Ugrás a tartalomhoz

Finn Légierő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Finn Légierő
Ilmavoimat
Finn Légierő emblémája
Finn Légierő emblémája
Dátum1918. március. 6.
OrszágFinnország
Típuslégierő
DiszlokációTikkakoski
Parancsnokok
Jelenlegi parancsnokSampo Ilmari Eskelinen vezérőrnagy[1]
Jelvények
A Finn Légierő felségjele
Kultúra és történelem
Mottó„Qualitas Potentia Nostra”
Finn Légierő
Ilmavoimat weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Finn Légierő
Ilmavoimat témájú médiaállományokat.

A Finn Légierő (FAF vagy FiAF) (finnül: Ilmavoimat, svédül: Flygvapnet) része finnország haderejének.

Története

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az orosz forradalom után a finn vörös gárda és finn fehér gárda közti ellentét miatt Svédország a fehér gárda részére repülőgépeket küldött adományként. 1918 februárjában Vaasába egy komppal érkezett meg az első, ami egy NAB Type 9 Albatros repülőgép volt. 1918. március 6-át tartják a finn légierő alapításának. A repülőgépet a svéd Eric von Rosen gróf adományozta, a szárnyaira a személyes szerencseszimbólumát, egy jobbra néző kék horogkeresztet festettek. A kezdeti időkben a repülőgép-készlet adományozott vagy beszerzett repülőgépekből, valamint orosz katonai repülőgépekből állt, amelyeket gyakran a pilóták disszidálása útján szereztek be. Az első FINAF pilóták között voltak svéd és német tisztek is.

A FINAF 1918-ban két repülőkülönítményből állt, az egyik Kolhoban, a másik pedig a Viipuri tartománybeli Antreában állomásozott. A háború utáni időszakban megkezdődött a légierő átszervezése, A repülő egységek az észak-kymenlaaksoi Utti szárazföldi légibázisról, valamint a karéliai Sortaválában és Koivistóban, továbbá a helsinki Santahamina szigetén működtek.. Az első világháború alatt a Német Birodalomban történt a személyzet kiképzésre, azt követően Franciaországból toboroztak oktatókat, majd az 1920-as évek közepétől az Egyesült Királyságból. Ezen időszakban még a hidroplánok voltak túlsúlyban. 1923-ban a légierő vadászpilóta-képzéseket kezdett szervezni. Az 1930-as évek végétől a szárazföldi repülőgépekre áthelyeződött a hangsúlyt. 1929-ben Légierő Akadémiát Helsinkiből áthelyezték Kauhavaba. 1936-ban a légierő Fokker D.XXI vadászgépeket és Fokker C.X felderítő és könnyű bombázókat szerzett be Hollandiából, valamint Bristol Blenheim könnyűbombázókat az Egyesült Királyságból. A politikai légkör következtében ezt követően a katonai repülőgépek beszerzése elapadt.

A második világháborúban először 1939 november 30-án bombázták a finn városokat, december 1-jén zajlottak az első légi harcok. A finn légierőnek alig több mint száz üzemképes harci repülőgépe volt, ezzel szemben a a szovjet hadseregnek kezdetben több mint ezer. A téli háború alatt a légierő több mint 300 légi győzelmet aratott, amely során 62 repülőgép megsemmisült és 35 megsérült. Az Állami Repülőgépgyár megjavította a sérült repülőgépeket és újakat is épített. Az 1941-es légi háború alatt a németek a Szovjetunió ellen finn területen indítottak légi hadműveleteket, amire a szovjet légierő célpontokat bombázott Finnországban, és a FINAF vadászgépei először vettek részt légi harcban. A vadászgépek fő típusai a Brewster, a Fiat, a Fokker D.XXI, a Morane M.S. 406 és a Curtiss Hawk voltak, míg a Fokker C.X volt a fő felderítő és könnyű bombázó repülőgép, a Bristol Blenheim pedig a legfontosabb bombázó. A légierő teljes létszáma ekkor 550 repülőgép volt. A harcokban a légierő 182 repülőgépet veszített harc közben vagy rongálódtak meg javíthatatlanul. A második világháborúban a finn légierő utolsó bevetése 1945. április 4-én történt, amely egy légi fényképezés volt.

