket Francia Guyanába szállítják hajóval, és itt összerakják. Az Európai Űrügynökség így jelentős összeget megtakaríthatott, mivel nem kellett közepes hordozórakétát kifejlesztenie. A Szojuz Kourouból sokkal több terhet szállíthat magával, mint Bajkonurból, mert az közelebb van az Egyenlítőhöz.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szojuz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szojuz–L[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szojuz–M[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OKB–1 kujbisevi 3. sz. részlegénél (ma: CSZKB-Progressz) kifejlesztett modernizált változat, melyet eredetileg a katonai célú Szojuz űrhajók pályára állítására szánták. A katonai Szojuz program beszüntetése után a Szojuz–M-eket végül a Zenyit–4MT térképészeti célú felderítő műholdak indítására alkalmazták.

Szojuz–U[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szojuz rakéták legnagyobb példányszámban gyártott, többféle űreszköz pályára állítására szánt egységesített változata. Elődeihez képest nagyobb tolóerejű, modernizált hajtóművekkel látták el. A Szojuz–U hordozórakétákat 1973–2012 között indították.

Szojuz–FG[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000. február 9-én repült először Fregat utolsó fokozattal a továbbfejlesztett változat, a Szojuz-Fregat. A Fregatot a Fobosz űrszondák hajtómoduljából építette meg az NPO Lavocskin vállalat. Szojuzzal indították a Cluster műholdakat, és a Mars Express űrszondát is.

Szojuz–2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szojuz rakétát a Szojuz–2 váltja fel 2006-tól, amely egy új harmadik fokozattal működik. Ez kisebb méretben 2004. november 4-én már repült. A Szojuz–2 a korábbi analóg helyett digitális repülésirányító rendszert kapott, melynek köszönhetően megbízhatósága és hasznos terhelése növekedett a korábbi verziókhoz képest.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]