Heptranchias perlo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heptranchias perlo
Evolúciós időszak: Paleocén - jelen, 61–0 Ma
[1]
Portré
Portré
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Szürkecápa-alakúak (Hexanchiformes)
Család: Szürkecápafélék (Hexanchidae)
Nem: Heptranchias
Rafinesque, 1810
Faj: H. perlo
Tudományos név
Heptranchias perlo
(Bonnaterre, 1788)
Szinonimák
  • Heptranchias angio Costa, 1857
  • Heptranchias cinereus (Gmelin, 1789)
  • Heptranchias dakini Whitley, 1931
  • Heptranchias deani Jordan & Starks, 1901
  • Heptranchus perlo (Bonnaterre, 1788)
  • Heptrancus angio Costa, 1857
  • Notidanus cinereus (Gmelin, 1789)
  • Notidanus cinereus aetatis Bellotti, 1878
  • Notidanus cinereus pristiurus Bellotti, 1878
  • Squalus cinereus Gmelin, 1789
  • Squalus perlo Bonnaterre, 1788
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Heptranchias perlo témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Heptranchias perlo témájú médiaállományokat és Heptranchias perlo témájú kategóriát.

A Heptranchias perlo a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának szürkecápa-alakúak (Hexanchiformes) rendjébe, ezen belül a szürkecápafélék (Hexanchidae) családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja és egyben az egyetlen élő faja is.

Előfordulása[szerkesztés]

A Föld számos trópusi és mérsékelt övi tengerében fellelhető; közéjük tartozik a Földközi-tenger is. Az Atlanti-óceán nyugati részén, az Amerikai Egyesült Államokbeli Észak-Karolinától egészen Argentínáig, valamint ugyanez óceán keleti részén, Marokkótól Namíbiáig található meg. Az Indiai-óceánban, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Mozambik, az Aldabra-sziget és Délnyugat-India tengervizeiben található meg ez a cápafaj. A Csendes-óceánban Japántól Új-Zélandig, valamint Chile északi részéig fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés]

Az átlagos testhossza 100 centiméter, azonban a hím 137 centiméteresre, míg a nőstény 140 centiméteresre is megnőhet; 75-98 centiméteresen felnőttnek számít. Keskeny fejű cápafaj, melynek nagy szemei és hét kopoltyúja van. Az összes uszonya a testéhez képest eléggé kicsi. A háti részének színe barnásszürke, a hasi része világosabb. Egyes példány testén sötét foltozások is lehetnek. A fiatal egyedek szemei, zöldesen fluoreszkálnak. 125-161 csigolyája van.

Életmódja[szerkesztés]

Főleg csontos és porcos halakkal, valamint rákokkal és különféle fejlábúakkal táplálkozik. A 25 °C-os vízhőmérsékletet kedveli. 0-1000 méteres mélységek között mozog, de általában 180-450 méter mélyen tartózkodik. A kontinentális selfterületek és a vízalatti sziklaszirt oldalak lakója.

Szaporodása[szerkesztés]

Ál-elevenszülő cápafaj, vagyis kölykei a méhében kelnek ki. A nőstény testében 9-20 kis cápa is lehet. Az újszülött cápa, körülbelül 25 centiméter hosszú. Az eddigi megfigyelések szerint, nincs meghatározott szaporodási időszaka.

Felhasználása[szerkesztés]

A Heptranchias perlónak nincs ipari mértékű halászata. Főleg májolajáért halásszák. Habár kisméretű, agresszív mivolta miatt, ha zavarják, az emberbe haraphat. Húsa mérgező.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sepkoski, Jack (2002). „A compendium of fossil marine animal genera (Chondrichthyes entry)”. Bulletins of American Paleontology 364, 560. o. [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 9.)  

Források[szerkesztés]

  • Heptranchias perlo (Bonnaterre, 1788) FishBase
  • Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 1 - Hexanchiformes to Lamniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/1):1-249. Rome: FAO.
  • Bonnaterre, J. P. 1788. Tableau encyclopédique et méthodique des trois règnes de la nature... Ichthyologie. Paris. Tabl. Encyclop. Méthod. Ichthyol. i-lvi + 1-215