Halojelenség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Többszörös halojelenség (az emberi alak csak azért van a képen, hogy kitakarja a Napot)
Halo-effektus Cape Palisser, Wellington, Új-Zéland

A halo (görögből: ἅλως) egy a Nap vagy a Hold körül megjelenő optikai jelenség.

Több típusa létezik, azonban mindet az 8–12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában. A kristályok alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt halo típusáért. A fénysugarak visszaverődnek és megtörnek, valamint szóródhatnak, mint a szivárvány keletkezésekor. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át.

A légiforgalom növekedésével a jelenség egyre gyakrabban megfigyelhető a kondenzcsíkok miatt keletkező mesterséges felhőknél is.

Meteorológiai szempontból megkülönböztetünk többfajta halót:

  • melléknap: a naplemente előtti órákban figyelhető meg a Nap mindkét oldalán (jobb és bal oldali melléknapok) egyszerű fehér foltként vagy többszínű kontrasztos jelenségként
  • mellékhold: hasonlóak a kialakulási feltételei a melléknapéhoz, csak itt a fényforrás a Hold
  • 22 fokos gyűrű: hatalmas fényes kör a Nap vagy a Hold körül, mely a nap bármely szakaszában megjelenhet; hatszög alakú jégkristályok esetén fordul elő
  • felső és alsó érintő ív: a 22 fokos gyűrű kísérőjelensége lehet; hasáb alakú kristályok okozzák
  • zenitkörüli ív: a jelenség egy fordított szivárványhoz hasonlít, melynek középpontja a zenit; a Nap nem lehet magasabban 30 foknál

Ritkábban előforduló halo jelenségek:

  • szórt ív
  • Tricker-ív
  • 120 fokos melléknap
  • napalatti ív
  • Hasting-ív
  • Wegener-ív
  • oldalfeletti ív
  • 46 fokos gyűrű
  • oldalalatti ív
  • Parry-oldalfeletti ív
  • Parry-ív
  • Parry–oldalalatti ív
  • Nap-ív

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Halojelenség témájú médiaállományokat.