Főgonosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Az Egyesült Alvilág főgonoszai az 1966-os Batman című filmből, a Batman képregények filmadaptációja és az 1960-as évek azonos című televíziós műsora alapján. Balról jobbra:
Pingvin, Rébusz, Macskanő és Joker.

A főgonosz vagy a magyar közbeszédben ritkábban: szupergonosz[1] (angolul: Supervillain) az ún. szuperhősökkel szembenálló szintén képzeletbeli veszedelmes bűnszervezet, terrorszervezet vagy más titkos társaság vezetője, illetve valamivel ritkábban egyetlen különleges képességekkel rendelkező legfőbb ellensége. Még ritkábban a főgonosszal nem szuperhősök, hanem hétköznapi emberek veszik fel a harcot.

További besorolási problémát okozhatnak a szórakoztató kultúra más valamelyest hasonló archetipikus szereplői, elsősorban az extrém negatív szereplők, a mesterbűnözők illetve az őrült tudósok. Továbbá hogy a közbeszédben, politikai közbeszédben néha valós személyekre is használják a kifejezést.[2] Illetve hogy egyes történetekben megjelenő természetfeletti vagy földönkívüli lények nevezhetők-e főgonosznak, Szupergonosznak. Különösen ha nem is intelligens lények (szörnyek, drabálok, alienek) Valamint hogy a közbeszédben mindezek miatt gyakran nem következetesen használják a szót ahogyan a szuperhős kifejezést sem.

A magyar közbeszédben gyakrabban használt főgonosz kifejezés némileg gúnyosan arra utal, mintha ezeknek a karaktereknek a visszataszító tulajdonságai, beteges személyiségvonásai közül a rangkórság se hiányozna, és ilyen természetű szuperlatíviszokra is igényt tartanának. Továbbá a spontán gyermeki szóalkotói lelemény hangulatát felidéző, némileg leereszkedő kifejezés tekinthető gunyoros célzásnak az ilyen tipusú képregények, filmek, szórakoztató irodalom fogyasztóinak feltételezett egyszerű, már-már gyermekien fekete-fehér világképére.

Ennek vélelmezhető oka hogy a hazai irodalmárok és általában a humán értelmiség az angolszászoknál is elutasítóbbak a szórakoztató műfajokkal kapcsolatosan.

Ezeket a szereplőket a különböző szórakoztató műfajú művekben általában saját névükön vagy álnevükön emlegetik, esetleg legfőbb ellenfélként, legfőbb ellenségként, a főgonosz vagy Szupergonosz szó ritkán hangzik el.[3] Így a főgonosz kifejezés ezekben a történetekben akkor sem okoz fogalmi zavart, amikor egyetlen történetben két vagy több ilyen karakter is megjelenik, ami újabban gyakrabban fordul elő. A közbeszédben a legfőbb ellenfél, legfőbb ellenség túl hivatalos, (vagy inkább hivataloskodó,) illetve katonai jellegűnek tűnhetne.

Jellemzőik[szerkesztés]

A talán leghatalmasabb főgonosz, Thanos szobra a Marvel Studioban kiállítva.

A főgonoszt általában rendkívüli intelligenciája, különleges szakképzettsége (tudós, hacker), természetfeletti volta vagy képességei, harcművészeti jártassága, rendkívüli ereje, kíméletlensége, nagy számú veszedelmes segítőtársa, néha gazdasága, befolyásossága teszi különösen veszélyessé.

Néhány szuperhőshöz hasonlóan a főgonoszok egy része is rendkívüli képességeiket vegyi, biológiai, genetikai, elektromos vagy más baleset következtében szerzik meg, és gonosszá válásuk is a trauma következményének tudatható be (Kétarc, Elektro).

Többségüknél megfigyelhetők pszichopata/szociopata személyiségvonások. Világuralmi tervek, tömegpusztító terrortámadás, tömegmészárlás, néhány esetben az egész emberiség kiirtásának a terve, stb.

Néhány esetben nehéz az egyes negatív szereplők besorolása. Bár viselheti némely vonását, alapesetben nem tévesztendő össze a másik őstipussal, a mesterbűnözővel (mestertolvajjal, mesterrablóval), amelynek egyik mintája talán François Vidocq lehetett. (Arsène Lupin, Mumus-Mumus (Garu-Garu), Kúszó Maxi, Kayser Söze, ...) És bár néha szintén összefonódik a két figura, de alapesetben az őrült tudós, őrült professzor alakjával sem. És természetesen a mégoly gonosz közönséges bűnözők, gyilkosok, sorozatgyilkosok (Hannibal Lecter) sem.

Mitológiai, irodalmi előzmények[szerkesztés]

Az ábrahámi vallások előtt az isteneket általában nem tartották gonosznak akkor sem, ha közönbösen vagy kifejezetten ellenségesen viselkedtek. Még a félelmetes halálisteneket, alvilági isteneket, vagy az egyiptomi Széthet sem tartották kifejezetten, öncélúan gonosznak. Bár a zoroasztriánus vallásban jelent meg a kifejezetten, természetétől fogva negatív szellemi lény, Angra Mainju. Feltehetően innen került át a zsidó vallásba, és lett Sátán. Ezt vette át a többi ábrahámi vallás is.

Az ókori görög mitológiában Zeusz és Pallasz Athéné volt nevezetes arról, hogy a halandók között jár-kel álöltözetben.