Az 1947-ben aláírt párizsi békeszerződések szabályozták, hogy a finn légierő legfeljebb 60 harci repülőgéppel és legfeljebb 3,000 fővel rendelkezhet. A korábbi horogkereszt szimbólumot felváltotta a kék-fehér kör. A bombázó repülőgépek és a régebbi vadászgépek nagy részét leselejtezték. Ezt követően a légierőnek körülbelül száz Messerschmitt Bf 109 vadászgépe maradt. 1952-ben a légierőt átszervezték, a közép-finnországi Tikkakoski Luonetjärviben, a nyugat-finnországi Poriban és a délkelet-finnországi Uttiban hoztak létre bázisokat. Az első sugárhajtású repülőgépek (Havilland Vampire vadászgépek) 1953-ban érkeztek az Egyesült Királyságból. A Saab Safir gyakorlógépek és a Fouga Magister sugárhajtású gyakorlógépek az 1980-as évekig álltak szolgálatban.

Az 1950-es években megkezdődött az egész országot lefedő légtérellenőrző radarhálózat, valamint a föld alatti létesítményekben elhelyezkedő légvédelmi parancsnoki és irányító központok kiépítése is. Az 1960-as évek elejétől a legjobban teljesítő repülőgépeik a 12 Gnat vadászgép voltak, majd 1962- egy századnyi MiG-21F vadász- és elfogógépet szereztek be a Szovjetuniótól. Ezenkívül sugárhajtóműves Iljusin Il-28 bombázókat szereztek be a Szovjetuniótól célvontatási és megfigyelési feladatokra. Az 1960-as években két új FINAF egységet hoztak létre: a Karéliai Légierő Szárnytól elválasztott utti Szállító Századot, valamint a Kauhavai Légierő Akadémiától önálló kiképző létesítményként elválasztott Repülőgép- és Fegyverrendszerek Kiképző Szárnyat. 1972 svéd Saab Draken vadászgépek érkeztek. 1978-tól kezdve a légierő harci képességét tovább erősítették a MiG-21bis, a vadász- és elfogórepülőgép új, radarral felszerelt változatának beszerzésével. A légierő parancsnokságát 1972-ben helyezték át Helsinkiből a tikkakoskii Luonetjärvi földalatti létesítményeibe. Az 1970-es években megkezdett fejlesztések között szerepelt a Satakunta Légi Parancsnokság új bázisának építése Pirkkalában.

Az 1980-as években az Egyesült Királyságból Hawk sugárhajtású gyakorlógépeket szereztek be. Az 1980-as évekig a szovjet gyártású MiG-ből és a svéd Draken repülőgépekből álló FINAF vadász- és elfogóflottája a Karélia Légi Parancsnokságon, illetve a Lappföldi Légi Parancsnokság állomásozott. Az 1990-es években az összekötő repülőgépek flottája megerősödött a Valmet Redigo típusok vásárlásával, illetve 1993-ban új Hawk repülőgépeket vásároltak a meglévő flotta kiegészítésére.

A régi Draken és a MiG-21 gépek lecserélésére irányuló 1992 évi döntés alapján F-18 Hornetet választottak, amik eredményeképpen 57 Hornetet szereltek össze Finnországban, és hét kétülésest az Egyesült Államokban. 1995 novemberében érkezett meg az első hat kétüléses F-18D modellt, 2000-re a finn légierő mindhárom szárnyát felszerelték az új vadászgéppel. A légierő 2000 óta vesz részt nemzetközi légi gyakorlatokon Finnországban és külföldön egyaránt. A 2000-es években más repülőgépeket is lecseréltek, 2007-ben CASA C-295M szállító repülőgépet a Fokker F27 helyére, 2010-ben pedig svájci gyártású Pilatus PC-12NG összekötő repülőgépet vettek. 2011-ben Hawk Mk 66 sugárhajtású gyakorlógépet vásároltak a svájci légierőtől. A Hawk flottát egységesen Kauhavára helyezték át, ahol a kiképzés is történik. A 2012-ben elkezdődött szervezeti reform következtében több szervezeti egységet, parancsnokságot átszerveztek, összevontak. Finnország következő többcélú vadászgépe a Lockheed Martin F-35A Lightning II lesz. A 2020-as évek közepén meglévő Hornet flotta a tervek szerint 2025-től fokozatosan megszűnik. Az F-35-ös gépek 2028 és 2030 között váltják fel a Hornet flottát a vadászrepülőgépek területén.[2]

