Kockás piton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kockáspiton szócikkből átirányítva)
Infobox info icon.svg
Kockás piton
Python reticulatus сетчатый питон-2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Pitonfélék (Pythonidae)
Nem: Python
Daudin, 1803
Faj: P. reticulatus
Tudományos név
Python reticulatus
(Schneider, 1801)
Szinonimák
  • Boa Reticulata - Schneider, 1801
  • Boa rhombeata - Schneider, 1801
  • Boa phrygia - Shaw, 1802
  • Coluber Javanicus - Shaw, 1802
  • Python Schneideri - Merrem, 1820
  • Python reticulatus - Gray, 1842
  • Python reticulatus - Boulenger, 1893
  • Morelia reticulatus - Welch, 1988
  • Python reticulatus - Kluge, 1993[1]
Elterjedés
Python reticulatus Area.PNG
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kockás piton témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kockás piton témájú médiaállományokat és Kockás piton témájú kategóriát.

A kockás piton (Python reticulatus) a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.[2] Élőhelye Délkelet-Ázsia. A kifejlett példányok akár 6,95 méter hosszúságúra is megnőhetnek,[3] de átlagos hosszuk 3-6 méter. A világ leghosszabb, bár nem a legerősebb testalkatú kígyója és hüllője. A pitonfélékhez hasonlóan nincs méregfoguk, általában nem tartják az emberre nézve veszélyesnek. Bár legnagyobb egyedei képesek lennének egy felnőtt ember megölésére, a jelentések ritkán szólnak ilyen támadásokról. Kitűnő úszó, megfigyelték már a tengerparttól nagy távolságban is, elterjedési területén számos kisebb szigetre betelepült. A faj neve, mely az állat bonyolult színmintázatára utal, a latin „hálószerű” kifejezésből ered.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

P. reticulatus

A kifejlett egyedek akár a 6,95 m hosszúságot is elérhetik,[3] így ezek a világ leghosszabb kígyói. Egyes becslések szerint akár a 9 m hosszúságot is elérhetik[5][6] Hosszúságához képest azonban viszonylag karcsú, testfelépítése nem a legerősebb a kígyók között.[7] A zöld anakonda (Eunectes murinus) nagyobbra nőhet nála.[6] A Pittsburghi Állatkertben az 1950-es években élt Colossus hossza állítólag 8,7 m volt, de végül is 6,35 méteresnek bizonyult.[8] Az egyik legnagyobb ténylegesen lemért példány 6,95 m hosszú és 59 kg tömegű volt, miután közel 3 hónapig nem evett.[3] Számos jelentés érkezett ennél nagyobb példányokról, de mivel ezeket szakember nem mérte meg, a jelentéseket nem bizonyítottaknak, illetve téveseknek értékelik. Bár a New York-i Zoológiai Társaság által felajánlott 50 000 dolláros díj, melyet egy élő, 9,1 méternél hosszabb kígyóért ajánlottak fel, jelenleg is érvényben van, mindezidáig senki sem jelentkezett a díjért.[5]

A kockás piton koponyája

Kültakarója bonyolult geometriai mintázattal díszített, melyben többféle szín is megtalálható. A hátát általában szabálytalan, rombusz alakú minták díszítik, melyeket kisebb, világosabb közepű alakzatok vesznek körül. A faj nagy elterjedési területén a méretek, színek és alakzatok sokféle változata fordul elő. Az állatkertekben a színmintázat élénknek tűnhet, de árnyas dzsungelkörnyezetben, avar és földre hullott faágak közt a kígyó szinte teljesen láthatatlan. Ez a rejtőszín segít a ragadozóktól való rejtőzködésben és a zsákmányuk észrevétlen megközelítésében.[6]

Alfajai[szerkesztés]

  • P. r. reticulatus, Schneider (1801).
  • P. r. jampeanus, Auliya et al. (2002).[9]
  • P. r. saputrai, Auliya et al. (2002)

Ez utóbbi kettő törpe alfaj izolált zsugorodással alakult ki. A Celebesztől északra fekvő Sangir-szigeteken egy másik alfaj is él, de ezt még hivatalosan nem írták le.[10]

A javasolt dalegibbonsi, euanedwardsi, haydnmacphiei, neilsonnemani, patrickcouperi és stuartbigmorei[11][12] alfajok nem találtak általános elfogadtatásra.

Egy új keletű filogenetikai tanulmány szerint[13] a kockás piton és a timori piton közelebbi kapcsolatban áll az ausztrálázsiai pitonokkal, mint a piton nemzetség többi tagja, ezért egy külön nemzetségbe, a Broghammerus nemzetségbe kellene helyezni. Ezt azonban számos herpetológus elutasítja, mivel a javaslat felvetőjének, Raymond Hosernek szakértelmét nem fogadják el.

