Lucia Berlin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucia Berlin
SzületettLucia Brown
1936. november 12.
Juneau, Alaszka  USA
Elhunyt2004. november 12. (68 évesen)
Marina del Rey(wd), Kalifornia USA
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozásaíró
KitüntetéseiAmerikai Könyvdíj (1991)
Sablon • Wikidata • Segítség

Lucia Brown Berlin (Juneau, 1936. november 12. – Marina del Rey, 2004. november 12.)[1] amerikai novellaíró.[2] Kisszámú, elkötelezett híve volt, de tömeges közönséget nem ért el életében. Hirtelen irodalmi hírnévre 2015-ben, tizenegy évvel a halála után emelkedett, amikor megjelent egy válogatott novelláit tartalmazó kötet, A Manual for Cleaning Women (Bejárónők kézikönyve) címmel. A kötet már a második héten felkerült a The New York Times bestsellerlistájára(wd),[3] és néhány héten belül minden korábbi könyvét együttvéve eladta.[4]

Fiatalkora[szerkesztés]

Az alaszkai Juneau-ban született, és gyermekkorát vándorló életmóddal töltötte, követve apja bányamérnöki karrierjét. A család Idaho, Montana, Arizona, El Paso, Texas és Chile bányásztáboraiban élt, ahol Lucia fiatalkora nagy részét töltötte. Felnőttként Új-Mexikóban, Mexikóban, New Yorkban, Észak- és Dél-Kaliforniában, valamint Coloradóban élt.[5]

Karrier[szerkesztés]

Berlin viszonylag későn kezdett publikálni, Ed Dorn(wd) költő bátorítására és néha gyámsága alatt. Első kis gyűjteménye, az Angels Laundromat (Angyalok mosodája) 1981-ben jelent meg, de publikált novellái már 1960-ban íródtak. Életében hetvenhat novellát publikált,[6] több története olyan folyóiratokban jelent meg, mint a The Atlantic(wd) és Saul Bellow The Noble Savage(wd) című folyóirata. Berlin hat novelláskötetet adott ki, de a legtöbb írása a Black Sparrow Books(wd) három későbbi kötetében található: Homesick: New and Selected Stories (1990), So Long: Stories 1987-92 (1993) és Where I Live Now: Stories 1993-98 (1999).

Berlin sosem volt sikerszerző, de nagy befolyással bírt az irodalmi közösségen belül. 1985-ben a Raymond Carverhez és Richard Yateshez(wd) hasonlították. 5 bekezdésből álló, egyoldalas novellája, a "My Jockey" elnyerte a Jack London Short Prize 1985-ös díját. 1991-ben a Homesick című művéért elnyerte az American Book Awardot is, és ösztöndíjat kapott a National Endowment for the Arts-tól.[7]

2015-ben A Manual for Cleaning Women: Short Stories (Kézikönyv takarítónők számára) címmel jelent meg novelláskötetének gyűjteménye.[8][9] Az első héten a 18. helyen debütált a New York Times bestsellerlistáján,[10] a következő héten pedig a 15. helyre emelkedett a rendes listán.[11] A gyűjtemény a legtöbb év végi díjra nem volt jogosult (vagy azért, mert elhunyt, vagy mert felidézett anyagról van szó), de számos év végi listára felkerült, köztük a The New York Times Book Reviews(wd) "2015 10 legjobb könyve" listájára.[12] Az ABA Indie bestseller listáján a 14. helyen debütált[13], az LA Times listáján pedig az 5. helyen[14], és a Kirkus Prize döntőjébe is bekerült.[15]

Befolyások és tanítás[szerkesztés]

Berlin egész életében számos munkásosztálybeli munkával kereste a kenyerét, amit olyan novellák címei tükröznek, mint a "Kézikönyv takarítónőknek", a "Sürgősségi szoba jegyzetfüzete, 1977" és a "Magánközpont" (a telefonközpontokra és azok kezelőire utalva).

Az 1990-es évek elejéig számos helyen tanított kreatív írást, többek között a San Francisco megyei börtönben és a Naropa Egyetem(wd) Jack Kerouac School of Disembodied Poetics nevű iskolájában. A Mt. Zion kórházban idős betegektől is készített szóbeli történeteket.

1994 őszén Berlin kétéves tanári állást vállalt a University of Colorado, Boulderben(wd), mint vendégíró. A megbízatásának vége felé egyike volt annak a négy egyetemi oktatónak, akik elnyerték a Student Organization for Alumni Relations Award for Teaching Excellence díjat.[16] "Két év után elnyerni egy tanári díjat hallatlan dolog" - mondta később Katherine Eggert(wd) angol tanszékvezető egy nekrológban.[7] Berlint felkérték, hogy maradjon a kétéves megbízatás végén is. Az egyetemen docensi kinevezést kapott, és 2000-ig tanított ott.

