Garfield Hollywoodba megy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Garfield Hollywoodba megy
(Garfield Goes Hollywood)
1987-es amerikai animációs film

Garfield logo 3 colors.png
Garfield és Ubul a kerítésen táncol
Garfield és Ubul a kerítésen táncol
Rendező Phil Roman
Producer Phil Roman
AlapműGarfield
Műfaj vígjáték
Forgatókönyvíró Jim Davis
Hang
Zene
Operatőr
  • Rolf Saxon
  • Tim Whintall
Vágó
  • Timothy J. Borquez
  • Mark R. Crookston
  • Sam Horta
Gyártásvezető Ted C. Bemiller
Gyártás
Gyártó
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv
Játékidő 25 perc
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató
Eredeti adó Amerikai Egyesült Államok CBS
Eredeti magyar adó
Korhatár
  • Korhatár nélkül megtekinthető (MTV 2 / M2, MTV 1, RTL Klub)
  • Hat éven aluliak számára nem ajánlott (M2)
Kronológia
ElőzőGarfield a Paradicsomban
KövetkezőGarfield karácsonya
További információk

A Garfield Hollywoodba megy, RTL-es szinkronban: Garfield és barátai: Hollywoodi kalandok (eredeti cím: Garfield Goes Hollywood) 1987-ben bemutatott amerikai rajzfilm, amely a Garfield-sorozat hatodik része. Az animációs játékfilm rendezője és producere Phil Roman. A forgatókönyvet Jim Davis írta, a zenéjét Ed Bogas és Desirée Goyette szerezte. A tévéfilm a Film Roman Productions és a United Media Productions gyártásában készült. Műfaja filmvígjáték. Amerikában 1987. május 8-án a CBS-en sugározta. Magyarországon három szinkronos változat is készült belőle, amelyekből az elsőt az MTV2-n 1993. május 21-én, a harmadikat az RTL Klub-on 2010. október 30-án vetítették le a televízióban, a másodikat 2004-ben adták ki DVD-n a Garfield megérkezik és a Garfield a nagyvárosban című rajzfilmmel együtt.

Cselekmény[szerkesztés]

A képregényből ismert, hogy Garfield (Lorenzo Music) esténként az öreg deszkakerítésen magánszámokat ad elő a környék macskáinak és olykor kutyáinak. Jim Davis gyakran épített be a képregényből egyes képsorokat a filmekbe, így aki rendszeres olvasója a Garfieldnak, annak nem ismeretlen a film néhány jelenete.

Garfield mellett néha fellép Odie (Ubul) (Gregg Berger) is, aki itt most Mr. Irha néven egy dobost játszik. Ez a jelenet egy 80-as évekből való képsorból vett rész, ott magyarul Dobördögi úr néven olvashatták, Boronyák Rita fordítása nyomán. A rajzfilm magyar szövegét Bálint Ágnes készítette.

Mint általában, Garfield nem arat túlságosan nagy sikert, egyik száma a Macska a forró tetőn például nem a klasszikus film színpadi produkciója, hanem hogy miként ugrál a macska a naptól felforrósított tetőn. Ezt is csak Garfield mamája tapsolja meg. A műsor végül azzal zárul, hogy Odiet és Garfieldot megdobálják, miután Garfield a hangulat felforrósítása érdekében odakiabál a nézőknek: „Rongyos zsákból öltözködtök?” A közönség fogadtatása persze nem szegi kedvét Garfieldnek, hiszen „imádja a showbusiness-t,” mely minden testrészében benne van.

Még aznap este Jonnal (Thom Huge) megnézik a kedvenc műsorukat „Kedvencek vetélkedőjét” (ang. Pet Search) a tévében. Ezt Jim Davis az Egyesült Államokban akkoriban igen népszerű Star Search-ről mintázta, amely az egyszerű emberek közül keresett tehetségeket. Itt a kis háziállatok közül kerestetik a sztár. Aki megnyeri a vetélkedőt az 1000 dollárt és továbbjutást nyerhet a nagy hollywoodi döntőre. Jon ekkor felsóhajt: „Ha bennetek is rejtőzne valami, de szép is volna!” De Garfield és Odie megmutatják mit tudnak. Jon rögvest eldönti, hogy nyomban beneveznek a vetélkedőre, ehhez persze kell kosztümök és éjjel-nappal gyakorolni. „Éjjel? – méltatlankodik Garfield – Na az azért túlzás.” És kell még hozzá zene. Jon zenei tehetséges ellenben „harmatgyenge”. „Le fogunk vele bőgni!” – sopánkodik Garfield.

Később fellépnek a vetélkedő lerobbant stúdiójában, egy giccses Elvis-imitátoros számmal, amellé kissé nevetséges névvel: „Johnny Bop és a két mákvirág” (Johhny Bop and the Two-Steps). Közben Odie a nyilvánosság előtt egy csalót is leleplez, aki kutya jelmezben játszik egyszerre zongorán, szájharmonikán, trombitán, gitáron és dobon. Mivel a többi szám legkevésbé sem sikeres, sőt Garfieldék az egyetlen énekes szám, így ők nyerik meg a vetélkedőt, annak ellenére, hogy a szavazással megbízott közönség se nem éljenzi, vagy akár lehurrogná őket, s egy kivetítőn megjelenő „Taps” szóra tapsolja meg Garfieldékat.
Jon boldog és elégedett, s készül Hollywoodba, Garfield azonban egy cseppet sincs oda ezért, mert „nem elég, hogy itthon bohócot csináltak magukból, végül az egész ország rajtuk fog röhögni”, s amellé Hollywood „istentelenül messze van,” így Garfield abban reménykedik, hogy jön „egy földrengés és Hollywoodot elnyeli az óceán.”

