Hajnal János (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hajnal János
Született 1913. augusztus 27.
Budapest
Elhunyt 2010. október 9. (97 évesen)
Róma
Állampolgársága
  • magyar
  • olasz (1946. június 18. – 2010. október 9.)
  • olasz (1913. augusztus 27. – 1946. június 18.)
Foglalkozása
  • festőművész
  • illusztrátor
Iskolái Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1939–1944)
Kitüntetései Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1992)

Hajnal János (Giovanni Hajnal) (Budapest, 1913. augusztus 27.Róma, 2010. október 9.) magyar születésű olasz festőművész, illusztrátor, az ólomüveg ablakok és mozaikok egyik legnagyobb kortárs alkotója.

Életrajz[szerkesztés]

Budapesten született az első világháború előtti utolsó békeévben. A Képzőművészet Főiskolán Aba-Novák Vilmos növendékeként[1] szerzett diplomát. Nagy murális tehetsége okán ösztöndíjat kapott, amivel Frankfurt am Main, Stockholm és Róma akadémiáin tanult.[2] Művészi pályafutását könyvillusztrátorként kezdte, amit később is folytatott.

Tizennyolc évesen az első útja Olaszországba vezetett; Budapestről gyalogosan Firenzébe ment, hogy megcsodálja az olasz művészet alkotásait. 1948-ban harmincöt évesen végleg Rómába költözött, ahol elsősorban az ólomüvegművészetre és a mozaikokra összpontosított. 1953-ban művészi érdemeire tekintettel megkapta az olasz állampolgárságot.

1992-ben kiérdemelte a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, a legmagasabb magyar becsületrendet a kultúra területén. A Budapesti Képzőművészeti Egyetem Magister Rerum Artium Honoris Causa címmel ruházta fel, egyhangú szavazattal. 2002-ben Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatával tüntette ki.

2010. október 9-én Rómában halt meg, 97 éves korában.[3]

Művei[szerkesztés]

Hajnal együttműködése a Milánói dóm Veneranda Fabbricájával 1953-ra nyúlik vissza, amikor elnyerte a három 35 m²-es festett üvegablak építését a Dóm homlokzatára. Az ablakokat 1955-ben készítette el, címük az Egyház (magassága 5,75 m), a Szentháromság (magasság 9,50 m) és a Zsinagóga (5,75 m). Szintén a milánói dómban, 1989-ben egy nagy ablakot készített, amely 25 m²-es és körülbelül 18 m magas, az ún. Bíborosok ablakát a jobb külső hajóban, amely a Milánói főegyházmegye két főpásztorát, boldog Alfredo Ildefonso Schuster bíborost és boldog Andrea Carlo Ferrari bíborost ábrázolja. Ezzel a munkával fejeződött be a 15. század óta a Dóm számára készült festett üvegablakok sorozata.

Ólomüvegablakok a vatikáni VI. Pál-teremhez[szerkesztés]

Hajnal hírnevét a nagy ovális ablakok megvalósítása jelentette, amelyek a Vatikánban, a VI. Pál-terem belsejében világítanak, a tervező Pier Luigi Nervi csarnokában, az Aula Nerviben. Az 1971-ben megnyitott 12 000 fő befogadására alkalmas termet parabolikus boltozat fedi le, amely a nyilvánosság figyelmét a színpadra összpontosítja, ahol Pericle Fazzini 1977-ben létrehozta a Feltámadás bronzszobrát. Hajnal két ablaka összesen 180 m²-t tesz ki.

Egyéb ablakok[szerkesztés]

Rómában Hajnal festett üvegablakai megcsodálhatók a San Leone Magno, a Santa Maria Goretti, a Sant'Angela Merici és a San Pietro Nolasco templomokban, a skót kollégiumban, a kanadai nemzeti templomban, Santa Francesca Romana bazilikájában, az új Rebibbia börtönben, a Svéd Szent Brigitta-templomban, a Piazza Farnesén, a Szent Brigitta-kolostortemplomban, Róma Olgiata kerületében, a Szent Orsolya-rend nővéreinek Via Nomentán lévő római kolostorában, és így tovább. Legkésőbbi római művei közül a legjelentősebb a Santa Maria Maggiore bazilika homlokzatának rózsaablakja (450 cm átmérőjű), 1995-ből.

Hajnal festett üvegablakokat hozott létre számos más településen is, úgymint Velletri, Vetralla, Prato, Gaeta, Teramo, Frosinone, Avezzano, Carpinello Casciano (Nápoly), Milánó (Sant'Angela Merici-templom), Catania, Udine, Castagno d'Elsa (Toszkána), Bari, Sorrento, Lavello (Potenza), Chieti, L’Aquila, Formia, Tarquinia, Carsoli, Latina, Montevergine szentélye stb. Legkésőbbi munkái közül különösen fontos a három monumentális ólomüvegablak: a 263 m²-es Szentháromság, amelyet 1999-ben a paolai Basilica San Francesco da Paola templomban készített (Cesena). Alkotott még ablakokat São Paulo metropoliszban (Brazília), Hartfordban, Oaklandben, Luzernben stb. Legkéseibb külföldön végzett munkáki közül érdemes megemlíteni a három csodálatos üvegablakot a spanyolországi Palma de Mallorca székesegyházán (1995).

