Koronavírus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Koronavírus
SARS-CoV-2 humán koronavírus pásztázó elektronmikroszkópos képe
SARS-CoV-2 humán koronavírus ultrastrukturális morfológiája
SARS-CoV-2 humán koronavírus ultrastrukturális morfológiája
Vírusbesorolás
Csoport: IV. csoport
Pozitív szálú ssRNS vírusok
Rend: Nidovirales[1]
Család: Coronaviridae
Alcsalád: Orthocoronavirinae
Nemzetség:

A „koronavírus” gyűjtőnév a Coronaviridae család Orthocoronavirinae (korábbi nevén Coronavirinae) alcsaládjába tartozó fajok általános elnevezése. A koronavírus a lipidburkos RNS-vírusok közé tartozik. Széles körben elterjedt az emberek, más emlősök és madarak között, légúti, enterális, máj- és neurológiai betegségeket okozva.[2] Nevüket elektronmikroszkópos képük alapján kapták, melyen a burokba ágyazott fehérjetüskék a Nap koronájához hasonlóan kitüremkednek a felszínből (a latin corona és a görög κορώνη szavak jelentése: koszorú, virágfüzér, glória, korona). Ezt a kitüremkedő, tüskeszerű morfológiát a vírus felszínén glikoprotein fehérjék alkotják. Ezek a fehérjék igen változatosak, attól függően, hogy mely gazdaszervezetet fertőz a vírus.[3]

A koronavírusok többnyire madarakat és emlősöket fertőznek, a betegség lefolyása legtöbbször enyhe, de egyes fajok komoly humán- és állategészségügyi kockázatot is jelenthetnek. A humán koronavírusok közül hét faj ismert, melyek közül négy enyhe lefolyású, három viszont halálos kimenetelű is lehet.

Felfedezése[szerkesztés]

Az első koronavírusokat az 1960-as években izolálták.[4] A legelső egy csirkéket fertőző bronchitis-vírus volt majd megfázásban szenvedő betegek orrüregéből izoláltak vírusokat, amelyek a humán koronavírus 229E és OC43 elnevezést kapták (HCoV-229E, HCoV-OC43).[5]

Taxonómia[szerkesztés]

A Coronaviridae családba 2 alcsalád (Orthocoronavirinae, Letovirinae) tartozik.[6][7]

Az Orthocoronavirinae (korábban: Coronavirinae) alcsaládba tartozó fajok négy nemzetségbe tagolódnak (2018. november):[8]

  • Alphacoronavirus (12 alnemzetség, 17 faj)
  • Betacoronavirus (5 alnemzetség, 12 faj)
  • Gammacoronavirus (2 alnemzetség, 2 faj)
  • Deltacoronavirus (4 alnemzetség, 7 faj)

Biológiája[szerkesztés]

A koronavírusok szerkezeti modellje
Animáció, amely a SARS-CoV koronavírus felszíni fehérjetüskéjének feltételezett szerkezeti átalakulását mutatja, miután az ACE2 (angiotenzinkonvertáló enzim 2) receptorhoz kötődik. A vírus ezt a receptort használja a sejtbejutáshoz.[9]

A koronavírusok a Baltimore-féle osztályozás alapján a IV. csoportba tartoznak, genomjuk pozitív (vagyis mRNS-ként közvetlenül használható) egyszálú RNS ((+)ssRNA), lipidburokkal rendelkeznek, kapszidjuk helikális. Genomjuk mérete 24-30 ezer bázis között lehet, amivel a legnagyobb ismert RNS-vírusnak számítanak.

A virion gömb alakú, átmérője legalább 129,6 nm, de kétszer ekkora is lehet. Felszínét a jellegzetes, nagy tüskék borítják, melyekkel a gazdasejthez kapcsolódik és amelyeket az S-protein alkot. A lipidburokba ágyazódik az M és E-protein és egyes fajoknál a hemagglutinin-észteráz (HE) aktivitású fehérje. Az egyszálú RNS-genom háromnegyedét az RNS másolását végző replikáz génje teszi ki, a maradék egynegyed a fehérjékre jut.

A felszíni S-protein külső része felelős a gazdasejten található receptorhoz kapcsolódásért, majd az S-protein lipidbe ágyazott része aktiválódik és elősegíti a vírus és a sejt membránjának összeolvadását. A citoplazmába jutva a koronavírus kapszidja felbomlik, genomja pedig közvetlenül a riboszómákhoz kapcsolódik és megkezdi a replikáz enzim termelését. A replikáz számtalan példányban lemásolja a vírus-RNS-t, majd a fertőzés kései szakaszában struktúrfehérjék készülnek és az endoplazmatikus retikulumban és a Golgi-komplexumban összeállnak az új vírusok.

