Dzsingú japán császárnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dzsingú császárnő
神功皇后
Kaiserin Jingū.jpg

Japán császárnője
Elődje Csúai császár
Utódja Ódzsin
Korszak 201–269
Életrajzi adatok
Posztumusz név 気長足姫尊
Született 169
Kiotó
Elhunyt 269
Kiotó
NyughelyeMozu no Mimihara no naka no miszaszagi (Oszaka)
Édesapja Okinaga no Szukune no Miko
Édesanyja Kazuraki no Takanuka-hime
Házastársa Csúai császár
Gyermekei Ódzsin
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsingú császárnő
神功皇后
témájú médiaállományokat.

Dzsingú császárné (神功皇后; Hepburn: Jingū-kōgō?), másik elnevezése szerint Dzsingú császárnő (神功天皇; Hepburn: Jingū-tennō?)[1] 201-től uralkodó japán császárnő. Csúai császár hitvese volt, majd férje 201-ben bekövetkezett halálától fia, Ódzsin császár 269-es trónra lépéséig uralkodott.[2] A Meidzsi-korig Dzsingút tartották a 15. japán tennónak, a császári hagyomány sorrendje szerint (innen ered az elnevezés: Dzsingú tennō 神功天皇); de a történelmi feljegyzések újraértékelése azt okozta, hogy a nevét el kellett távolítani a listáról, és a helyére a fia, Ódzsin császár került, akire 15. uralkodóként tekintenek ma.

Legendája[szerkesztés]

Semmilyen adat nem tudja bizonyítani ennek a történelmi figurának az életét vagy uralkodásának dátumát. Dzsingút a történészek „legendás” személyként tartják számon, mert nem áll rendelkezésre további forrás, az ellenőrzésére és tanulmányozására. Trónra lépése előtt állítólag Okinagatarasi-himének (息長帯比売) hívták.

Dzsingú császárnő, fametszet, Cukioka Jositosi (1880)

Bár a végső nyughelye a legendás kormányzónak/uralkodónak továbbra is ismeretlen, Dzsingú hivatalosan kijelölt miszaszagija vagy sírja ma is látogatható a Narában levő Miszaszagi-csó nevű helyen.[3] Ez egy kofun-típusú császári sír, amelyre jellemző a vízzel töltött árokkal körbevett kulcslyuk formájú sziget.[4]

Kitabatake Csikafusza (1293–1354)[5] és Arai Hakuszeki (1657–1725) azt állította, hogy ő tulajdonképpen Himikó, a harmadik század sámán királynője volt Jamataitokunak, és mivel Himikó egy történelmi személy volt, bele kellett foglalnia a Nihon Soki szerzőjének a császári család tagjai közé. A tudósok között Naitó Toradzsiró rögzítette, hogy ő a Jamatohime-no-mikoto, miközben Higo Kazuo (ja) állítja, hogy ő Jamato-totohimomoszo-hime (ja).

1881-ben lett Dzsingú császárnő az első nő, aki szerepelt bankjegyen Japanese banknote;[6] mindamellett, hogy semmilyen aktuális kép nem létezik a legendás személyről, a császárnő művészien való ábrázolása teljes mértékben feltevésen alapul. A képe Edoardo Chiossone munkája.

Az egy jenes bankjegy Dzsingú császárnő arcképével (1881)

A császári udvart hivatalos mauzóleummá jelölték ki Szaki no Tatanami no ike no e no Miszaszagi nevű helyen, Nara városában, ami régebben Jamato tartomány volt.[7]

Dzsingú legendáján kívül nyolc császárnő uralkodott még és az ő örököseik a legtöbbször az uralkodói vérvonalt továbbvivő férfiai közül lettek választva. Emiatt gyakran a konzervatív tudósok érvelnek amellett, hogy a nők uralkodása csak ideiglenes és hogy kizárólag férfi-utódlású uralkodói hagyományt kell követni a XXI. században.[8] Genmei császárnő lánya, Gensó császárnő maradt az egyedüli nő a hagyományos vitában, aki utána következett a trónon.

Vita[szerkesztés]

A Nihonsoki szerint[9] egy sereget vezetett a koreai invázió alatt és győzedelmesen visszatért Japánba három év után. Azonban az ő uralkodásáról Koreában sehol nincs bizonyíték.[10][11] Az ő fia, Ódzsin az ő visszatérése után született. A legenda szerint állítólag a fia megfogant, de nem született meg amikor Csúai meghalt. Azután a három év után született meg a fiú. Mindegyik periódus, ami kevesebb volt mint kilenc hónap, három „évet” (bizonyos hónapokat) tartalmazott, például a három aratás vagy a férjének a kiléte inkább csak mitikus és szimbolikus volt, mint igaz.[12]

Dzsingú császárnő és az ő minisztere, Takeucsi, fametszet, Utagava Kuniszada

Néhányan úgy hiszik, hogy Dzsingú hódítása csak a Gwanggaeto Sírkövön alakpszik. De Dzsingúnak a Koreiai-félszigeten véghezvitt inváziójának a legendája megjelenik az ősi japán krónikákban. A 680-ban írt Kodzsikiben és a 720-ban írt Nihonsokiban. Ráadásul a Nihonsokiban bele van foglalva, hogy Dzsingú apja a Kaika császár unokája és az anyja a Katsuragi nemzetségből származik(ja).[13]

