Do 17

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dornier Do 17
Dornier Do 17Z
Dornier Do 17Z
Funkció könnyűbombázó
Gyártó Dornier Flugzeugwerke
Gyártási darabszám 1994
Személyzet 4 fő (pilóta, bomba kezelő, 2 lövész)
Első felszállás 1932. november 23.
Szolgálatba állítás 1937
Méretek
Hossz15,8 m
Fesztáv18 m
Magasság4,55 m
Szárnyfelület55 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg5209 kg
Max. felszállótömeg8850 kg
Hajtómű
Hajtómű 2x BMW Bramo 323
Teljesítmény750 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 427 km/h
Hatósugár 1160 km
Legnagyobb repülési magasság 8200 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet

  • 6 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska
Bombák

  • 1000 kg-os bombateher
A Wikimédia Commons tartalmaz Do 17 témájú médiaállományokat.

A Dornier Do 17 a német Luftwaffe könnyűbombázója volt a második világháborúban, a gépet Dornier Flugzeugwerke gyártotta. A gépet gyorsbombázónak, úgynevezett Schnellbombernek tervezték, hogy képes legyen elmenekülni az ellenség vadászgépei elől. A háború első három évében használta a Luftwaffe, az azt követő években folyamatosan kivonták a frontszolgálat alól és a szövetséges országok hadseregeibe került. Kis számban gyártottak egy továbbfejlesztetett változatot is, ez volt a Do 215. A Do 17 legsikeresebb változata a Dornier Do 217-es volt.

Változatok[szerkesztés]

  • Do 17E és F
    • A gyártás két változattal kezdődött, a Do 17E-1 bombázó két Daimler-Benz DB 600 motorral, míg a Do 17F-1 felderítő változat a prototípusokhoz hasonlóan BMW VI motorokkal készült. A Do 17E-1-es 500 kg bombaterhet szállíthatott.
  • Do 17K
    • Az 1937-es zürichi repülőversenyen szerepelt Do 17 MV fellépése után, Jugoszlávia megvásárolt licenc alapján gyártotta a Drzavna Fabrika Aviona repülőgép gyárban. A meghajtásáról két Gnome-Rhône 14N csillagmotor gondoskodott, a gépet egy Hispano 20 mm-es gépágyúval és három 7,92 mm-es Browning géppuskával szerelték fel.
  • Do 17L és M
    • Do 17 L-0 és Do 17 M-0 prototípusokat az erősebb DB 600A motorral szerelték fel, MG 15 géppuskával a gép orrában. A nehezen elérhető DB 600A motor helyett a Bramo 323A-1 Fafnir motorokkal szerelték fel a sorozatban gyártott példányokat. A Do 17 M-1 változatból csak keveset gyártottak.
  • Do 17P
    • A sokat fogyasztó Bramo helyett, ami a hatósugarat csökkentette, a BMW 132N csillagmotort építették be. Fegyverzet: négy MG 15.
  • Do 17S és U
    • Amikor az egymotoros vadászgépek képessé váltak a Do 17 bombázó elfogására, a gépet teljesen új kialakítású törzsgondolával látták el, mely nagyobb teret és jobb kilátást biztosított a legénység számára. A háton lévő géppuskát áthelyezték a fülke végébe, a hasoldali géppuskát pedig a törzsgondola hasoldali végébe. Elkészült egy Do 17 S-0 felderítő változat, de a gyártását nem kezdték meg. Tizenöt Do 17 U-1 Pathfinder változatot építettek, felépítése megegyezett az S típussal, de egy emberrel bővítették a személyzet létszámát a rádió kezelésére.
  • Do 17Z
  • Do 17 Z-7/Z-10 Kauz I/II
  • Do 215
    • A Do 215-öt a Do 17Z export változatának tervezték, bombázóként, felderítőként és éjszakai vadászként alkalmazták.

Alkalmazók[szerkesztés]

 Bulgária
Független Horvát Állam Független Horvát Állam
 Finnország
 Németország
 Románia
 Magyarország
Spanyol 1938-1945 Spanyol Állam
  • Spanyol Nemzeti Légierő - a Kondor Légió Do-17E, F és G típusú gépei, 13 gép a Spanyol Polgárháború alatt szolgálatban maradt,
 Törökország
 Jugoszláv Királyság
 Egyesült Királyság

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Angliába szökött I. Péter királlyal, 2011. április 22. [2012. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 1.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Magyar nyelvű oldalak[szerkesztés]

Angol nyelvű oldalak[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Do_17&oldid=26442976”