Finnország 2023 óta a NATO tagja. A finn légierő zászlóiról fokozatosan távolítja el a horogkeresztet, a döntés értelmében a helyére sas kerül.[3]

Szervezete

[szerkesztés]
  • A Finn Légierő létszáma 3100 fő (mely mozgósítás után 38 000 főre növelhető).
  • Repülési idő: 120 óra

Állomány

[szerkesztés]
  • Főparancsnokság (Tikkakoski)
    • Lappföldi Légi Parancsnokság (Rovaniemi)
      • 11. vadászrepülő század
      • Támogató század
      • Javítóüzem
    • Satakuntai Légi Parancsnokság (Tampere, Pirkkala[4])
      • 21. vadászrepülő század
      • Támogató század
      • Javítóüzem
    • Karéliai Légi Parancsnokság (Kuopio, Siilinjärvi)[4]
      • 31. vadászrepülő század
    • Légi kiképző ezred (Kauhava)
      • 41. vadászrepülő század
      • Kiképző központ
      • Logisztikai központ
    • Légierő Akadémia (Tikkakoski)

Fegyverzete

[szerkesztés]
A Finn Légierő F/A-18 Hornete.
Származási hely Megnevezés Feladatkör Mennyiség Megjegyzés
Harci és kiképző repülőgépek
USA USA F/A–18 C/D Hornet többfeladatú vadászrepülőgép 62 db[5]
  • Ebből 55 db C és 7 db D verziójú.
Egyesült Királyság Egyesült Királyság BAE Hawk kiképző és csapásmérő repülőgép 31 db[5]
  • Ebből 8 db Mk.51 , 7 db Mk.51A típusú kiképző és 16 db Mk.66 csapásmérő változat.
Finnország Finnország Valmet L–70 Vinka kiképző repülőgép 26 db[5]
Németország Németország Grob G 115E kiképző repülőgép 28 db[5]
Felderítő repülőgépek
USA USA Learjet 35A/S légtérellenőrző repülőgép 3 db[5]
USA USA Piper PA-31 Navajo felderítő repülőgép 6 db
  • Hamarosan kivonásra kerülnek. Váltótípusuk a PC–12.
Svájc Svájc Pilatus PC–12NG felderítő és könnyű szállító repülőgép 6 db[5]
Finnország Finnország M–290 RediGO felderítő repülőgép 9 db
Szállító repülőgépek
Spanyolország Spanyolország CASA C–295M szállító repülőgép 3 db[5]
Hollandia Hollandia Fokker F27 szállító repülőgép 2 db
  • Hamarosan kivonásra kerülnek.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Eskelinen, Sampo Ilmari (angol nyelven). puolustusvoimat.fi. [2019. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 20.)
  2. ↑ ilmavoimat.fi/en/history. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  3. ↑ Lóránt, Barta: Eltávolítják a finn légierő valamennyi zászlajáról a horogkeresztet (magyar nyelven). index.hu, 2025. augusztus 30. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  4. ↑ a b The Five Units of the Finnish Air Force (amerikai angol nyelven). Ilmavoimat. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  5. ↑ a b c d e f g Equipment of the Finnish Air Force (angol nyelven). ilmavoimat.fi. (Hozzáférés: 2019. augusztus 3.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Finn_Légierő&oldid=28369792”