A lipidburkot az alkohol, és a klór képes megbontani, ezáltal a vírus sérülékennyé válik, így az alkoholtartalmú és klórtartalmú fertőtlenítőszerek hatékonyan pusztítják.[10][11] [12][13]

Koronavírusok okozta betegségek[szerkesztés]

A koronavírusok szaporodása

A koronavírusok elsősorban az emlősök és madarak felső légútjainak és bélrendszerének sejtjeit támadják.

A csirkéket támadó fertőző bronchitis-vírus a légutakon kívül képes megfertőzni a urogenitális járatokat is és súlyos esetben a belső szervekre is átterjed.

Koronavírusok okozhatják a háziállatok egyes betegségeit is, amelyek komoly gazdasági károkat okozhatnak. Ilyen a malacok elhullását okozó fertőző gasztroenteritisz-koronavírus vagy a marha-koronavírus amely a borjak hasmenésének kórokozója. A sertés járványos hasmenés-vírus jelentős malacpusztulást okozhat; 2014-ben az Egyesült Államokban az általa okozott járvány miatt 4,2%-kal csökkent a disznóhústermelés.[14] A macska-koronavírus általában nem okoz komoly tüneteket, de van egy mutáns formája is, melynél a fertőzés a gyakran végzetes kimenetelű fertőző hashártyagyulladás (peritonitisz) alakját is öltheti. Hasonlóképpen, a görényeket megbetegítő koronavírusnak (ferret systemic coronavirus, FSC) is két változata van, egyik enyhébb, másik komoly kimenetelű betegség kórokozója. A kutya-koronavírusnak is két változata van, egyik légúti, a másik bélpanaszokat okoz. Az egér hepatitisz-vírus (Murine coronavirus M-CoV, Mouse hepatitis virus, MHV) magas elhullással járó járványos megbetegedésekért felelős, elsősorban a laboratóriumi állatoknál.

Humán koronavírusok[szerkesztés]

Az embert hét ismert fajuk tudja megfertőzni,[15] közülük a legismertebb a világszerte pánikot okozó SARS-CoV koronavírus, a SARS betegséget okozó koronavírus.

Négy különböző humán koronavírus folyamatosan jelen van az emberekben: HCoV-229E(wd), HCoV-OC43(wd), HCoV-NL63(wd), HCoV-HKU1(wd). Ezek világszerte főleg gyerekeket és időseket fertőznek meg és okoznak megfázásos tüneteket, légzőszervi megbetegedéseket.[16][17] A megfázásos tünetekkel járó megbetegedések jelentős hányadát az RS (respiratory syncytial) és a metapneumvírusokon kívül a koronavírusok okozzák, többnyire télen vagy kora tavasszal.[18]

A további három „új koronavírus” (novel coronaviruses) ellen az embereknek nincs korábban szerzett immunitása. Ezek a vírusok hatékonyan képesek szaporodni a szervezetben, és képesek kikerülni az ember veleszületett immunvédelmét (pl. az I. típusú interferon mechanizmusát).[19]

SARS-CoV[szerkesztés]

A SARS-CoV koronavírus által fertőzött országok térképe 2002. november 1. és 2003 augusztus 7. között
  Ellenőrzött halálos esetek
  Ellenőrzött esetek
  Esetek nélkül

A SARS-CoV koronavírus okozta a 2003 áprilisában kitört SARS-járványt (súlyos akut légzőszervi szindróma, angolul severe acute respiratory syndrome). A kínai Kuangtung tartományból kiinduló betegség légúti panaszokkal, súlyosabb esetben tüdőgyulladással járt. Képes a bélrendszer szöveteiben is szaporodni. A járvány során több mint 8 ezren betegedtek meg, a halálozási arányszám valamivel 10% alatt volt. A megbetegedéseket okozó humán koronavírus a természetben cibetmacskákban, nyestkutyákban és egyéb kisemlősökben (néha házi macskákban) előforduló állati koronavírusból fejlődött ki. (A vírus a Betacoronavirus nemzetség Sarbecovirus alnemzetségébe tartozik.)

MERS-CoV[szerkesztés]

2012-ben fedezték fel az embert megbetegítő hatodik kórokozót, a közel-keleti légúti koronavírust (Middle East respiratory syndrome coronavirus, MERS-CoV).[20][21] A légúti és gasztrointesztinális panaszokkal járó betegség Szaúd-Arábiában bukkant fel először, ahol 2014 júniusáig 282 ember halálát okozta. Azóta felbukkant a Közel-Kelet és Észak-Afrika több országában, valamint Európában és az Egyesült Államokban is. A kórokozó vírust megtalálták denevérekben és tevékben is. (A vírus a Betacoronavirus nemzetség Merbecovirus alnemzetségébe tartozik.)

