Szuiko japán császárnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szuiko császárnő
Empress Suiko.jpg

Japán 33. uralkodója
Uralkodási ideje
593. december 8. 628. március 7.
Elődje Szusun császár
Utódja Dzsomei császár
Életrajzi adatok
Uralkodóház japán császári ház
Született 554. január 1.
Elhunyt 628. április 15. (74 évesen)
Asuka, Yamato
NyughelyeSinaga no Jamada no miszaszagi,
Oszaka
Édesapja Kinmei császár
Édesanyja Szoga no Kitasihime
Házastársa Bidacu császár
Gyermekei
  • Princess Uji no Shitsukahi
  • Prince Takeda
  • Woharida
  • Princess Tame
  • Prince Wohari
A Wikimédia Commons tartalmaz Szuiko császárnő témájú médiaállományokat.

Szuiko császárnő (推古天皇; Hepburn-átírással: Suiko tennó) (554 – 628. április 15.) volt Japán 33. uralkodója a hagyományos öröklési sorrend szerint. Uralkodásának ideje 593-tól egészen haláláig, 628-ig tartott. Japán történelmében Szuiko volt az első a nyolc uralkodónő közül, aki megszerezte a császárnői címet. A hét császárnő, akik Szuiko után uralkodtak: Kógjoku, Dzsitó, Genmei, Gensó, Kóken, Meisó és Go-Szakuramacsi császárnő volt.

Élete[szerkesztés]

Trónra kerülése előtt Szuiko eredeti neve Mikekasija-hime-no-mikoto volt, illetve Tojomike Kasikija hime no Mikotonak is nevezték. Szuiko császárnőnek számos neve volt még ismert, mint például Nukatabe hercegnő vagy Tojomike Kasikija. Ő volt Kinmei császár harmadik lánya. Édesanyja Szoga no Iname lánya, Szoga no Kitasihime volt. Szuiko volt Jómei császár kishúga, ugyanis közös anyától származtak.

Szuiko császárnő a féltestvére, Bidacu császár hitvestársa volt, de miután Bidacu első felesége meghalt, Szuiko hivatalosan is a házastársává vált és megkapta az Ókiszaki címet (a császár hivatalos hitvese). Hét fiúnak adott életet.

Bidacu császár halála után Szuiko bátyja, Jómei császár került hatalomra, de csak 2 évig uralkodott, mert betegségben meghalt. Jómei halálát követően újabb hatalmi harc alakult ki a Szoga klán és a Mononobe klán között. A Szogák Hacuszebe herceget, míg a Mononobe klán Anahobe herceget támogatták. Most is a Szogák akarata érvényesült, így Hacuszebe herceg foglalta el helyét a trónon 587-ben Szusun császár néven. Ellentét alakult ki a császár és a Szoga klán feje, Szoga no Umako között, ezért Umako - talán félelmében, miszerint Szusun fog először támadni – meggyilkoltatta Jamatoaja no Ataikomával (東漢直駒) 592-ben. Ezután olyan uralkodóra volt szükség, aki kitölti a hatalmi vákuumot. Miután Szuikot felkérték, hogy töltse be az uralkodó helyét a trónon a további hatalmi harcok elkerülése végett, ő lett az első példa Japán történelmében arra, hogy egy nőt választottak uralkodónak.

593: Szusun császár uralkodásának második évében (崇峻天皇二年) meghalt; és kortárs tudósok megállapították, hogy az egykori Bidacu császár felesége a jogos örökös. Röviddel ezután, Szuiko császárnő elfoglalta a trónt (szokui).

A korabeli cím szerint Szuiko nem volt tennó, mivel a legtöbb történész szerint ezt a címet csak Tenmu császár és Dzsitó császárnő uralkodása idején vezették be. Ehelyett feltehetően a Szumeramikoto vagy az Amenosita Sirosimeszu Ókimi (治天下大王) megnevezést használták, melynek jelentése „a nagy királynő, aki uralkodik mindenen az ég alatt”. Szuikot emellett „Nagy Jamato királynőnek” (ヤマト大王/大君) is nevezték.

A következő évben Sótoku herceget nevezték ki régensnek. Habár a politikai hatalom Szuiko uralkodása alatt Sótoku herceg és Szoga no Umako kezében összpontosult, Szuiko korántsem volt tehetetlen. A tény, miszerint ő túlélte és uralkodása fennmaradt, alátámasztja, hogy jelentős politikai ismeretekkel bírt.

599-ben egy földrengés épületeket rombolt le egész Jamato tartományban, a mai Nara prefektúra területén.

Szuiko elutasította Szoga no Umako kérését, miszerint ő kapja meg a császári birodalom Kazuraki no Agata elnevezésű részét 624-ben, ezzel bizonyítva függetlenségét a befolyásolásukkal szemben. A császárnő további eredményeihez tartozik a buddhizmus hivatalos elismerése, amit a Virágzó három kincs ediktumban adott ki 594-ben. Szuiko egy volt az első buddhista uralkodók közül Japánban és letette az apácák fogadalmát röviddel a császárnővé válása előtt.

Uralkodása jellegzetessé vált arról, hogy megnyitotta a kapcsolatot a Szui udvarral 600-ban. Elfogadta a Tizenkét szintű rangrendszert 603-ban, és elfogadta a Tizenhét cikkelyű alkotmányt 604-ben.

A kínai hatvan terminusú naptár (Dzsikkan Dzsúnisi) bevezetése 604-ben Szuiko nevéhez fűződik.

Abban az időben a császári öröklést inkább a klán vezetők határozták meg, nem pedig az uralkodó. Szuiko a halálos ágyán bizonytalan jelzéseket tett és kijelölt két jelöltet a trónra. Az egyik Tamura herceg, Bidacu császár unokája volt, akit a Szoga főcsalád támogatott, Szoga no Emisit is beleértve. A másik örökös jelölt, Jamasiro herceg, Sótoku herceg fia volt, akit a Szoga család kisebbik része pártfogolt. A Szoga klánon belül zajló rövid harc után, melyben Jamasiro herceg egyik fő támogatóját megölték, Tamura hercegre esett a választás és ő foglalta el a trónt, mint Dzsomei császár 629-ben.

Szuiko császárnő 35 éven keresztül uralkodott. Habár volt még hét másik női uralkodó, az utódaik általában az apai császári vérvonal férfi tagjai közül kerültek a trónra. Ez miatt néhány konzervatív tudós azt állítja, hogy a nők uralkodása csak ideiglenes volt, és csak a férfi öröklési hagyományt kellett fenntartani. Az egyetlen kivételt Genmei császárnő jelentette, akit lánya, Gensó császárnő követett a trónon.

Szuiko császárnő sintó szentélye és mauzóleuma Oszakában

Szuiko császárnő sírjának valódi helye ismert. Tiszteletére egy sintó szentélyt (miszaszagi) állítottak Oszakában.

Az Imperial Household Ügynökség jelölte ki ezt a helyet Szuiko mauzóleumának. Hivatalos megnevezése Sinaga no Jamada no miszaszagi.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Empress Suiko című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]