Koronavírus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Coronavirinae
Humán koronavírus elektronmikroszkópos képe
Humán koronavírus elektronmikroszkópos képe
Vírusbesorolás
Csoport: IV. csoport
Pozitív szálú ssRNS vírusok
Rend: Nidovirales
Család: Coronaviridae
genus
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Coronavirinae témájú kategóriát.

A koronavírus a Coronaviridae család Coronavirinae alcsaládjába tartozó fajok általános elnevezése. A koronavírusok a Baltimore-féle osztályozás alapján a IV. csoportba tartoznak, genomjuk pozitív (vagyis mRNS-ként közvetlenül használható) egyszálú RNS ((+)ssRNA), lipidburokkal rendelkeznek, kapszidjuk helikális. Genomjuk mérete 26-32 ezer bázis között lehet, amivel a legnagyobb ismert RNS-vírusnak számítanak. Nevüket elektronmikroszkópos képükről kapták, melyen a burokba ágyazott fehérjetüskék a Nap koronájához hasonló alakzatot képeznek.

A koronavírusok többnyire madarakat és emlősöket fertőznek, a betegség lefolyása legtöbbször enyhe, de egyes fajok komoly humán és állategészségügyi kockázatot jelenthetnek.

Felfedezése[szerkesztés]

Az első koronavírusokat az 1960-as években izolálták megfázásban szenvedő betegek orrüregéből. Ezek a vírusok később a humán koronavírus 229 E és OC43 elnevezést kapták.

Taxonómia[szerkesztés]

A Coronavirinae alcsaládba tartozó 20 faj négy genusba tagolódik:

Biológiája[szerkesztés]

A koronavírusok szerkezete

A virion gömb alakú, átmérője legalább 120 nm, de kétszer ekkora is lehet. Felszínét a jellegzetes, nagy tüskék borítják, melyekkel a gazdasejthez kapcsolódik és amelyeket az S-protein alkot. A lipidburokba ágyazódik az M és E-protein és egyes fajoknál a hemagglutinin-észteráz (HE) aktivitású fehérje. A 26-32 ezer bázisból álló egyszálú RNS-genom háromnegyedét az RNS másolását végző replikáz génje teszi ki, a maradék egynegyed a struktúrfehérjékre jut.

A felszíni S-protein külső része felelős a gazdasejten található receptorhoz kapcsolódásért, majd az S-protein lipidbe ágyazott része aktiválódik és elősegíti a vírus és a sejt membránjának összeolvadását. A citoplazmába jutva a koronavírus kapszidja felbomlik, genomja pedig közvetlenül a riboszómákhoz kapcsolódik és megkezdi a replikáz enzim termelését. A replikáz számtalan példányban lemásolja a vírus-RNS-t, majd a fertőzés kései szakaszában struktúrfehérjék készülnek és az endoplazmatikus retikulumban és a Golgi-komplexumban összeállnak az új vírusok.

Koronavírusok okozta betegségek[szerkesztés]

A koronavírusok szaporodása

A koronavírusok elsősorban az emlősök és madarak felső légutainak és bélrendszerének sejtjeit támadják. Az embert hat ismert fajuk tudja megfertőzni, közülük a legismertebb a világszerte pánikot okozó SARS-CoV, a SARS betegséget okozó koronavírus. Ez annyiban egyedi, hogy a felső és alsó légutak, valamint a bélrendszer szöveteiben is képes szaporodni. A megfázásos tünetekkel járó megbetegedések jelentős hányadát is koronavírusok okozzák, többnyire télen vagy kora tavasszal. A diagnózis nehéz, mert a náthát okozó rhinovírusoktól eltérően, laboratóriumi tenyésztésük problémás. Egyes esetekben tüdőgyulladást is okoznak, vagy annak virális, vagy másodlagos, bakteriális formáját.

A csirkéket támadó fertőző bronchitis-vírus a légutakon kívül képes megfertőzni a urogenitális járatokat is és súlyos esetben a belső szervekre is átterjed.

Koronavírusok okozhatják a háziállatok egyes betegségeit is, amelyek komoly gazdasági károkat okozhatnak. Ilyen a malacok elhullását okozó fertőző gasztroenteritisz-koronavírus vagy a marha-koronavírus amely a borjak hasmenésének kórokozója. A sertés járványos hasmenés-vírus jelentős malacpusztulást okozhat; 2014-ben az Egyesült Államokban az általa okozott járvány miatt 4,2%-kal csökkent a disznóhústermelés.[1] A macska-koronavírus általában nem okoz komoly tüneteket, de van egy mutáns formája is, melynél a fertőzés a gyakran végzetes kimenetelű fertőző peritonitisz alakját is öltheti. Hasonlóképpen, a görényeket megbetegítő koronavírusnak (ferret systemic coronavirus, FSC) is két változata van, egyik enyhébb, másik komoly kimenetelű betegség kórokozója. A kutya-koronavírusnak is két változata van, egyik légúti, a másik bélpanaszokat okoz. Az egér hepatitisz-vírus (mouse hepatitis virus, MHV) magas elhullással járó járványos megbetegedésekért felelős, elsősorban a laboratóriumi állatoknál.

