Ugrás a tartalomhoz

Magánbeszélgetés (film)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magánbeszélgetés
(The Conversation)
1974-es amerikai film

RendezőFrancis Ford Coppola
ProducerFrancis Ford Coppola
Műfaj
ForgatókönyvíróFrancis Ford Coppola
Főszerepben
ZeneDavid Shire
Operatőr
  • Bill Butler
  • Haskell Wexler
VágóRichard Chew
DíszlettervezőDean Tavoularis
Gyártás
Gyártó
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Forgatási helyszínSan Francisco
Játékidő109 perc
Költségvetés1 600 000 $
Forgalmazás
ForgalmazóParamount Pictures
Bemutató1974. április 7.
Korhatár12 III. kategória (NFT/1544/2014)
Bevétel4,4 millió USD[1]
További információk
SablonWikidataSegítség

A Magánbeszélgetés (eredeti cím: The Conversation) 1974-ben bemutatott amerikai neo-noir bűnügyi filmthriller, melynek rendezője, forgatókönyvírója és producere Francis Ford Coppola. A főbb szerepekben Gene Hackman, John Cazale, Allen Garfield, Cindy Williams, Frederic Forrest, Harrison Ford, Teri Garr, és Robert Duvall látható.

Világpremierje az 1974-es cannes-i filmfesztiválon volt, ahol Arany Pálmát nyert. A mozikban 1974. április 7-én debütált a Paramount Pictures forgalmazásában. Pozitív kritikákat kapott, a 47. Oscar-gálán három kategóriában jelölték Oscarra: legjobb film, legjobb eredeti forgatókönyv és legjobb hang.

Cselekmény

[szerkesztés]

Harry Caul San Franciscó-i profi lehallgató szakember. Magánéletét megszállottan igyekszik védeni, miután egy korábbi munkája következményeként hárman életüket vesztették. Csapatával együtt felbéreli őt egy Igazgató névre hallgató megbízó, feladata egy parkban sétáló fiatal pár beszélgetésének a rögzítése. Caulnak a háttérzaj ellenére sikerül kiváló felvételeket készítenie, melyen félreérthető információk is elhangzanak.

Habár Caul folyamatosan bizonygatja, nem felelős azért, hogy ügyfelei mit kezdenek a felvételekkel, mégis bűntudat gyötri és katolikus hitével is nehezen egyezteti össze munkáját. Legújabb felvételein a fiatal pár szájából elhangzik egy veszélyesnek tűnő mondat, „megölne minket, ha lehetősége lenne rá” és a szakemberen egyre jobban elhatalmasodik az üldözési mánia. A felvételt nem sikerül átadnia az Igazgatónak, ezután Caul úgy hiszi, követik és megtévesztik őt.

A szalagot egy Meredith prostituált (akivel Caul együtt tölt egy éjszakát) ellopja, majd Caul egy telefonhívást kap Martin Stett-től, az Igazgató asszisztensétől, mely szerint a megbízó nem tud tovább várni. Caul megtudja, hogy a felvételen az Igazgató felesége hallható, aki házasságtörő viszonyt folytat valakivel. A közelgő gyilkosságtól tartó Caul hotelszobát bérel a felvételen elhangzó szoba mellett és fültanúja lesz egy heves veszekedésnek. Caul abban a meggyőződésben, hogy egy gyilkosság tanúja volt, betör a szobába, de először semmilyen bizonyítékot nem talál. Amikor azonban lehúzza a WC-t, abból vér tör fel.

Caul konfrontálódni akar megbízójával, de a feleség és annak szeretője életben van. Egy újságcikk szerint egy vezetőségi tag halálos autóbalesetet szenvedett és Caul felfedezi: az Igazgató volt az áldozat, akit a fiatal pár gyilkolt meg. A felvételt ugyanis félreértette, mert a pár – bár valóban tartott az Igazgatótól –, végig a férj megölését tervezte.

Stett figyelmezteti Cault, ne kezdjen magánnyomozásba és lejátssza a telefonban Caul szaxofonjátékát, utalva rá, hogy a férfi otthonát lehallgatják. Caul eszeveszetten feldúlja a teljes lakást és megsemmisít majdnem minden tárgyat, kivéve a hangszerét. A film végén Caul egyedül szaxofonozik a szétvert lakásban.

