Il–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Il–4
A moszkvai Győzelem Parkban kiállított Il–4-es
A moszkvai Győzelem Parkban kiállított Il–4-es

Egyéb elnevezés DB–3F
Funkció közepes bombázó repülőgép
Gyártó 18. sz. repülőgépgyár (Voronyezs), 126. sz. repülőgépgyár (Komszomolszk), 39. sz. repülőgépgyár (Irkutszk), 23. sz. repülőgépgyár (Moszkva)
Tervező OKB–240 (főkonstruktőr: Szergej Iljusin)
Sorozatgyártás 1940–1945
Gyártási darabszám 5256

Első felszállás 1936. március 31. (mint CKB–30 prototípus)
Háromnézeti rajz
Az Il–4 háromnézeti rajza
Az Il–4 háromnézeti rajza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Il–4 témájú médiaállományokat.

Az Il–4 (cirill betűkkel: Ил-4, NATO-kódja: Bob) szovjet távolsági bombázó repülőgép volt, melyet a szovjet légierő kiterjedten használt a második világháború idején. A repülőgépet az OKB–240 tervezőirodában fejlesztették ki Szergej Iljusin vezetésével. A DB–3 bombázó jelentősen továbbfejlesztett változata.

Tervezés és fejlesztés[szerkesztés]

Az Il–4 elődjét, a DB–3 repülőgép 708 kW (950 LE) teljesítményű M-87B motorjait 820 kW-os (1100 LE) M-88 motorokkal váltották fel, és az Li–2-höz kidolgozott új gyártási technológiával készült törzset kapott. A géppel 1939. augusztus-szeptemberben végezték a repülési próbákat. Az így modernizált gép a DB–3F típusjelet kapta, melyet 1942-ben Il–4-re változtattak. Egyes sorozatok szárnyvégei és a törzs első része faszerkezettel készült fém megtakarítás céljából. A gyártás teljes ideje alatt a motorokat állandóan továbbfejlesztették és az üzemanyagtartályok kapacitását folyamatosan növelték, hogy a repülési teljesítményt a hatótáv csökkenése nélkül növelni lehessen. A legjelentősebb fejlesztés azonban a toronyban elhelyezett 7,62 mm kaliberű géppuska cseréje 12,7 mm-esre. Ezzel egyidejűleg felismerték, hogy az ellenséges vadászgépek elsősorban a lövészeket támadják, ezért páncélzattal vették körül állásaikat. A fejlesztések okozta súlytöbbletet a motorteljesítmény növekedése nem ellensúlyozta, az Il–4 sebessége 404 km/h-ra csökkent a korábbi verziókhoz képest. A teljesítmény javítása érdekében kialakították az Il–6 típust, mely erősebb dízelmotorokat és fegyverzetet kapott, azonban a hajtómű nem bizonyult üzembiztosnak és ezért a sorozatgyártást nem indították be. Sorozatgyártása a voronyezsi 18. sz., a komszomolszki 126. sz., a Moszkvában, majd később Irkutszkban működő 39. sz., valamint a moszkvai 23. sz. repülőgépgyárakban folyt. Az Il–4 bombázót sorozatban 1940-től (kezdetben még DB–3F jelzéssel) 1945-ig gyártották, az utolsó négy példány 1946-ban készült el Komszomolszkban. Összesen 5256 példány készült.

Szolgálatban[szerkesztés]

Bár az Il–4 csak közepes bombázó volt, nagy hatótávolsága stratégiai bevetésekre is alkalmassá tette. A szovjet légierő nem nagyon erőltette ezt a felhasználást, de Berlin ellen végrehajtott néhány bombatámadás során bevetésre került. Sokkal gyakrabban teljesített rövidebb távú bevetéseket, melyek során a bombatérben elhelyezett 2500 kg bombaterhen kívül a szárnyak alá felfüggesztett 1000 kg össztömegű bombával is felszerelték. Az A–7 és a G–11 deszant-vitorlázógépek vontató gépeként is alkalmazták. 1947-ben elkezdték a folyamatos kivonását.

Finnország négy DB–3F gépet vásárolt a németek által zsákmányolt készletből, ezek részt vettek a harcokban.[1]

Használó országok[szerkesztés]

Iljusin DB–3M finn felségjellel
Flag of the Republic of China.svg Kínai Köztársaság 24 repülőgép
 Finnország
náci Harmadik Birodalom
 Szovjetunió

Típusváltozatok[szerkesztés]

  • Il–4T – torpedó-hordozó haditengerészeti változat, 1940-től gyártották
  • Il–4TK – TK–4 turbófeltöltővel felszerelt motorokkal és hermetizált, túlnyomásos pilótafülkével ellátott magassági változat, melyet 1943-tól gyártottak
  • Il–4 légifényképező változat – 1946-ban kialakított változat

Műszaki adatok[szerkesztés]

Moszkvában kiállított Il–4

Általános adatok[szerkesztés]

  • Személyzet: 4 fő (pilóta, navigátor, rádiós-lövész, hátsó lövész)

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés]

  • Hossz: 14,80 m
  • Fesztáv: 21,44 m
  • Magasság: 4,10 m
  • Szárnyfelület: 66,7 m²
  • Üres tömeg: 5800 kg
  • Legnagyobb felszálló tömeg: 11 300 kg

Hajtómű[szerkesztés]

  • Motorok száma: 2 db
  • Típusa: M–88B
  • Rendszer: kilenchengeres léghűtéses csillagmotor
  • Maximális teljesítménye: 820 kW

Repülési teljesítmények[szerkesztés]

  • Legnagyobb sebesség: 430 km/h 6700 m magasságon
  • Hatótáv: 3800 km
  • Csúcsmagasság: 9700 m
  • Emelkedőképesség: 4,4 m/s

Fegyverzet[szerkesztés]

  • Géppuskák:
2 × 7,62 mm SKASZ géppuska
1 × 12,7 mm UBT géppuska
  • Bombák: Legfeljebb 2500 kg össztömegű légibomba vagy mélységi vízibomba
  • Rakéták: 2 × BETAB-750DSZ típusú, 305 mm-es rakéta-póthajtású betonromboló légibomba.[2]
  • Torpedó: 1 × 940 kg 45–36–AN vagy 45–36–AV torpedó

Hivatkozások[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ilyushin Il-4 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]