Mozaikművei[szerkesztés]

Hajnal nagy mozaikművész is volt. Mozaikművei megcsodálhatók egész Olaszországban és külföldön. Rómában, a San Leone il Magno templomban, a Szent Péter és Pálban, a római EUR negyedben, a skót kollégiumban, a kanadai nemzeti templomban, az Állami Monopóliumok Igazgatóságának korábbi központjában, a Szeplőtelen Mária Leányai Intézetében, a Via Cassián. És még: Velletri, Bari, Frascati, Teramo, Molfetta, Firenze, Chieti, Gaeta, Formia, Tarquinia, San Benedetto del Tronto és így tovább. Különösen figyelemre méltó az a hatalmas mozaik (182 m) 1980-ban, beépítve Montevergine (Avellino), és a 130 m²-es, 2000–2001-ben a San Francesco da Paolában (Cosenza). Fontos mozaikjai láthatók Caracasban, a Szent Pálban, Minnesota, a Lincoln (Nebraska), Dublinban és másutt.

Könyvillusztrációi[szerkesztés]

Festett üvegablakai és mozaikjai mindenekelőtt szakrális nyelven szólnak, de nyilvánvalóan másodlagos tevékenységében mint könyvillusztrátornak, vannak szakrális és profánképeti is. 1969-ben pl. 120 illusztrációt készített Marcello Camilucci könyvéhez, a Sem angyal, sem fenevadhoz. 1971-ben 15 rajzot Cesare Basiniː Impressioni Romane könyvébe. 1986-ban 32 temperaillusztrációt a Vercelli Szent Vilmos, Montevergine kolostora alapítójának életéről szóló, Giovanni Mongelli által kiadott Episodi della vita di San Guglielmo című könyvhöz, vagy 1989-ben Virgilio Noè bíboros egyik könyvének illusztrálására temperában 20 festményt készített. 2000-ben megjelent Fernando Rojo Martinez, az Isten varázsa című, Ágoston-rendi szentek és boldogok életéről szóló könyvét temperaillusztrációival tették közzé. Illusztrátorként újságoknak és magazinoknak is dolgozott. Többek között az Avvenire, Discussione, Fiera letteraria, L’Osservatore Romano, Solathia, Ecos számára. A legutóbbinak 1984-ben illusztrálta az I Racconti di Ecos című kötetét is. 1988-ban színes borítót és hat fekete-fehér táblaképet készített A jurta küszöbén című, Paolo Andreocci-könyvhöz. Számos metszetet alkotott Dante Alighieri Isteni színjátékához, Vergilius Bucolica avagy Eclogákjához, Trilussa Szonettekjéhez és Jonathan Swiftː Gulliver utazásaihoz.

Bélyegtervei[szerkesztés]

Hajnal számos bélyegsorozatot tervezett a Vatikáni Filatélia számára. Többek között: 1983-ban négyet a rendkívüli Szentévre; 1985-ben sorozatot Szent Cirill és Szent Metód emlékére; 1993-ban négyet a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (Sevilla); 1994-ben négyet a Család Nemzetközi Évére és 1998-ban ötöt II. János Pál pápa utazásai alkalmából. A Cronaca Filatelica magazin 2006/1. számát Giovanni Hajnal filatéliai alkotásainak szentelte.

Egyéb munkák[szerkesztés]

Magyarországon művei Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban, a Kiscelli Múzeumban, valamint magángyűjteményekben lelhetők fel.

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Ernesto Brivio, Le vetrate istoriate del Duomo di Milano: la fede narrata dall'arte della luce, Nuove Edizioni Duomo-Veneranda Fabbrica del Duomo, Milánó, 1980
  • Paolo Andreocci, Hajnal, il vetratista, Ecos, 1981. június-július
  • Claudia Zaccagnini, Giovanni Hajnal vetratista nella cattedrale di Velletri, Pacini Editore, Pisa, 2013
  • Claudia Zaccagnini, La prima vetrata di Giovanni Hajnal nella chiesa di San Leone I sulla Via Prenestina, in Rivista di Studi Ungheresi, 12 (2013), 181-187. o.
  • Claudia Zaccagnini, Aspetti iconografici classici e tardo-antichi nel linguaggio artistico di János Hajnal, in L'eredità classica nella cultura italiana e ungherese del Novecento dalle Avanguardie al Postmoderno, a cura di P. Sárközy, Rivista di Studi Ungheresi-Supplemento al n. 13/2014, Sapienza Università Editrice, Róma, 2015, 213-223. o.
  • Claudia Zaccagnini, Il pane e il vino: aspetti narrativi e simbolici nell'arte sacra di Giovanni Hajnal, in Vetro e Alimentazione, XVIII Giornate Nazionali di Studio sul Vetro (Pavia, 16-17 maggio 2015), Atti a cura di S. Ciappi-M.G. Diani-M. Uboldi, Fantigrafica, Cremona, 2017, 259-267. o.

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a János Hajnal című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.