A kritikusok dicsérete[szerkesztés]

Berlint Amerika egyik legjobban őrzött titkának nevezték.[17]

"Én valahol Alice Munro, Grace Paley(wd), talán Tillie Olsen(wd) mellett helyezném el. Hozzájuk hasonlóan, irányító, intelligens együttérzéssel ír a családról, a szerelemről, a munkáról; stílusa közvetlen, egyszerű, világos és nem ítélkező; humorérzékkel és tehetséggel a gesztusokhoz és a szavakhoz, amelyek felfedik a karaktert, a képekhez, amelyek felfedik egy hely természetét." -Lydia Davis, New Ohio Review, az A Manual for Cleaning Women című novelláról.

"[A történetek] társalgási hangon szólalnak meg, és gyors, gyakran lírai gazdaságossággal mozognak. Megragadják és közlik a kegyelem pillanatait, és olyan kedves, lusta fényt vetnek, amely tartósan megmarad. Berlin az egyik legjobb írónk, és itt ereje teljében van". -Molly Giles, San Francisco Chronicle, a So Longról.

"Berlin irodalmi modellje Csehov, de vannak irodalmon kívüli modellek is, köztük a hosszabb jazzszóló, a maga hullámzásaival, tekervényeivel és mellékzöngéivel. Ez egy nagyon magasrendű írás." -August Kleinzahler, London Review of Books(wd), a Where I Live Now (Ahol most élek) című könyvéről.

"A novellák terén Lucia Berlin Amerika egyik legjobban őrzött titka. Ez az. Egyenesen. Semmi enyhítő körülmény. Vége a kritikának. Nos, nem egészen... [Ez] Berlin minden történetére jellemző, ez a derű: bármennyire is komorak és 'méltatlanok' a szereplői, ő csalhatatlanul jó kedvvel lép be és tárja fel az életüket..... Egy drogrehabilitációs központ Új-Mexikóban; az "Electric Car, El Paso" című történet ("Nagyon magas és rövid volt, mint egy autó egy rajzfilmben, amelyik nekiment egy falnak. Egy autó, amelynek égnek állt a haja.")... A karácsonyi ünnepség a dialízisközpontban. 'A gép zümmögő, szívó hangot ad ki, időnként szürcsölve.' A karácsonyfán több száz buborékfény, amelyek gurguláznak és folynak. A férfi, akinek hullaátültetése volt. A férfi, aki úgy néz ki, mint egy izzadt lamantin. A lány, aki úgy néz ki, mint egy albínó dinoszaurusz, vagy egy anorexiás whippet.... És ez így megy tovább, könyörtelenül. A West Oakland-i detoxikálóban vagyunk, a lakók a tévészobában, és a Hagyd a fenébe(wd)[18].... nézzük. Por a pornak: "Vannak dolgok, amikről az emberek egyszerűen nem beszélnek. Nem a nehéz dolgokra gondolok, mint a szerelem, hanem a kínos dolgokra, mint például, hogy a temetések néha viccesek....'. Ez a könyv több szempontból is Lucia Berlin." -Paul Metcalf, Összefüggések: 14, on Safe & Sound.

"Ez a figyelemre méltó gyűjtemény időnként Annie Proulx(wd) Accordion Crimes című kötetét juttatta eszembe, az amerikai származás és helyek átívelésével. Berlin a mi Seherezádénk, aki folyamatosan meglepi olvasóit a hangok megdöbbentő változatosságával, élénken megrajzolt karakterekkel és látványban és hangban élő helyszínekkel." -Barbara Barnard, American Book Review, a Where I Live Now című könyvről.

Magánélete[szerkesztés]

Háromszor volt házas, és négy fia született.

Egészségügyi problémák gyötörték, többek között kettős skoliózis. Görbe gerince átszúrta az egyik tüdejét, és 1994-től haláláig soha nem látták mellette lévő oxigénpalack nélkül.[7] 1994-ben visszavonult, amikor állapota túl súlyos lett ahhoz, hogy dolgozzon, és később tüdőrákja lett. Megküzdött a sugárterápiával, amelyről azt mondta, olyan érzés volt, mintha a csontjait porrá őrölnék.[4] Ahogy egészségi állapota és anyagi helyzete romlott, Berlin egy lakókocsiparkba költözött Boulder szélére, majd később egy átalakított garázsba a fia háza mögé Los Angeles mellett.[4] A költözés lehetővé tette, hogy közelebb legyen a fiaihoz, és megkönnyítette a légzést (Boulder magas fekvése súlyosbította a tüdőproblémáit). Lucia a Marina del Rey-i(wd) otthonában halt meg, 68. születésnapján, egyik kedvenc könyvével a kezében.[7]

