Momozono japán császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Momozono császár
Emperor Momozono.jpg

Japán 116. császára
Uralkodási ideje
1747 1762
Elődje Szakuramachi
Utódja Go-Szakuramacsi
Korszak Edo-kor
Életrajzi adatok
Uralkodóház japán császári ház
Született 1741. április 14.
Kiotó
Elhunyt 1762. augusztus 31.
Kiotó
NyughelyeTahara no higasi no miszaszagi (Kyoto)
Édesapja Szakuramacsi császár
Édesanyja Szadako
Házastársa Ichijō Tomiko
Gyermekei
  • Go-Momozono
  • Fushimi-no-miya Sadamochi-shinnō
A Wikimédia Commons tartalmaz Momozono császár témájú médiaállományokat.

Momozono császár (桃園天皇 Momozono-tennó, 1741. április 14. - 1762. augusztus 31.) Japán 116. császára volt a hagyományos öröklődési rend szerint.[1][2] Uralkodása 1747-től egészen halálig, 1762-ig tartott.[3]

Származása[szerkesztés]

Mielőtt Momozonoként elfoglalta volna a Krizantém trónt, Tóhito (遐仁) néven ismerték.[4] Beiktatása előtt a Yaho-no-mija (八穂宮), később pedig Szacsi-no-mija (茶地宮) címet viselte.

Momozono Szakuramacsi császár elsőszülött fia, anyja Szadako (定子) (開明門院) volt.

Momozono családja vele élt a Heian-palota dairiében (belső palota). A család tagjai a következőek voltak:

  • Felesége, Icsidzsó Tomiko (一条富子)
  • Első fia: Hidehito herceg (英仁親)(Go-Momozono császár)
  • Második fia: Fusimi-no-mija Szadamocsi (伏見宮貞行親王) császári herceg

Események Momozono életében[szerkesztés]

Uralkodása alatt, 1758-ban Hóreki botrány történt meg, ahol a Bakufu megbüntette fiatal udvari nemességet, mert támogatták a császári szabályok újjáépítését.

  • 1747. április 25.: Korona hercegnek nevezik ki Tóhito herceget.[5]
  • 1747. június 9.: Tóhito herceg császár lett.
  • 1748. (Kan'en 1): Az első előadás a tizenegy felvonásos bábjátéknak, Kanadehon Csúsingura, ami egy kalsszikus szamuráj bosszú történetet ír le, az 1702-es, 47 rónin bosszújáról.[6]
  • 1748 (Kan'en 1): Rjúkjúi Királyságból, Shó Keitől egy rjúkjúi diplomata küldetést vett át a sógunátus.[7]
  • 1749. október 7. (Kan'en 2, a 8. hónap 26. napja): Egy hatalmas vihar elérte Kiotót, a Nidzsó vár tornya leégett, majd villámcsapás sujtotta.[8]
  • 1752 (Hóreki 2): Egy rjúkjú diplomata küldetés érkezett meg Edóba, Só Bokutól, a Rjúkjúi Királyságból.[7]
  • 1758 (Hōreki 8): The Hōreki incident involved a small number of kuge who favored a restoration of Imperial power; and this was construed as a threat by the shogunate.[9]
  • 1758 (Hóreki 8): A Hóreki incidensben részt vettek a kugék, akik támogatták a császári hatalom visszaállítását, amit a sógunátus fenyegetésnek látott.
  • 1760 (Hóreki 10): Tokugawa Ieshige shógun lemond, és fia Tokugawa Ieharu lesz a Tokugawa sógunatus tizedik sóguna.[10]
  • 1762 (Hóreki 12): A császár lemond a testvére javára.
  • 1762. augusztus 31.: A császár meghal 21 évesen.

Momozono kamija egy császári mauzóleumba van zárva, Tsuki no va no miszaszagiban, Szennjú-dzsinél, Higasijama körzetben, Kiotóban. Itt megtalálhatóak Momozono császári elődjei is, Go-Mizunó császár, Meisó, Go-Kómjó, Go-Saj, Rejgen, Higasijama, Nakamikado és Szakuramachi, valamint öt császári örököse is Go-Szakuramacsi, Go-Momozono, Kókaku, Ninkó, és Kómei.[11]

Kugjó[szerkesztés]

Kugjó (公卿) egy gyűjtőfogalom, azon kevés nagy hatalommal rendelkező embert jelenti, akik csatlakoztak a japán császári udvarhoz a Meidzsi-kor előtti időkben. Azokban az években is, amikor az udvar tényleges befolyása a császári palota falain kívül minimális volt, a hierarchia megmaradt.

Ezt az elit csoportot három vagy négy tag alkotta. Ők voltak az örökletes udvaroncok, akik a tapasztalataik és hátterük segítségével karrierjük csúcsára emelkedhettek. Momozono uralkodása alatt ők jutottak a Daidzsókan csúcsára:

Momozono uralkodásának korszakai[szerkesztés]

Momozono uralkodásának éveit több mint egy korszak névvel vagy nengóval azonosítják.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Emperor Momozono című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Imperial Household Agency (Kunaichō):桃園天皇 (115)
  2. Ponsonby-Fane, Richard. (1959). The Imperial House of Japan, pp. 119–120.
  3. Titsingh, Isaac. (1834). Annales des empereurs du japon, pp. 418–419.
  4. Ponsonby-Fane, p. 10; Titsingh, p. 418.
  5. Meyer, Eva-Maria. (1999). Japans Kaiserhof in der Edo-Zeit, p. 48.
  6. Hall, John. (1988). The Cambridge History of Japan, p. xxiii.
  7. a b Titsingh, p. 418.
  8. Ponsonby-Fane, R. (1959). Kyoto: the Old Capital of Japan, 794–1869, p. 321; Titsingh, p. 418.
  9. a b Ponsonby-Fane, Imperial House, p. 119.
  10. Titsingh, p. 419.
  11. Ponsonby-Fane, Imperial House, p. 423.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]