Előfordulása[szerkesztés]

A kockás piton Délkelet-Ázsiában él, megtalálható a Nikobár-szigeteken, Bangladesben, Mianmarban, Thaiföldön, Laoszban, Kambodzsában, Vietnamban, Malajziában, Szingapúrban, innen keletre Indonéziában, (Szumátrán, a Mentawai-szigeteken, a Natuna-szigeteken, Borneón, Celebeszen, Jáván, Lombokon, Sumbawán, Sumbán, Floresen, Timoron, a Maluku-szigeteken, a Tanimbar-szigeteken) és a Fülöp-szigeteken (Basilan, Bohol, Cebu, Leyte, Luzon, Mindanao, Mindoro, Negros, Palawan, Panay, Polillo, Samar és a Tawi-Tawi szigeteken).[1]

Élőhelye[szerkesztés]

A kockás piton esőerdőkben, erdős területeken és az azokat övező füves szegélyeken él. Jól megtalálja helyét folyókban és tavakban is. Kitűnő úszó, a tengerparttól távol is észlelték, így könnyen betelepülhetett kisebb szigetekre is.[6] A 20. század elején még Bangkok sűrűn lakott részeiből is szóltak róla jelentések, időnként háziállatokat is megevett.[7]

Táplálkozása[szerkesztés]

Természetes étrendjét emlősök és időnként madarak alkotják. A kisebb – 3–4 méteres – példányok jobbára rágcsálókkal, például patkányokkal táplálkoznak, míg a nagyobb egyedek megeszik a cibetmacskaféléket (például a petymeget vagy a binturongot), sőt majmokat vagy disznókat is. Az emberi települések környékén ismert, hogy alkalmanként elkapják a csirkéket, macskákat és kutyákat is. A legnagyobb dokumentált zsákmányok közé tartozott egy kiéhezett, 23 kg súlyú maláj medve, melyet egy 6,95 méter hosszúságú kockás piton fogyasztott el, és aztán tíz héten át emésztett; valamint 60 kg-nál nehezebb disznók is. Őzekkel, szarvasokkal is táplálkozik, de olykor az ember is áldozatául esik.[14] Általános szabályként elmondható, hogy a kockás pitonok saját hosszuknak egynegyedét elérő, és saját súlyukkal megegyező súlyú zsákmányt képesek elfogyasztani.[3] Mint a pitonok általában, a kockás piton is lesből támad, addig várakozik, amíg zsákmánya elérhető távolságba kerül, majd a zsákmányra tekeredve megfojtja azt.

Szaporodása[szerkesztés]

A kockás piton tojásrakó, a nőstény 15-80 tojást rak fészkenként. Optimális 31–32 °C-os kelési hőmérsékleten a tojásokból átlagosan 88 nap alatt kelnek ki az utódok.[9] A tojásból kikelő utódok elérik a 60 cm hosszúságot.[7]

Emberekre jelentett veszélye[szerkesztés]

A kockás piton ritkán támad emberre, de több végzetes esetről létezik feljegyzés, mind a természetben élő, mind fogságban tartott egyedek esetében. Azok közé a kígyók közé tartozik, melyeket emberevőnek tartanak, bár csak néhány esetben fordult elő, hogy ténylegesen el is fogyasztotta zsákmányát.[5][15][3][16][17][18][19]

Fogságban[szerkesztés]

A kockás piton népszerű háziállattá vált, különösen az albinó- és a tigrismintás változatai. Fogságban jól tartható, de ilyen méretű hüllő tartásához tapasztalatra van szükség, mind az állat mind a gondozó biztonsága érdekében, mivel egyesek szerint kiszámíthatatlanok.[20][21] Emberre nem támadnak, de haraphatnak ha fenyegetve érzik magukat, vagy ha a kezet tápláléknak vélik. Bár méregfoguk nincs, harapásuk súlyos sérüléseket okozhat.