Az ógörög hősök például Héraklész, Thészeusz isteni származásúak, de emberi ellenfeleik nem ütik meg a főgonosz szintet. Odüsszeusz ellenfelei közül talán Kirke és Polüfémosz küklopsz lenne nevezhető főgonosznak. Vagy Perszeusz ellenfele Medusza a gorgók egyike. Dávid ellenfele a filiszteus óriás, Góliát.

A gladiátorok jelmezei Róma mítikus vagy valós ellenségeinek ruházatát és fegyverzetét jelenítették meg (trák, görög, ...).

A kereszténységben jelenik meg az Antikrisztus, Nostradamusnál Mabuse alakja.

Artúr király ellenfelét, Mordredet a boszorkány Morgana segíti. Robin Hood ellenfelét a bírót katonái mellett szintén segíti boszorkány is.

Shakespearenél már megfigyelhető az a tudatosnak tűnő technika, amivel a pozitív hős pozitívumait úgy emeli tovább, hogy ellenfele negatívumait növeszti akár a valószínűtlen szint fölé is. (Macbeth, III. Richárd)

A hétköznapokban a politikai propanda fortélyai teszik magától értetődővé a világ abszolút jókra és abszolút gonoszokra osztását. A törénelemben valós személyek: római császárok mint például Néró, Caligula, Heliogabalus, rettegett mongolok, Dzsinkisz kán, Tamerlán, Európában Napóleon, Hitler, Sztálin testesítik meg a főgonoszt, az utóbbi időkben Idi Amin, Kadhafi, Szaddám Huszein. A terroristák közül Carlos, Oszáma bin Láden. A szervezett bünözés, a maffia vezetői.

Az álarcos hősök prototípusát, Zorrót Johnston McCulley teremtette meg. Később számos hős és antihős lett álarcos, álöltözetes, így sok esetben a főgonoszok is.

A romantika tette hétköznapivá az elvont misztikus jó és gonosz szerepét. A három testőr történetek főgonosza Richelieu bíborosa történelmi személy.

A magyar kultúrában Mátyás király talán az első álruhás szuperhős de ellenfelei legfeljebb csupán gonosz emberek még ha néha nagy hatalmúak is. De még például a Fekete gyémántokban Berend ellenfeleinél, Kaulmann vagy Sondersheim báró is még csupán egyszerű negatív szereplő. A Szegény gazdagokban Fatia Negra viszont már igazi álarcos főgonosz. Egyesek szerint Az oroszlán ugrani készül Dr. Otto Klauberge is inkább csak őrült tudós és nem főgonosz.

A főgonosz őstipusa talán Sir Arthur Conan Doyle angol író Sherlock Holmes-történeteiből ismert Moriarty professzora, akinek a történetekben vezető szerepe volt olyan szintén kemény bűnözőkből álló csoportjában, mint például Sebastian Moran ezredes[4]. Bizonyos értelemben Bram Stoker Drakulája.

A képregény kultúra adottságai, rövidségük és a dramaturgiai lehetőségeik szűkössége miatt szinte automatikusan termelte ki a mai szuperhősöket és főgonoszokat.

Bár Supermant korán megfilmesítették, ezek a filmek a megszokott látványvilágba és dramaturgiába illeszkedtek. A Dick Tracy film hozta be a képregény látványvilágot a filmvászonra. Közönségsikerük nyomán egyre több korábbi képregény történetet, köztük szuperhős-főgonosz történetet filmesítettek meg.

A karakter első generációja körülbelül az 1950-es évekre egysíkúvá, sematikussá váltak és vesztettek érdekességükből.

Emiatt később a főgonoszok egyértelműen gonosz mivolta árnyalódott, többségében a közönség megismerheti az okot, a főgonosz előéletét, illetve néha cselekednek pozitív dolgokat is, sőt néhányan végül pozitív szereplővé váltak. Néhányukat pedig a hozzájuk kapcsolódó történet szerint félreismerték és kiderült hogy valójában eredetileg is pozitív szereplők. Ezzel párhuzamosan néha a korábbi sematikus főgonoszok is átértékelődnek (pl. Moriarty, Dracula is) és minimum tragikus hőssé értékelődtek át.

Mindezekkel párhuzamosan megjelentek a karakter parodisztikus változatai: Dorellic, Dr. Genya (Dr. Evil ), ...

Főleg a képregénykultúrában a különféle szuperhősök ellenfeleként számuk mára szinte áttekinthetetlenné sokasodott.

Ismertebb főgonoszok[szerkesztés]

Fátum Doktor, a Fantasztikus Négyes egyik esküdt ellenségének figurája a Marvel-univerzumban.

A szórakoztató irodalomban majd a képregény kultúrában és a filmművészetben:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Pl. Watchmen: Az őrzők (am. akciófilm, 2009
  2. ↑ Általában a jogtalannak vagy aránytalannak tartott támadásokkal szemben gúnyosan. Pl. Soros György vagy Bokros Lajos
    A főgonosz - Dokumentumfilm Dr. Bokros Lajosról (magyar tévéfilm, 1995, 29 perc, rendezte: Verebes István)
  3. ↑ Az X-Man 2.-ben Magneto használja a főgonosz kifejezést a film közepe táján.
  4. ↑ Pl. Az üres ház című Sherlock Holmes történetben.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Főgonosz&oldid=26486364”