Művek és publikációk[szerkesztés]

Bibliográfia[szerkesztés]

Folyóiratokban (posztumusz)[szerkesztés]

Multimédia[szerkesztés]

  • Berlin, Lucia, Yasunari Kawabata, and Amy Hempel. Lucia Berlin: Summer 1991. Naropa Institute, 1991. 3 audio cassettes. Audio of two classes held at Naropa Institute in Boulder, Colorado during Summer 1991. Naropa Audio Archive: 20051107, 20051111. OCLC 63682481
  • Berlin, Lucia. Lucia Berlin Reading 12 Nov 93 at Lincoln Lecture Hall, Naropa. Naropa Institute, 1993. 1 audio cassette. Lucia Berlin reading at Naropa Institute November 12, 1993. Naropa Audio Archive: 20051208. OCLC 62873090
  • Berlin, Lucia, Bobbie Louise Hawkins, Molly Giles, and Lorna Dee Cervantes. W&P Reading Cervantes; Hawkins; Giles, Berlin. Naropa Institute, 1997. 2 hangkazetta. Írás- és poétikai felolvasás Lorna Dee Cervantes, Bobbie Louise Hawkins, Molly Giles és Lucia Berlin részvételével. Naropa Audio Archive: 20060118, 20060119. OCLC 70077867

Egyéb[szerkesztés]

  • Berlin, Lucia. Rigorous. Oakland, CA: Mark Berlin, 1992. OCLC 651063912
  • Berlin, Lucia. From Luna Nueva. Boulder, CO: Kavyayantra Press at Jack Kerouac School of Disembodied Poetics, November 1993. OCLC 441842670
  • Berlin, Lucia. The Moon: There's No Moon Like on a Clear New Mexico Night. Boulder, CO: Kavyayantra Press at Jack Kerouac School of Disembodied Poetics, 1997. OCLC 794174724

Magyarul megjelent[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Lucia B Berlin - United States Social Security Death Index. FamilySearch . (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
  2. ↑ „Lucia Berlin's Roving, Rowdy Life Is Reflected in a Book of Her Stories”, The New York Times, 2015. augusztus 16. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.) 
  3. ↑ „Best Sellers - The New York Times”, The New York Times (Hozzáférés: 2015. szeptember 12.) 
  4. ↑ a b c Cullen, Dave: 11 Years After Her Death, Lucia Berlin Is Finally a Bestselling Author. Vanity Fair , 2015. szeptember 11. (Hozzáférés: 2015. szeptember 12.)
  5. ↑ The Story Is the Thing: On Lucia Berlin (2015. augusztus 12.). Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 17. „Adapted from the foreword to A Manual for Cleaning Women: Selected Stories, by Lucia Berlin” 
  6. ↑ „READ THIS — A Manual for Cleaning Women”, The National Book Review (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.) (amerikai angol nyelvű) 
  7. ↑ a b c d „Lucia Berlin, 68, acclaimed fiction writer”, Rocky Mountain News, 2004. november 18.. [2018. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.) 
  8. ↑ „'A Manual for Cleaning Women,' by Lucia Berlin”, The New York Times, 2015. augusztus 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.) 
  9. ↑ A Manual for Cleaning Women: Selected Stories (starred review). Publishers Weekly , 2015. április 6. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
  10. ↑ „Best Sellers - The New York Times”, The New York Times (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.) 
  11. ↑ „Best Sellers - The New York Times”, The New York Times (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.) 
  12. ↑ „The 10 Best Books of 2015”, The New York Times , 2015. december 3. (Hozzáférés: 2015. december 5.) 
  13. ↑ National Indie Bestsellers - Hardcover Fiction | American Booksellers Association. www.bookweb.org . (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.)
  14. ↑ Bestsellers. (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.)
  15. ↑ 2015 Finalists: fiction | Kirkus Reviews (amerikai angol nyelven). Kirkus Reviews . [2018. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 5.)
  16. ↑ „Former CU instructor dies”, The Daily Camera, 2004. november 17. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.) 
  17. ↑ „A Manual for Cleaning Women by Lucia Berlin: EW Review”, Entertainment Weekly, 2015. augusztus 7. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.) 
  18. ↑ A Leave It to Beaver egy amerikai televíziós szituációs komédia, amely egy külvárosi fiú, családja és barátai kalandjait követi nyomon.

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lucia Berlin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lucia_Berlin&oldid=26804022”