Bartha Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bartha Miklós
Bartha Miklós.jpg

Született 1848. november 14.
Rugonfalva
Elhunyt1905. október 19. (56 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Párt Balközép Párt
(1872-1874)
Függetlenségi és 48-as Párt
(1874-1890)
„Ugron Párt”
(1890-1901)
pártonkívüli
(1901-1904)
Függetlenségi és 48-as Párt
(1904-1905)
Választókerület Udvarhelyszék (1872-1875)
Kolozsvár (1881-1884)
Csíkszereda (1884-1887)
Oklánd (1888-1892)
Nagyajta (1892-1896)
Gyula (1897-1901)
Zenta (1901-1905)

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartha Miklós témájú médiaállományokat.

Bartha Miklós (Rugonfalva, 1848. november 14.Budapest, 1905. október 19.) magyar jogász, publicista, politikus, országgyűlési képviselő.

Életútja[szerkesztés]

A budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát, majd 1872-től Udvarhelyszék (1876-tól Udvarhely vármegye) aljegyzőjeként működött. 1873-ban egy időközi választáson Udvarhelyszék egyik országgyűlési képviselője lett a Balközép Párt programjával. 1874-ben alapító tagja volt a Negyvennyolcas Függetlenségi Pártnak, azonban a párt programjával az 1875-ös választásokon elbukott. Emiatt egy időre visszavonult gazdálkodni, de a politizálással nem hagyott fel. Egyik konzervatív ellenzéki vezére lett a szabadelvű párti kormányoknak, 1880-ban Kolozsvárott megalapította az Ellenzék c. napilapot, melynek 1895-ig felelős, majd 1895-től főszerkesztője lett. Éles cikksorozatokban és szónoklatokban támadta a mindenkori kormánypolitikát. 1880-ban egyik politikai cikke miatt két katonatiszt rátámadt a szobájában, s megsebesítette. Az affér nagyban hozzájárult, hogy az eset helyszínén, Kolozsvárott az 1881-es választásokon egyhangú szavazással lett ismét országgyűlési képviselő. Az 1884-es választásokon sikerült ismét a parlamentbe jutnia, azonban 1887-ben nem, viszont az oklándi időközi választást megnyerve mégis csatlakozhatott ehhez a képviselői ciklushoz is. 1892-ben ismét megválasztották, 1896-ban azonban megint nem. Ekkor a Terényi Lajos halálával megüresedett gyulai kerületben kiírt időközi választáson indult, melyet elhódított, így újfent bejutott az országgyűlésbe.

1882 végén kísérletet tett egy Magyar Egylet létrehozására (a már létező román párja, az ASTRA mintájára, ellensúlyozásaként); néhány év múlva ennek a kezdeményezésnek eredményeként jött létre az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). 1890-ben a pártszakadáskor csatlakozott a szakadár Függetlenségi és 48-as (Ugron) Párthoz, s abban alelnök lett. 1891-től a Magyar Hírlap, 1893-tól a Magyarország vezércikkírója, s Budapestre költözött. 1898-ban tagjává választotta a Petőfi Társaság. 1901-ben lemondott az Ugron-pártban viselt elnöki tisztségéről, s csatlakozott Szederkényi Nándor csoportjához, ahonnét 1904. novemberében átült a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártba. Az 1905-ös választásokon már régi pártja színeiben választották újra Zentán.

Politikai szónoklatai és cikkei mellett színes útirajzokban számolt be Olaszországban, Franciaországban, Kazár földön[1] tett utazásainak élményeiről. Drámaírással is próbálkozott, 1888-ban Melanie, 1902-ben A feleség c. drámáját mutatta be a Kolozsvári Nemzeti Színház és a budapesti Vígszínház.

Művei[szerkesztés]

  • Magyar Hangulatok. Budapest, 1898.
  • Kazár földön (útinapló). Kolozsvár, 1901.
  • A feleség (színmű) 1902.
  • Összegyűjtött munkái. I-VII. köt. Budapest, 1908-1913.

Emlékezete[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Csernátonyi Gyula: Bartha Miklós emlékezete. Kolozsvár, 1906.
  • Sebesi Samu: Bartha Miklós élete és működése (1848-1905). Lásd Összegyűjtött munkái I. köt. Budapest, 1908.
  • Kemény G. Gábor: Bartha Miklós és a nemzetiségiek. Pécs, 1943.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hangulatok, 1898; Kazár földön, útinapló, Kolozsvár, 1901.

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon. I. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981. Bartha Miklós lásd 129-130. p. ISBN 963 05 24 98 8
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 153. o. ISBN 963-05-6805-5  
  • Életrajza az 1905-1906-os országgyűlés almanachjában