Kallós Ede (szobrász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kallós Ede
(Kallós Eduard)
Ferenczy Károly: Kallós Ede portréja (1889)
Ferenczy Károly: Kallós Ede portréja (1889)
SzületettKlein Éliás
1866. február 17.[1]
Hódmezővásárhely
Elhunyt1950. március 11. (84 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszobrász
IskoláiÉcole nationale supérieure des Beaux-Arts
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (33/5-5-1)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kallós Ede témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kallós Ede, született Klein Éliás (Hódmezővásárhely, 1866. február 17.[4]Budapest, Erzsébetváros, 1950. március 11.)[5] magyar szobrászművész.

Életpályája[szerkesztés]

Kallós Ede és Telcs Ede: Vörösmarty szoborcsoport
(Budapest, Vörösmarty tér, 1908)
Kölcsey Ferenc szobra
(Budapest, Batthyány tér)
Kallós Ede: Kossuth Lajos
(Makó, 1908)

Kallós (Klein) Albert és Lubeck Cecília fiaként született. Művészeti tanulmányait Budapesten, majd Párizsban, Henri Michel Antoine Chapu (1833–1891) mellett végezte. Itthon Dávid c. szobrával aratott sikert a Műcsarnokban. E műve a naturalista plasztika kiváló emléke, melynek hatására számos megrendelést kapott köztéri szobrok, épületdíszítő plasztikák és síremlékek alkotására. Az említett szobrászati műfajokon kívül portrékat festett, köztük Prohászka Ottokárról, Márkus Gézáról. Felesége Racsov Etelka volt.

Köztéri művei (válogatás)[szerkesztés]

Budapesten[szerkesztés]

Vidéken[szerkesztés]

Síremlékek[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Nadányi ösztöndíj (1892)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Andor Győző, 1935. Kallós Ede l. 521. o.
  • Művészeti lexikon. 2. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. Kallós Ede l. 547. o.

További információk[szerkesztés]