Nagy méretük és feltűnő mintázatuk miatt az állatkertek hüllőházának kedvelt kígyója, többről állítják, hogy hossza meghaladja a 6 métert és hogy a fogságban tartott leghosszabb kígyó.[22][23][24][25][26][27] Mindamellett hatalmas méretük, óriási erejük, agresszív viselkedésük és bőrüknek testükhöz képesti mozgása miatt nagyon nehéz pontos hosszméretet venni róluk, súlyuk pedig nem ad a fajról jó értéket, mivel a fogságban tartott egyedek gyakorta elhíznak.[5] Az állatkertek és állatparkok méretükre vonatkozó állításai néha túlzóak, ilyen volt Colossus és az állítólagos 14,85 méteres kígyó Indonéziában, mely végül is 6,5 méteresnek bizonyult.[28][29]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1893777006 (series). ISBN 1893777014 (volume).
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 30.)
  3. ^ a b c d e Fredriksson, G. M. (2005). „Predation on Sun Bears by Reticulated Python in East Kalimantan, Indonesian Borneo”. Raffles Bulletin of Zoology 53 (1), 165–168. o.  
  4. Gotch AF. 1986. Reptiles -- Their Latin Names Explained. Poole, UK: Blandford Press. 176 pp. ISBN 0713717041.
  5. ^ a b c d Murphy JC, Henderson RW. 1997. Tales of Giant Snakes: A Historical Natural History of Anacondas and Pythons. Krieger Pub. Co. 221 pp. ISBN 0894649957.
  6. ^ a b c d Mehrtens JM. 1987. Living Snakes of the World in Color. New York: Sterling Publishers. 480 pp. ISBN 080696460X.
  7. ^ a b c Stidworthy J. 1974. Snakes of the World. Grosset & Dunlap Inc. 160 pp. ISBN 0448118564.
  8. Barker, David G.; Barten, Stephen L.; Ehrsam, Jonas P.; and Daddono, Louis (2012). „The Corrected Lengths of Two Well-known Giant Pythons and the Establishment of a new Maximum Length Record for Burmese Pythons, Python bivittatus”. Bull. Chicago Herp. Soc. 47 (1), 1–6. o.  
  9. ^ a b Mattison, Christopher (1999): Snake. DK Publishing. ISBN 078944660X.
  10. Auliya M, Mausfeld P, Schmitz A, Böhme W. 2002. Review of the reticulated python (Python reticulatus Schneider, 1801) with the description of new subspecies from Indonesia. Naturwissenschaften 89: 201–213
  11. Hoser, Raymond (2003): A Reclassification of the Pythoninae Including the Descriptions of Two New Genera, Two New Species, and Nine New Subspecies. Part I. Crocodilian 4(3): 31-37. HTML fulltext
  12. Hoser, Raymond (2004): A Reclassification of the Pythoninae Including the Descriptions of Two New Genera, Two New Species, and Nine New Subspecies. Part II. Crocodilian 4(4): 21-40. HTML fulltext
  13. Rawlings, L.H., Rabosky, D.L., Donnellan, S.C. & Hutchinson, M.N. (2008) Python phylogenetics: inference from morphology and mitochondrial DNA. Biological Journal of the Linnean Society 93: 603-629.
  14. http://www.origo.hu/tudomany/20171005-ember-es-piton-bizarr-eset-amikor-a-vadasz-valik-zsakmannya.html
  15. Kobis I. 1995. Giant python killed after trying to swallow man. The Star (Malaysian English newspaper), 16 September 1995.
  16. Kopstein, F. (1927): Over het verslinden van menschen door Python reticulatus ["On the swallowing of humans by P. reticulatus"]. Tropische Natuur 4: 65–67. [Article in Dutch]
  17. Bruno, Silvio (1998): I serpenti giganti ["The giant snakes"]. Criptozoologia 4: 16–29. [Article in Italian] HTML fulltext
  18. Woman killed by pet 13-foot python at UPI. Accessed 27 October 2008.
  19. In Las Vegas, python vs. angry mom with a knife at Las Vegas Sun. Accessed 23 January 2009.
  20. Reticulated Python Care (Python reticulatus) - Eco Terrarium Supply. (Hozzáférés: 2009. február 6.)
  21. Reticulated Pythons - Boatips.com. (Hozzáférés: 2009. február 6.)
  22. Columbus Zoo Pays to Keep Largest Snake in Captivity on Permanent Display”, Fox News, 2008. január 14. 
  23. http://cbs5.com/watercooler/python.snake.fluffy.2.628677.html
  24. Prony! The largest Reticulated Python in the Philippines...Prony - the famous Bohol Python
  25. Orlando News: 22-Foot Python In Fla. Is World's Largest
  26. Rimba Reptil ( Rimba Reptile Park )
  27. New York Time: Never Leather, Samantha The Python Dies at the Zoo (November 22, 2002)
  28. China Daily: World's 'longest snake' comes up short
  29. Aglionby, John (2004-01-05) Stay still, will you?. Guardian. Hozzáférés ideje: 2012-08-21.

Irodalom[szerkesztés]

  • Auliya, M.A. (2003): Taxonomy, Life History and Conservation of Giant Reptiles in West Kalimantan. Ph.D. thesis, University of Bonn.
  • Auliya, M.A.; Mausfeld, P.; Schmitz, A. & Böhme, W. (2002): Review of the reticulated python (Python reticulatus Schneider, 1801[sic]) with the description of new subspecies from Indonesia. Naturwissenschaften 89(5): 201-213. doi:10.1007/s00114-002-0320-4 (HTML abstract, electronic supplement available to subscribers)
  • Raven, H.C. (1946): Adventures in python country. Natural History (magazine) 55: 38-41.
  • Shine R, Ambariyanto, Harlow PS, Mumpuni. Reticulated pythons in Sumatra: biology, harvesting and sustainability. Biol. conserv. ISSN 0006-3207. Abstract at CAT.INIST. Accessed 12 September 2007.

További információk[szerkesztés]