Szereplők

[szerkesztés]
Színész Szerep Magyar hang
1. szinkron
(1987–1988)[2]
2. szinkron
(1997–2001)[3]
Gene Hackman Harry R. Caul Haumann Péter Rajhona Ádám
John Cazale Stanley "Stan" Ross Szacsvay László Tarján Péter
Allen Garfield William P. "Bernie" Moran Ujlaki Dénes Csuja Imre
Cindy Williams Ann Jani Ildikó Kökényessy Ági
Frederic Forrest Mark Dunai Tamás Czvetkó Sándor
Harrison Ford Martin Stett Felföldi László Viczián Ottó
Michael Higgins Paul Dobránszky Zoltán Rubold Ödön
Elizabeth MacRae Meredith Földessy Margit Csomor Csilla
Teri Garr Amy Fredericks Juhász Judit
Phoebe Alexander Lurleen
Mark Wheeler recepciós Balázsi Gyula
Robert Shields pantomimes nem szólal meg
Robert Duvall az Igazgató Pathó István

Fogadtatás

[szerkesztés]

Kritikai visszhang

[szerkesztés]

A Rotten Tomatoes 134 kritikus véleményét összegezve 93%-ra értékelte. A weboldal szöveges összefoglalója szerint: „Ez a feszült, paranoid thriller Francis Ford Coppolát a legjobb formájában mutatja be, és meglepően előremutató érveket fogalmaz meg a technológia társadalomban betöltött szerepéről, amelyek ma is visszhangra találnak.”[4]

Roger Ebert korabeli kritikájában négyből négy csillagra értékelte a filmet, és a Hackman által megformált szereplőt „az egyik legmegrendítőbb és legtragikusabb filmes karakternek” nevezte.[5] Később Ebert hozzáadta a filmet a legjobb alkotásokat tartalmazó listájához és 2001-es kritikájában megjegyezte, „a Magánbeszélgetés egy másik korból és másik helyről származik, mint a mai thrillerek, melyek oly gyakran együgyűek”.[6]

1995-ben a Kongresszusi Könyvtár Filmmegőrzési bizottsága beválasztotta az amerikai nemzeti filmregiszterbe, „mint kulturális, történelmi vagy esztétikai értéke miatt örök időkre megőrzésre érdemes alkotást”.[7]

Fontosabb díjak és jelölések

[szerkesztés]
Díj Kategória Jelölt Eredmény Ref.
Oscar-díj legjobb film Francis Ford Coppola Jelölve [8]
legjobb eredeti forgatókönyv Jelölve
legjobb hang Walter Murch és Art Rochester Jelölve
BAFTA-díj legjobb rendező Francis Ford Coppola Jelölve [9]
legjobb férfi főszereplő Gene Hackman Jelölve
legjobb forgatókönyv Francis Ford Coppola Jelölve
legjobb vágás Walter Murch és Richard Chew Elnyerte
legjobb hang Art Rochester, Nat Boxer,
Mike Ejve és Walter Murch
Elnyerte
Cannes-i filmfesztivál a Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja Francis Ford Coppola Elnyerte [10]
Directors Guild of America legjobb rendező (mozifilm) Jelölve [11]
Golden Globe-díj legjobb filmdráma Jelölve [12]
legjobb rendező Francis Ford Coppola Jelölve
legjobb forgatókönyv Jelölve
legjobb férfi főszereplő (filmdráma) Gene Hackman Jelölve
National Board of Review legjobb film Elnyerte [13]
legjobb rendező Francis Ford Coppola Elnyerte
legjobb férfi főszereplő Gene Hackman Elnyerte
legjobb 10 film Elnyerte

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The Conversation (angol nyelven). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2024. április 3.)
  2. Magánbeszélgetés - 1. magyar változat - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2024. április 3.)
  3. Magánbeszélgetés - 2. magyar változat - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2024. április 3.)
  4. The Conversation (angol nyelven). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.) „This tense, paranoid thriller presents Francis Ford Coppola at his finest -- and makes some remarkably advanced arguments about technology's role in society that still resonate today.
  5. Ebert, Roger: The Conversation (angol nyelven). RogerEbert.com, 1974. január 1. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
  6. Ebert, Roger: The Conversation (angol nyelven). RogerEbert.com, 2001. február 4. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
  7. Liebenson, Donald: Cinematic Legends Take Their Place In National Film Registry (angol nyelven). Chicago Tribune, 1996. január 4. [2022. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
  8. The 47th Academy Awards (1975) Nominees and Winners. Academy of Motion Picture Arts and Sciences. (Hozzáférés: 2011. október 2.)
  9. Film in 1975. British Academy of Film and Television Arts. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  10. Festival de Cannes: The Conversation. festival-cannes.com. (Hozzáférés: 2009. április 26.)
  11. DGA Awards History. Directors Guild of America. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  12. Conversation, The. Hollywood Foreign Press Association. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  13. 1974 Award Winners. National Board of Review. (Hozzáférés: 2017. június 11.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a The Conversation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]