PWS–26

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
PWS–26
Az egyetlen megmaradt PWS–26-os kiképzőgép, a Krakkói Lengyel Repülési Múzeumban
Az egyetlen megmaradt PWS–26-os kiképzőgép, a Krakkói Lengyel Repülési Múzeumban

Funkció Kiképzőgép
felderítőgép
futárgép
könnyű bombázó
Gyártó Podlasiei Repülőgépgyár (PSW)
Tervező Augustyn Zdaniewski
Gyártási darabszám 320 db
Rendszeresítők Lengyel Légierő Lengyel Légierő
Luftwaffe (Wehrmacht) Luftwaffe (Wehrmacht)
Román Királyi Légierő Román Királyi Légierő

Személyzet 1
Első felszállás 1935
Szolgálatba állítás 1937
Szolgálatból kivonva 1953
Méretek
Hossz7,02 m
Fesztáv8,58 m
Magasság4620 m
Szárnyfelület25,0 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg850 kg
Max. felszállótömeg1120 kg
Hajtómű
Hajtómű Avia Wright Whirlwind csillagmotor
Teljesítmény164 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 216 km/h
Hatótávolság458 km
Legnagyobb repülési magasság 4620 m
Szárny felületi terhelése 48,4 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet egy 7/7 mm-es géppuska
Bombák 2 db 12,5 kg-os légibomba (csak a könnyű bombázókon)
A Wikimédia Commons tartalmaz PWS–26 témájú médiaállományokat.

A PWS–26 a lengyel Podlasiei Repülőgépgyár (PWS) által tervezett és épített repülőgép volt. A gépet legtöbb esetben felderítésre és pilóták kiképzésére használták.

Története[szerkesztés]

A Podlasiei Repülőgépgyár építette és tervezte. Alapjául a PWS–16bis gyakorló repülőgép szolgált, annak továbbfejlesztett, felfegyverzett változata. Alkalmassá tették bombavetésre, zuhanóbombázás gyakorlásár, és korlátlanul műrepülhető volt.a Tervezője Augustyn Zdaniewski volt, aki a gép terveit 1934-re készítette el. A prototípussal 1935 tavaszán hajtották végre az első felszállást. A berepülés során könnyű vezethetőséget, jóindulatú repülő tulajdonságokat mutatott, nem volt hajlamos dugóhúzóra. 400 darabra kapott megrendelést a PWS, mely tervbe vette a gép továbbfejlesztését is (PWS–27 és PWS–28 jelzéssel). Sorozatgyártása 1936-ban kezdődött, de csak 1937-ben futott fel a gyártás intenzitása. Havonta átlagosan 10 darabot gyártottak, a maximális gyártási intenzitás havi 18 darab volt. A gépeket a légierő pilóta-iskolái és a repülőklubok kapták. A légierőnél 1938 novemberére 239 darab állt szolgálatba, 1939 nyarán a teljes gyártási darabszám elérte a 310-t. Ezzel – az RWD–8 után – a PWS–26 volt a két világháború közötti lengyel repülőgépipar második legnagyobb számban gyártott repülőgéptípusa.

A lengyel légierőnél a típust futárgépként és kiképzőgépként használták, de néhányat könnyű bombázó és felderítő feladatkörre is rendszeresítettek. A lengyelországi hadjárat idején a PWS–26-ost elsősorban futárgépként használták.

Rendszeresítő országok[szerkesztés]

Lengyel Légierő Lengyel Légierő[szerkesztés]

Eredeti rendszeresítő, első számú alkalmazó és fejlesztő.

Luftwaffe (Wehrmacht) Luftwaffe (Wehrmacht)[szerkesztés]

Miután Németország lerohanta Lengyelországot, bár a lengyel légierő nagy része elpusztult, néhány megmaradt gépet a Luftwaffe szolgálatába állítottak. Ezeknek a gépeknek a nagyjavítását a PZL 2-es számú, mieleci üzeme (WP–2) végezte el.

Román Királyi Légierő Román Királyi Légierő[szerkesztés]

A második világháború folyamán több lengyel repülőgép is a Romániába került. Amikor a lengyelek vereséget szenvedtek a németektől, több PWS–26-os gépet evakuáltak Romániába. Később néhány repülőgépet még a németektől is kaptak. A gépeket polgári célra használták, YR-REA-vel kezdődő lajstromjeleket kaptak.

Lett Légierő Lett Légierő[szerkesztés]

A lengyelek veresége után a román példához hasonlóan a lengyelek Lettországba 33 darab PWS–26-os menekítettek, de ezeket a gépeket Lettország területének német birtokba vétele után, a Luftwaffe lefoglalta és saját szolgálatba állította.

Megmaradt példányok[szerkesztés]

A második világháború után egy Szczecin környékén előkerült, 1937-es gyártású (gyári sorozatszáma: 81.123) PWS–26-os gépet Poznańban kijavítottak, majd 1949–1953 között az SP-AJB lajstromjelet kapott gép a sportrepülést szolgálta. Ez a gép később a krakkói Lengyel Repülési Múzeumba került, ahol napjainkban is megtekinthető.

Műszaki jellemzői[szerkesztés]

Beépített fegyverzetét 7,7 mm-es, légcsavarkörön keresztül tüzelő géppuska alkotta. A bombavetés gyakorlására szolgáló példányokon a szárnyak alá bombazárat szereltek, ezekre mindkét oldalra egy-egy 12,5 kg-os légibombát lehetett rögzíteni. A gépet ellátták egy K–28 típusú fotógéppuskával is, ez a bal oldali alsó szárny alatt kapott helyet.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Andrzej Morgała: Polskie samoloty wojskowe, 1918–1939, Wydawnictwo Ministerstwa Oborony Narodowej, Varsó, 1972, pp. 348–353
  • Kenneth Munson: A II. világháború repülőgépei, Műszaki Kiadó, Budapest, ISBN 963-16-0553-1

Külső hivatkozások[szerkesztés]