SARS-CoV-2[szerkesztés]

A COVID-19 koronavírus-járvány kitörése világszerte
A potenciálisan halálos SARS-CoV-2 koronavírus génszerkezete

2019 végén egy új koronavírus jelent meg (hivatalosan: SARS-CoV-2) a kínai Vuhanban [22], amely egy zoonózisos fertőző vírus: az eredetileg állatokat megfertőző vírus homológ rekombináció útján vált képessé, hogy az emberre is átterjedjen. A Journal of Medical Virology magazin szerint kígyók (Bungarus multicinctus, Naja atra)[23] szolgálhattak egyfajta rezervoárként a vírus számára, bár ezt más virológusok megkérdőjelezik: szerintük csak madár és emlősfajok lehetnek a közvetítők (ebben az esetben valószínűleg denevér).[24][25][26] Azóta bebizonyosodott, hogy a vírus „elődje” a denevérből származik, de egyelőre nem ismert pontosan, hogy onnan közvetlenül jutott az emberre, vagy egy köztes gazdán keresztül.[27]

Evolúciója[szerkesztés]

Molekuláris genetikai vizsgálatok alapján a koronavírusok közös őse mintegy 10 ezer éve létezhetett,[28] míg egy másik becslés ~8100 évvel ezelőttre teszi.[29] Az egyes genusok, az Alphacoronavirus, Betacoronavirus, Gammacoronavirus és Deltacoronavirus ~2400, ~3300, ~2800 és ~3000 évvel ezelőtt ágaztak le. Az Alphacoronavirus és Betacoronavirus elsődleges gazdaállatai a denevérek, míg a másik két nem a madarakban fejlődött ki.

A marha-koronavírus és a kutya-koronavírus 1951-ben vált el egymástól,[30] míg a marha koronavírus-és a humán koronavírus OC43 szétválása 1890-1899-re tehető.[31]

