Enkainid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Encainide.svg
Enkainid
IUPAC-név
4-metoxi-N-[2-(1-metil-2-piperidin-1-iletil)fenil]benzamid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 66778-36-7
PubChem 48041
ChemSpider 43697
DrugBank APRD00613
KEGG D07894
ChEBI 4788
ATC kód C01BC08
SMILES
CC(CN1CCCCC1)c3ccccc3NC(=O)c2ccc(OC)cc2
InChI
1/C22H28N2O2/c1-24-16-6-5-8-19(24)13-10-17-7-3-4-9-21(17)23-22(25)18-11-14-20(26-2)15-12-18/h3-4,7,9,11-12,14-15,19H,5-6,8,10,13,16H2,1-2H3,(H,23,25)
StdInChIKey PJWPNDMDCLXCOM-UHFFFAOYSA-N
UNII SY3J0147NB
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C22H28N2O2
Moláris tömeg 352,47 g/mol

Az enkainid (INN: encainide) a szívritmuszavar elleni szerek I.C osztályába tartozó gyógyszer. Ma már ritkán használják.

Története[szerkesztés]

Az 1960-as években derült ki, hogy a szívinfarktus utáni kamrai extraszisztólék (két szabályos szívdobbanás közötti szabálytalan ütések) hirtelen halálra hajlamosítanak. Az I.C osztályú szereket az extraszisztólék ellen fejlesztették ki.

Bár a szerek az extraszisztólék ellen hatékonynak bizonyultak, a klinikai tapasztalatok azt igazolták, hogy ennek dacára növelik a halálozási arányt. Ma már szívinfarktus után nem is szabad I.C-osztályú gyógyszert alkalmazni.

Extraszisztólék egészséges szívizomzatú betegekben is előfordulnak, sőt, elég gyakoriak. 40 éves kor alatt az óránkénti 100, e felett a 200 extraszisztóle még normálisnak tekinthető. Terhelés hatására az extraszisztólék száma nő, különösen annak kezdetén.

Az I.C-osztályú szereket csak egészséges szívizomzatú betegeknél alkalmazzák, akiknek az extraszisztólék komoly panaszokat okoznak.

Készítmények[1][szerkesztés]

  • Enkaid

Magyarországon nincs forgalomban enkainid-tartalmú készítmény.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Encainide (Drugs-About.com)

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Encainide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.