Kis goda
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 25 000 Ft |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Limosa lapponica (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kis goda témájú médiaállományokat és Kis goda témájú kategóriát. |
A kis goda (Limosa lapponica) a madarak (Aves) osztályának a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék
Előfordulása[szerkesztés]
Észak-Amerika, Európa és Ázsia északi részén költ. A magas észak fészkelő madara, költőterülete az északi sarkkörön túl, Észak-Skandináviától Nyugat-Alaszkáig húzódik. Fészkel a Lappföld északi részén, a Kola-félszigeten, a Mezenyi- és a Csosa-öböl partvidékén, a sarkkör mentén a Pecsorától az Ob-öbölig és a Jenyiszej torkolatvidékén (Limosa lapponica lapponica); továbbá a Hatanga torkolatától a Léna-deltán, a Jana-Indigirka- és a Kolima-alföldön át a Csukcs-félszigetig, illetve Alaszka nyugati partvidékéig (Limosa lapponica baueri). A két elfogadott alfaj között éles határvonalat húzni nem lehet, az Észak-szibériai-alföldön, a Hatanga torkolatának környékén élő madarak mind méretben, mind színezetben átmenetet mutatnak a kettő között, e madarakat egyes szerzők külön alfajnak tekintik (Limosa lapponica 'menzbieri').
Elsősorban a tundra tengerpartokhoz közeli alacsony részein fészkel, de megtelepszik az erdőstundrán, nedves folyóvölgyekben, vízközeli nyílt vörösfenyvesekben is; Alaszkában alacsonyabb hegyoldalakon, a hegyi tundra kőgörgetegein is költ, de jobban kedveli a füves élőhelyeket; a Lappföldön erdőkkel szegélyezett mocsaras területeken, tőzegmohalápokon fészkel.
Alfajai[szerkesztés]
- Limosa lapponica lapponica
- Limosa lapponica anadyrensis
- Limosa lapponica baueri
- Limosa lapponica menzbieri
- Limosa lapponica taymyrensis
Megjelenése[szerkesztés]
Átlagos testhossza 37-39 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-80 centiméteres, testtömege 230-450 gramm közötti. A tojó nagyobb, mint a hím. Csőre hosszú, keresgéléshez kiválóan használható.
Életmódja[szerkesztés]
Gerinctelen állatokkal, rovarokkal és lárváikkal, puhatestűekkel és gyűrűsférgekkel táplálkozik.
Szaporodása[szerkesztés]
A földre rakja növényi anyagokból készített fészkét. Fészekalja 3-4 tojásból áll, melyeken 20-21 napig kotlik.
Vonulása[szerkesztés]
A kis goda hosszú távú vonuló. A keleti alfaj (Limosa lapponica baueri) telelőterülete Dél-Kínától Indonézián át Ausztráliáig és Új-Zélandig húzódik; a madarak nagy része Új-Zéland partjain telel. A nyugati alfaj (Limosa lapponica lapponica) a Balti-tenger partvidékén át vonulva éri el telelőterületét, amely a Brit-szigetek, az Északi-tenger partjain, illetve tovább, Európa és Afrika atlanti partvidékén húzódik; a Vörös-tenger partjain telelők a Fekete-tenger és a Földközi-tenger keleti partjain át, a Perzsa-öböl és az Arab-tenger partvidékén telelők valószínűleg a Volga és a Kaszpi-tenger mentén érik el telelőterületüket, e madarak ritkán Kelet-Afrika partjain is megjelenhetnek. E két utóbbi, keleti vonulási útvonal azonban kevésbé jelentős, a madarak döntő többsége Északnyugat-Európában és Nyugat-Afrikában telel.
Vonulása során és a téli időszakban a kis goda jellegzetes tengerparti madár, sekély tengeröblökben, homokos partokon, többnyire az árapályzónában tartózkodik, de partközeli szennyvízülepítőkön is előfordul, a szárazföld belsejébe viszont csak nagyon ritkán vetődik.
A Balti- és az Északi-tenger partvidékén az őszi vonulás júliustól októberig tart, a csúcs július végén, augusztus elején van. Az öreg madarak a költés után teljes vedlést végeznek, mely többnyire még a költőterületen megkezdődik, a vonulás idejére azonban megszakad, így Nyugat-Európába már részben téli tollazatban érkeznek. Itt vedlésük tovább folytatódik, egyik legismertebb vedlőhelyük a Watt-tenger. Sok madár azonban nem itt vedlik, hanem gyorsan továbbvonul, és csak a nyugat-afrikai telelőhelyeket elérve folytatja a vedlést. A Nyugat-Európában vedlők egy része a vedlés után ugyancsak tovább vonul Nyugat-Afrikába, más részük egész télen a Brit-szigetek partjain és a Watt-tengeren marad.
A madarak a telelőhelyeket március végén, áprilisban hagyják el, ilyenkor még téli tollazatban vannak, és ismét a vedlőhelyeken gyűlnek össze, melyek közül tavasszal is a legfontosabb a Watt-tenger, ahol a teljes európai telelőállomány összegyűlik. Egészen májusig a vedlőhelyeken maradnak s csak a részleges vedlés után indulnak a költőterületeikre.
Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]
Magyarországon ritka vendég, áprilistól májusig és augusztustól októberig, átvonulásai alkalmával. Előfordulásainak egyharmada esik a Dunántúlra, a többi az Alföldre. Leggyakrabban az Észak-Alföldön (a Tiszántúl Köröstől északra fekvő része és a Jászság) látták, ez az összes megfigyelés közel fele. A Dél-Alföldről (a Tiszántúl Köröstől délre elterülő része és a Tisza Körös torkolata alatti szakaszának a jobb partján elterülő halastavak), a Kiskunság és a Gödöllői-dombság területéről, valamint Dél-Dunántúlról csak szórványosan ismert, a Dunántúl északi felén, különösen a Fertőn gyakoribb, az összes megfigyelés negyede származik ebből az országrészből.
A kis godák az őszi vonulás során leggyakrabban a leeresztett halastavakon, az őszi csapolások idején megfigyelhetőek. Ugyancsak fontos vonuló helyek a kiszáradó, vagy kiszáradófélben lévő szikes tavak. Kisebb jelentőségűek a fövenyes, kavicsos tópartok, a füves puszták, elöntött nedves rétek és a szikes puszták. Igen gyakran nagy pólingok csapatához szegődik.
Általában magányos egyedek, vagy néhány példányból álló kis csapatok megfigyelhetőek. Legnagyobb hazánkban látott csapata 18 példányból állt.
Védettsége[szerkesztés]
Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 forint.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja
- Hadarics Tibor: A kis goda (Limosa lapponica) vonulása Magyarországon. Szélkiáltó, 11:6-16.