Humán koronavírusok[szerkesztés]

2003-ig csak a humán koronavírus 229 E és OC43 volt ismert, mindkettő a nátha nagyszámú kórokozója közé tartozik. Ebben az évben azonban kitört a SARS-járvány (súlyos akut légzőszervi szindróma, angolul severe acute respiratory syndrome). Az Ázsiából kiinduló betegség légúti panaszokkal, súlyosabb esetben tüdőgyulladással járt. A járvány során több mint 8 ezren betegedtek meg, a halálozási ráta valamivel 10% alatt volt. A megbetegedéseket egy koronavírus, a SARS-koronavírus okozta, amely a természetben cibetmacskákban, nyestkutyákban és egyéb kisemlősökben (néha házi macskákban) fordul elő.

MERS-koronavírus

A nagy médianyilvánosságot kapó járvány az egyéb, emberekben előforduló koronavírusokra fordította a kutatók figyelmét. 2004 végére három függetlenül dolgozó laboratórium is jelentette, hogy megtalálták a gyermekek légúti megbetegedését okozó negyedik humán koronavírust, melyet humán koronavírus NL63-nak (illetve a másik két laborban HV NL-nek vagy New Haven-koronavírusnak) neveztek el.[2]

2005-ben két tüdőgyulladásos betegből új ágenst, a humán koronavírus HKU1-et izolálták.

2012-ben fedezték fel a hatodik embert megbetegítő kórokozót, a közel-keleti légúti koronavírust (Middle East respiratory syndrome coronavirus, MERS-CoV).[3] A légúti és gasztrointesztinális panaszokkal járó betegség Szaúd-Arábiában bukkant fel először, ahol 2014 júniusáig 282 ember halálát okozta. Azóta felbukkant a Közel-Kelet és Észak-Afrika több országában, valamint Európában és az Egyesült Államokban is. A kórokozó vírust megtalálták denevérekben és tevében is.

Evolúciója[szerkesztés]

Molekuláris genetikai vizsgálatok alapján a koronavírusok közös őse mintegy 10 ezer éve létezhetett,[4] míg egy másik becslés ~8100 évvel ezelőttre teszi.[5] Az egyes genusok, az Alphacoronavirus, Betacoronavirus, Gammacoronavirus és Deltacoronavirus ~2400, ~3300, ~2800 és ~3000 évvel ezelőtt ágaztak le. Az Alphacoronavirus és Betacoronavirus elsődleges gazdaállatai a denevérek, míg a másik két nem a madarakban fejlődött ki.

A marha-koronavírus és a kutya-koronavírus 1951-ben vált el egymástól,[6] míg a marha koronavírus-és a humán koronavírusOC43 szétválása 1890-1899-re tehető.[7]

A MERS-Cov közeli rokonai ma is megtalálhatóak denevérekben, de feltehetően már több évszázada önálló fajnak tekinthető. A SARS-CoV és a legközelebbi (denevérekben élő) rokona a molekuláris óra szerint 1986-ban vált ketté.[8]

Források[szerkesztés]

  1. Stephanie Strom: Virus Plagues the Pork Industry, and Environmentalists The New York Times July 4, 2014
  2. van der Hoek L (April 2004). "Identification of a new human coronavirus". Nature Medicine 10 (4): 368–73.
  3. Doucleef, Michaeleen (26 September 2012). "Scientists Go Deep On Genes Of SARS-Like Virus". Associated Press
  4. Wertheim JO, Chu DK, Peiris JS, Kosakovsky Pond SL, Poon LL (2013) A case for the ancient origin of coronaviruses. J Virol 87(12):7039-7045.
  5. Woo PC, Lau SK, Lam CS, Lau CC, Tsang AK, Lau JH, Bai R, Teng JL, Tsang CC, Wang M, Zheng BJ, Chan KH, Yuen KY (2012) Discovery of seven novel Mammalian and avian coronaviruses in the genus deltacoronavirus supports bat coronaviruses as the gene source of alphacoronavirus and betacoronavirus and avian coronaviruses as the gene source of gammacoronavirus and deltacoronavirus. J Virol 86(7):3995-4008. doi: 10.1128/JVI.06540-11
  6. Bidokhti MR, Tråvén M, Krishna NK, Munir M, Belák S, Alenius S, Cortey M (2013) Evolutionary dynamics of bovine coronaviruses: natural selection pattern of the spike gene implies adaptive evolution of the strains. J Gen Virol 94(9):2036-2049
  7. Vijgen L, Keyaerts E, Moës E, Thoelen I, Wollants E, Lemey P, Vandamme AM, Van Ranst M (2005) Complete genomic sequence of human coronavirus OC43: molecular clock analysis suggests a relatively recent zoonotic coronavirus transmission event. J Virol 79(3):1595-1604
  8. Vijaykrishna D, Smith GJ, Zhang JX, Peiris JS, Chen H, Guan Y (2007) Evolutionary insights into the ecology of coronaviruses. J Virol 81(8):4012-4020

Ez a szócikk részben vagy egészben a Coronavirus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.