A MERS-Cov közeli rokonai ma is megtalálhatóak denevérekben, de feltehetően már több évszázada önálló fajnak tekinthető. A SARS-CoV koronavírus és a legközelebbi (denevérekben élő) rokona a molekuláris óra szerint 1986-ban vált ketté.[32]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Viruses; Riboviria Nidovirales. Biotechnológiai Információk Nemzeti Központja (NCBI). (Hozzáférés: 2020. február 15.)
  2. S. Perlman: A Novel Coronavirus from Patients with Pneumonia in China, 2019 (angol nyelven) (html). New England Journal of Medicine, 2020. január 24. (Hozzáférés: 2020. január 28.)
  3. Patrick C. Y. Woo, Yi Huang, Susanna K. P. Lau, Kwok-Yung Yuen: Coronavirus Genomics and Bioinformatics Analysis (angol nyelven). Biotechnológiai Információk Nemzeti Központja (NCBI), 2010. augusztus 24. DOI:10.3390/v2081803. (Hozzáférés: 2020. január 25.)
  4. Coronavirus: Common Symptoms, Preventive Measures, & How to Diagnose It (angol nyelven). Caringly Yours , 2020. január 28.
  5. Geller C, Varbanov M, Duval RE (2012. November). „Human coronaviruses: insights into environmental resistance and its influence on the development of new antiseptic strategies” (angol nyelven). Viruses 4 (11), 3044–3068. o. DOI:10.3390/v4113044. PMID 23202515.  
  6. ICTV 9th Report (2011) – Positive Sense RNA Viruses (angol nyelven). International Committee on Taxonomy of Viruses (ICTV). (Hozzáférés: 2020. február 15.)
  7. Lineage (full): Viruses; Riboviria; Nidovirales; Cornidovirineae (angol nyelven). Biotechnológiai Információk Nemzeti Központja (NCBI). (Hozzáférés: 2020. február 15.)
  8. :ICTV Taxonomy (angol nyelven). International Committee on Taxonomy of Viruses (ICTV). (Hozzáférés: 2020. február 16.)
  9. Isolation and characterization of a bat SARS-like coronavirus that uses the ACE2 receptor. Nature, 2013. október 30. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  10. Milyen vírusok ellen használjunk kézfertőtlenítőt?. Origo.hu, 2013. január 16. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  11. Térkép a koronavírus terjedéséről, ajánlás a fertőzés elkerülésére. Medical Online, 2020. január 27. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  12. Koronavírus: ne dőlj be mindennek!. Győr+ Média Zrt., 2020. február 24.
  13. Coronavirus disease (COVID-19) advice for the public: Myth busters (angol nyelven). WHO. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  14. Stephanie Strom: Virus Plagues the Pork Industry, and Environmentalists, The New York Times, 2014 július 4. (angolul)
  15. Human Coronavirus Types (angol nyelven). Centers for Disease Control and Prevention (CDC). (Hozzáférés: 2020. február 5.)
  16. Victor M. Corman, Doreen Muth, Daniela Niemeyer, Christian Drosten (2018). „Hosts and Sources of Endemic Human Coronaviruses” (angol nyelven). Advances in Virus Research 100, 163–188. o, Kiadó: Biotechnológiai Információk Nemzeti Központja (NCBI). DOI:10.1016/bs.aivir.2018.01.001. PMID 29551135.  
  17. Pre-fusion structure of a human coronavirus spike protein, 2016. március 2. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  18. 8 gyakori ok az orrfolyás hátterében. WEBBbeteg. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  19. Nelson Lee, Salman T. Qureshi: Other Viral Pneumonias Coronavirus, Respiratory Syncytial Virus, Adenovirus, Hantavirus (angol nyelven). Critical Care Clinics, 2013. október. DOI:https://doi.org/10.1016/j.ccc.2013.07.003. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  20. Michaeleen Doucleef: Scientists Go Deep On Genes Of SARS-Like Virus, NPR, 2012. szeptember 26. (angolul)
  21. Middle East respiratory syndrome coronavirus (MERS-CoV) – China. WHO, 2015. május 30. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  22. Mit tudni az új kínai vírusról?. National Geographic. (Hozzáférés: 2020. január 24.)
  23. Where Did the New Coronavirus Come From? Snakes (angol nyelven). Strange Sounds, 2020. január 23.
  24. Why snakes probably aren’t spreading the new China virus (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 24.)
  25. Rachel Baxter: China’s Deadly Coronavirus Likely Jumped From Snakes To Humans. IFLScience, 2020. január 23.
  26. Szétspriccelhet a koronavírus Kínában. Index.hu, 2020. január 22.
  27. A koronavírusról és a kialakult járványügyi helyzetről tárgyilagosan. MTA, 2020. február 1. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
  28. Joel O. Wertheim, Daniel K. W. Chu, Joseph S. M. Peiris, Sergei L. Kosakovsky Pond,, Leo L. M. Poon (2013. június). „A case for the ancient origin of coronaviruses” (angol nyelven) (PDF). Journal of Virology 87 (12), 7039-7045. o.  
  29. Patrick C. Y. Woo, Susanna K. P. Lau, Carol S. F. Lam, Candy C. Y. Lau, Alan K. L. Tsang, John H. N. Lau, Ru Bai, Jade L. L. Teng, Chris C. C. Tsang, Ming Wang, Bo-Jian Zheng, Kwok-Hung Chan, Kwok-Yung Yuen (2012. január 25.). „Discovery of Seven Novel Mammalian and Avian Coronaviruses in theGenusDeltacoronavirusSupports Bat Coronaviruses as the GeneSource of Alphacoronavirus and Betacoronavirus and Avian Coronaviruses as the Gene Source of Gammacoronavirus and Deltacoronavirus” (angol nyelven) (PDF). Journal of Virology 86 (7), 3995-4008. o. DOI:10.1128/JVI.06540-11}.  
  30. Mehdi R. M. Bidokhti, Madeleine Tråvén, Neel K. Krishna, Muhammad Munir, Sándor Belák, Stefan Alenius, Martí Cortey (2013. június 26.). „Evolutionary dynamics of bovine coronaviruses: natural selection pattern of the spike gene implies adaptive evolution of the strains” (angol nyelven) (PDF). Journal of General Virology 94 (9), 2036-2049. o. DOI:10.1099/vir.0.054940-0.  
  31. Leen Vijgen, Els Keyaerts, Elien Moës, Inge Thoelen, Elke Wollants, Philippe Lemey, Anne-Mieke Vandamme, Marc Van Ranst (2005. január 13.). „Complete Genomic Sequence of Human Coronavirus OC43: Molecular Clock Analysis Suggests a Relatively Recent Zoonotic Coronavirus Transmission Event” (angol nyelven) (PDF). Journal of Virology 79 (3), 1595-1604. o. DOI:10.1128/JVI.79.3.1595–1604.2005.  
  32. D. Vijaykrishna, G. J. D. Smith, J. X. Zhang, J. S. M. Peiris, H. Chen, Y. Guan (2007. március 28.). „Evolutionary insights into the ecology of coronaviruses” (angol nyelven) (PDF). Journal of Virology 81 (8), 4012-4020. o. DOI:10.1128/JVI.02605-06.  

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Coronavirus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.