Másnap elindulnak a film fővárosába. Mikor megérkeznek Garfieldot eleinte nem nyűgözi le a város, hanem amikor körbejárják eláll szeme-szája, főleg azután amikor meglátja a Garfield teret, melyről azt hiszi róla nevezték el. Egyből sztárnak érzi magát és hatalmas álmokat szövöget, miközben egy „sokcsillagos szállóban” szokásához híven nagyot szundít. Garfield álmodozgatásával, saját maga túlbecsülésével immár az önteltség határát súrolja, viszont ő és Odie tudja, hogy itt a legkevésbé sincs esélyük Jon harmatgyenge produkciójával, ezért maguk veszik kezükbe a dolgokat és megsemmisítik Jon imádott gitárját. Bár gazdájuk sejti, hogy ők a ludasak a dologban, de a döntő miatt nincs ideje ezen bajlódni. Garfield ellenben megnyugtatja, s vállalják a dolgot.

Bár a hollywodi döntőn nincs könnyű dolguk, ám Jon komolyan eltöpreng, hogy nekik való ez a nagyvilági élet. Garfield azonban úgy érzi nagyon is az effajta élethez született, de túlzottan optimista.
A döntő fődíja egy egyéves szerződés egy nagy filmvállalattal, továbbá egy hathetes világkörüli út, egy új luxusház, két ragyogó limuzin és persze 1 millió dollár. A második helyezett egy jachtot kap.
Bár a rivális számok sem valami rosszak, de a „Telibegy nővérek” számában eléggé hamis a hang, vagy négy kutyafivér attrakciójában nem elég látványos a végső mutatvány. Garfield és Odie egy spanyol-francia keverésű tangóval lépnek fel az utolsó előtti számban. Az utolsó szám azonban egy ezüsttorkú rózsaszín macskalány Desiree áriája, aki eléggé hasonlít Garfield szerelméhez Helénához. A macskalány tehetsége még Garfieldot is elbűvöli. Végül a nagy izgalom közepette Desiree első, míg Garfieldék második helyezést érik el. Garfield dühöng, kisemmizésről, lefizetésről, kirablásról, aljasul előre kitervelt dologról beszél, a vetélkedő egyszerre csalás, becsapás, kitolás lesz a számára. Dühében kárt tesz a berendezésben, de Jon szerint semmit se vesztettek, hisz együtt maradtak. Végül is megnyertek egy szép jachtot, amivel tengeri utazást terveznek, Jon a Bahamákra mennek, Garfield ellenben a Fidzsi-szigeteket javasolja, de végül megállapodnak Ausztráliában, annak ellenére, hogy nem a tengeren, hanem a kertjükben vannak.

Szereplők[szerkesztés]

Szereplő Eredeti hang Magyar hang
1. magyar változat[3]
(MTV2, 1993)
2. magyar változat[4]
(InterCom, 2004)
3. magyar változat[5]
(RTL Klub, 2010)
Garfield Lorenzo Music Kerekes József
Jon Arbuckle Thom Huge Pusztaszeri Kornél Czvetkó Sándor
Odie (Ubul) Gregg Berger Szűcs Sándor saját hangján
WBOR műsorvezetője Balázsi Gyula Seder Gábor Juhász Zoltán
Bob Uri István Papucsek Vilmos Király Adrián
Búboli (Fogerty) nagymama Lukácsi József Faragó András Bókai Mária
Herbie Nino Tempo Rosta Sándor Fehér Péter
Hollywoodi műsorvezető Frank Welker Perlaki István Sörös Miklós Imre István
Desirée, a macska díva Desirée Goyette eredeti nyelven

Szinkronstábok[szerkesztés]

Magyar változat munkatársai 1993 2010
Felolvasó Kertész Zsuzsa Korbuly Péter
Magyar szöveg Bálint Ágnes Borsiczky Péter
Hangmérnök Solymosi Ákos Hidvégi Csaba
Rendezőasszisztens Rónai Rita Száz Andrea
Vágó Horváth István
Gyártásvezető Vácz Zsuzsanna Mészáros Szilvia
Technikai munkatársak Áhel László
Katona István
Szinkronrendező Szalay Éva Ullmann Gábor
Producer Kovács Zsolt
Szinkronstúdió Syinthrate Szinkron Systems
Közreműködő Demjén Imre vállalkozása
Viton Kft.
Megrendelő MTV2 RTL Klub

Betétdalok[szerkesztés]

Dal Előadó
They Love Us Lou Rawls
The Wizard of Love Thom Huge
Desirée Goyette
Hollywood Feels So Good Lou Rawls
Desiree's Meow Solo Desirée Goyette

Díjak[szerkesztés]

  • Primetime Emmy Award, 1988

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A DVD-kiadványban a Garfield megérkezik és a Garfield a nagyvárosban című rajzfilmmel együtt volt.
  2. A rész helyett a Garfield és barátai című televíziós rajzfilmsorozat, A Garfield Musical című epizódja került leadásra.
  3. Garfield Hollywoodba megy (1. magyar változat, 1993) az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  4. Garfield Hollywoodba megy (2. magyar változat, 2004) az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  5. Garfield Hollywoodba megy (3. magyar változat, 2010) az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]