Góla
| Góla (Gola) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Kapronca-Kőrös |
| Község | Góla |
| Jogállás | falu |
| Alapítás éve | 1802 |
| Polgármester | Stjepan Milinković |
| Irányítószám | 48331 |
| Körzethívószám | (+385) 048 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2078 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 116,65 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 124 m |
| Terület | 8,53 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 12′, k. h. 17° 03′46.200000°N 17.050000°EKoordináták: é. sz. 46° 12′, k. h. 17° 03′46.200000°N 17.050000°E | |
| Góla weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Góla témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Góla (horvátul: Gola) falu és község Horvátországban, Kapronca-Kőrös megyében.
A község települései
[szerkesztés]Közigazgatásilag Góla mellett Gotála, Novačka, Otočka és Zsdála tartozik a községhez.
Fekvése
[szerkesztés]Kaproncától 19 km-re keletre, a Dráva bal partján, közvetlenül a magyar határ mellett fekszik. Itt van a Kaproncától induló horvátországi D41-es főút keleti végpontja, az út folytatása a határ magyarországi oldalán a 681-es főút.
Története
[szerkesztés]A Dráva folyó mellékének ez a része egykor a gyékényesi, a berzencei és a dörnyei plébániához tartozott. A terület spontán betelepülése valószínűleg már a 18. század végén megindult, de a 19. század elején már bizonyosan folyt. A dörnyei plébánia anyakönyvében a Dráva parti új település 1802-ben bukkan fel "Novo Selo" néven. A "Gola" név 1822-ben szerepel először az anyakönyvben. A falunak egy évvel korábban már 52 háza volt. A Háromkirályok tiszteletére szentelt fa kápolnáját 1823-ban építették és egészen 1827-ig a dörnyei plébániához tartozott. A falu önálló plébániáját 1828-ban alapították. A plébániatemplom építése 1840-ben kezdődött és 1842. szeptember 25-én szentelte fel Franjo Milinković szentgyörgyi esperes plébános. 1847-ben felépült a plébánia új épülete is. 1851-ben árvíz, 1855-ben kolerajárvány pusztított, melyeknek sok halálos áldozata volt. A falunak 1857-ben 1270, 1910-ben 2061 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kaproncai járásához tartozott. 2001-ben a 995 lakosa volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Háromkirályok tiszteletére szentelt plébániatemploma[2] 1840 és 1842 között épült. Egyhajós, észak-déli tájolású, négyszögletes alaprajzú épület, keskenyebb, félkör záródású szentéllyel, amely mellett a keleti oldalon sekrestyét emeltek. A harangtorony a déli főhomlokzaton áll, piramis alakú bádogsapka fedi. Legfelső emeletén toronyóra látható. A főhomlokzatot pilaszterek és félköríves záródású szoborfülkék tagolják. A templom a falu központjában található. A belső tér csehsüvegboltozatos, stilizált növényi motívumokkal és keresztmotívumokkal díszített boltövekkel elválasztva. A főleg az építés idejéből megőrzött berendezés a klasszicizmus jellegzetességeivel rendelkezik. Kiemelkedik a Hefferer orgonaépítőműhely orgonája, mely 1892-ből származik. A templom a klasszicista templomépítészet egyik szép példája, a Drávamente (Podravina) jelentősebb szakrális épületei közé tartozik.
- A településen egy védett 19. századi lakóház[3] is található. A házhoz, két kukoricagóré, egy kisegítő épület, egy kút, egy istálló és egy ól is tartozik. Az épületek az e vidékre jellemző hagyományos népi építészet részét képezik, amely kezdetei óta, azaz a 19. század végétől megőrizte a tájképi és építészeti értékeit.
- Közúti határátkelőhely Magyarország (Berzence) felé.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2928.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2857.
