Il–86

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Il–86
Az Aeroflot egyik Il-86–os repülőgépe a Seremetyjevói nemzetközi repülőtéren 2003-ban
Az Aeroflot egyik Il-86–os repülőgépe a Seremetyjevói nemzetközi repülőtéren 2003-ban

NATO-kód Camber
Funkció Széles törzsű utasszállító repülőgép
Gyártó Voronyezsi Repülőgépgyár
Tervező Iljusin (főkonstruktőr: Genrih Novozsilov)
Sorozatgyártás 1980–1993
Gyártási darabszám 106 (3 prototípus és 103 sorozatgyártású példány)
Fő üzemeltetők Aeroflot Aeroflot (szolgálatból kivonva)

Kapacitás 350
Személyzet 3 fő (+11 fő az utastérben)
Típusváltozatok Il–96
Első felszállás 1976. december 22.
Szolgálatba állítás 1980
Szolgálatból kivonva 2011 (Polgári szolgálatból)
Méretek
Hossz60,21 m
Fesztáv48,06 m
Magasság15,68 m
Szárnyfelület300 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg117 500 kg
Üzemanyag86 000 kg
Hasznos terhelés40 000 kg
Max. felszállótömeg215 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 4 db Kuznyecov NK–86 turbóventilátoros gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 127,5 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 950 km/h
Utazósebesség 900 km/h
Hatótávolság4600 km
Tolóerő–tömeg arány 0,242
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Il–86 témájú médiaállományokat.

Az Il–86 (oroszul:Илью́шин Ил-86, NATO-kódja: Camber) közepes hatótávolságú szélestörzsű utasszállító repülőgép. Ez volt a Szovjetunió első szélestörzsű, és a világ második négyhajtóműves szélestörzsű utasszállító repülőgépe. Az 1970-es években tervezték az Iljusin tervezőirodában. Sorozatgyártása a Voronyezsi Repülőgépgyárban folyt 1980–1993 között. A tesztelésre szolgáló három prototípuson kívül összesen 103 sorozatgyártású gépet építettek. A típust főképpen az Aeroflot és a szovjet utódállamok légitársaságai használták. A Il–86-os úgy szerzett elismerést, mint egy nagyon biztonságos és megbízható gép.[1]

Története[szerkesztés]

Az első két példány egyedi gyártás keretében az Iljusin moszkvai kísérleti üzemében készült. Az egyik példányt a földi statikai tesztekhez használták, a másikat a repülési tesztekhez. Ez a gép 1976. december 22-én hajtotta végre az első felszállást. A következő évben az a példányt bemutatták a Le-Bourget-i légiszalonon. 1978 szeptemberében végeztek a gép repülési tesztjeivel, ezt követően a prototípust átadták az Aeroflotnak.

A repülőgép sorozatgyártása 1976 második felében kezdődött el a Voronyezsi Repülőgépgyárban. Az első Il–86-os 1979-ben készült el Voronyezsben. A sorozatgyártás alatt számos módosítást hajtottak végre a gépen, így 1500 kg-al csökkent a tömege

A voronyezsi gyár leterheltsége miatt az Il–86-os gyártásában lengyel cégek is részt vettek. Erről 1977 májusában között együttműködési megállapodást Lengyelország és a Szovjetunió. Lengyel részről a fő partner a PZL-Mielec volt, de részt vett az együttműködésben a PZL-Swidnik is. Kezdetben a vezérsíkok, a kormányfelületek, ezek működtető mechanizmusai, valamint a hajtóműgondolák készültek Lengyelországban. Az első Lengyelországban készült részegységeket 1977 novemberében szállította a PZL-Mielec cég. Az Il–86-os sárkányszerkezetében kb. 16%-os volt a lengyel gyártmányú részegységek aránya. A későbbi időszakban tervezték a lengyel részvétel növelését, a 80-as évek közepére a sárkányszerkezet felét már Lengyelországban készítették volna, beleértve a teljes szárnyat. A politikai és gazdasági változások miatt azonban erre már nem került sor.

Napjainkra a típust teljesen kivonták a polgári forgalomból, 2011 elején már csak az Orosz Légierő üzemeltetett négy darabot.

Lásd még[szerkesztés]

Kapcsolódó fejlesztés

Hasonló repülőgépek

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. John Pike: Il-86 Camber. Globalsecurity.org. (Hozzáférés: 2010. december 30.)

Források[szerkesztés]

  • Yefim Gordon, Dmitriy Komissarov, Sergey Komissarov: OKB Ilyushin – A History of the Design Bureau and its Aircraft, Midland Publishing, ISBN 1 85780 187 3, pp. 323–337.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Il–86 témájú médiaállományokat.