Néhányan azt állítják, hogy a karaktereket módosították és a japán jelenlét kiegészítette azokkal a Gwanggaeto Sírkövet. Ma japán és néhány kínai tudós kétségbe vonja a szándékosan megrongált sírkőről született elméletet a róla született tanulmányban[14][15] és az elő–Szakó és a mésszel átalakított és rongált átiratokat.[16] A japánok katonai tevékenységekkel, amiket végül Gwanggaeto legyőzött, elfoglalták a fél domborműves sírkövet. A sírkő értelmezését még mindig vitatják, mert a sírkő megrongálódott és a hiányzó darabok lehetetlenné teszik a fordítást. A japánok félreértelmezték a Gwanggaeto Sírkő feliratát a „From Paekchae Korea to the Origin of Yamato Japan” című könyv szerint. A sírkő fizetség volt a koreai királynak, de a pontozás hiányossága miatt az írást négyféleképpen lehet fordítani; ugyanezt a sírkövet le lehet úgy is fordítani a mondatban másféleképpen elhelyezett pontozás szerint, hogy Korea átkelt a tengeren és leigázta Japánt.

A kínai Szung su-t a kínai történész, Shen Yue (441–513) írta és lejegyezte benne a japánok Koreai-félszigeten való tartózkodását. Mindazonáltal a Liu Szung dinasztia, Dél-Kínának az ősi idők dinasztiája, csak kis kapcsolattal bírt Északkelet-Ázsiával. A legtöbb történész Japánban, Koreában és máshol is azt hitték, hogy ezt a dinasztiát egyként kell kezeni Pekcsével, Sillával, és a Japánban levő Jamatóval, mert egy és ugyanaz. Elég valószínűtlen, hogy ezt a hibát elkövették a Sui dinasztiát és a Goguryeot illetően, mert ők akkor jelentős hatalommal bírtak.

A kínai könyv a Sui dinasztiaról azt írja, hogy Japán katonai támogatást nyújtott Baekjenek és Sillanak.[17]

Szamguk Szagi („A három királyság krónikája”) szerint, ami 1145-ben íródott, Asin király elküldte az ő fiát, Dzseondzsit 397-ben túszként.[18] Silla királya, Silseong elküldte az ő saját fiát 402-ben. Mindkettő kísérlet volt, hogy biztosítsák a katonai támogatást Jamató részéről, így a két nemzet csak kérelemmel tudott kampányokat folytatni. Tovább bonyolította a kapcsolatot a japán uralkodó és Korea között a Nihonsoki szerint, hogy a koreai herceg, Amenohiboko Japánba érkezett,[19] és and Tadzsimamori nagyapja lett.[20] Azt, hogy a koreaiak küldtek-e túszokat vagy rokonokat családi kapocsként Koreába, azt vitatják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Shinto Shrine Agency of Ehime Prefecture. [2013. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 27.)
  2. Titsingh, Isaac. (1834).
  3. Jingū's misasagi, JP: Nara shikanko, lower right, <http://narashikanko.jp/english/aria_map/map_pdf/39.pdf>. Hozzáférés ideje: 2008-01-07 Archiválva 2009. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  4. context of kofun characteristics. [2008. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 19.)
  5. Mason, Penelope.
  6. History, Bank of Japan, <http://www.imes.boj.or.jp/cm/english_htmls/history_18sub.htm>. Hozzáférés ideje: 2007-12-14 Archiválva 2007. december 14-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  7. Ponsonby-Fane, Richard. (1959).
  8. Yoshida, Reiji.
  9. Nihon Shoki, Volume 9
  10. Kenneth B. Lee. 4. Korea and Early Japan, 200 BC – 700 AD, Korea and East Asia: The Story of a Phoenix. Greenwood Publishing, 31–35. o. (1997). ISBN 0-275-95823-X. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 11. 
  11. Hall, John Whitney. 5. Japan and the continent, The Cambridge History of Japan. Cambridge University Press, 308–10. o. (1998). ISBN 0-521-22352-0. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 11. 
  12. Aston, William. (1998).
  13. Nihonsoki Vol. 9 "気長足姫尊。稚日本根子彦大日日天皇之曾孫。気長宿禰王之女也。母曰葛城高顙媛。"
  14. Takeda, Yukio.
  15. Xu, Jianxin.
  16. Oh, Byung-sang, "Fountain: Echoes of drumming hoofbeats", JoongAng Ilbo, October 4, 2002.
  17. Chinese History Record Book of Sui: 隋書 東夷伝 第81巻列伝46 : 新羅、百濟皆以倭為大國,多珍物,並敬仰之,恆通使往來.
  18. Samguk Sagi (Korean nyelven). Hozzáférés ideje: 2008. május 12. „六年 夏五月 王與倭國結好 以太子腆支爲質”  Archiválva 2008. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
  19. Nihonsoki, Vol. 6 "天日槍對曰 僕新羅國主之子也 然聞日本國有聖皇 則以己國授弟知古而化歸 (to serve) 之"
  20. Nihonsoki, Vol. 6 "故天日槍娶但馬出嶋人 太耳女麻多烏 生但馬諸助也 諸助生但馬日楢杵 日楢杵生清彦 清彦生田道間守也"

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Empress Jingū című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Csúai
Japán császár
201269
Japán címere
Következő uralkodó:
Ódzsin