Jana–Ingyigirka-alföld
| Jana–Ingyigirka-alföld | |
| Közigazgatás | |
| Föderációs alany | Jakutföld |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Szibéria |
| Típus | alluviális |
| Hosszúsága | 600 km |
| Szélessége | 300 km |
| Terület | 95 000 km² |
| Átlagmagassága | 30–80 m |
A Jana–Ingyigirka-alföld (oroszul Яно-Индигирская низменность [Jano-Ingyigirszkaja nyizmennoszty]) kiterjedt mocsaras síkság Oroszország ázsiai területén, Északkelet-Szibériában, Jakutföld északnyugati részén. A keletebbre elhelyezkedő Kolima-alfölddel együtt az Északkelet-szibériai-alföld[1] része.
Földrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Laptyev- és a Kelet-szibériai-tenger déli partja mentén terül el. Nyugaton a Buor-Haja-öböltől (az Omoloj torkolatától) az Ingyigirka torkolatvidékéig terjed. Délen a Polousznij-hátság választja el a sokkal kisebb Abij-alföldtől.[2] A Jana és a tengerbe ömlő kisebb folyók torkolatvidékét is magába foglalja. Nyugati fele viszonylag keskeny, de keleten szélessége eléri a 300 km-t. Átlagos tengerszint feletti magassága 30–80 m között van. Helyenként 300 m magas szigethegyek, hátak emelkednek ki a síkságból, közülük a legmagasabb 558 m.
Éghajlata rendkívül zord, hideg. A talaj állandóan fagyott állapotban van (permafroszt). A folyók és tavak a hosszú télen akár nyolc hónapra is befagynak, gyakran fenékig. Természet-földrajzi jellemzői lényegében a Kolima-alföldével azonosak.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Székely András (1978). Szovjetunió (I. kötet). Budapest: Gondolat Kiadó. 388–389. o. ISBN 9632803035 I. kötet.
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija (orosz nyelven) (3. kiadás ed.). Moszkva. 1970–1977.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - Szerk. A. P Gorkina: "Geografija. Szovremennaja illjusztrirovannaja enciklopegyija" (orosz nyelven). Academic.ru. 2006.