Momozono japán császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Momozono császár
Emperor Momozono.jpg

Japán 116. császára
Uralkodási ideje
1747 1762
Elődje Szakuramachi
Utódja Go-Szakuramacsi
Korszak Edo-kor
Életrajzi adatok
Uralkodóház japán császári ház
Született 1741. április 14.
Kiotó
Elhunyt 1762. augusztus 31.
Kiotó
NyughelyeTahara no higasi no miszaszagi (Kyoto)
Édesapja Szakuramacsi császár
Édesanyja Szadako
Testvérei Go-Szakuramacsi japán császárnő
Házastársa Ichijō Tomiko
Gyermekei
  • Go-Momozono
  • Fushimi-no-miya Sadamochi-shinnō
Flag of the Japanese Emperor.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Momozono császár témájú médiaállományokat.

Momozono császár (桃園天皇 Momozono-tennó, 1741. április 14. - 1762. augusztus 31.) Japán 116. császára volt a hagyományos öröklődési rend szerint.[1][2] Uralkodása 1747-től egészen halálig, 1762-ig tartott.[3]

Származása[szerkesztés]

Mielőtt Momozonoként elfoglalta volna a Krizantém trónt, Tóhito (遐仁) néven ismerték.[4] Beiktatása előtt a Yaho-no-mija (八穂宮), később pedig Szacsi-no-mija (茶地宮) címet viselte.

Momozono Szakuramacsi császár elsőszülött fia, anyja Szadako (定子) (開明門院) volt.

Momozono családja vele élt a Heian-palota dairiében (belső palota). A család tagjai a következőek voltak:

  • Felesége, Icsidzsó Tomiko (一条富子)
  • Első fia: Hidehito herceg (英仁親)(Go-Momozono császár)
  • Második fia: Fusimi-no-mija Szadamocsi (伏見宮貞行親王) császári herceg

Események Momozono életében[szerkesztés]

Uralkodása alatt, 1758-ban Hóreki botrány történt meg, ahol a Bakufu megbüntette fiatal udvari nemességet, mert támogatták a császári szabályok újjáépítését.

  • 1747. április 25.: Korona hercegnek nevezik ki Tóhito herceget.[5]
  • 1747. június 9.: Tóhito herceg császár lett.
  • 1748. (Kan'en 1): Az első előadás a tizenegy felvonásos bábjátéknak, Kanadehon Csúsingura, ami egy kalsszikus szamuráj bosszú történetet ír le, az 1702-es, 47 rónin bosszújáról.[6]
  • 1748 (Kan'en 1): Rjúkjúi Királyságból, Shó Keitől egy rjúkjúi diplomata küldetést vett át a sógunátus.[7]
  • 1749. október 7. (Kan'en 2, a 8. hónap 26. napja): Egy hatalmas vihar elérte Kiotót, a Nidzsó vár tornya leégett, majd villámcsapás sujtotta.[8]
  • 1752 (Hóreki 2): Egy rjúkjú diplomata küldetés érkezett meg Edóba, Só Bokutól, a Rjúkjúi Királyságból.[7]
  • 1758 (Hōreki 8): The Hōreki incident involved a small number of kuge who favored a restoration of Imperial power; and this was construed as a threat by the shogunate.[9]
  • 1758 (Hóreki 8): A Hóreki incidensben részt vettek a kugék, akik támogatták a császári hatalom visszaállítását, amit a sógunátus fenyegetésnek látott.
  • 1760 (Hóreki 10): Tokugawa Ieshige shógun lemond, és fia Tokugawa Ieharu lesz a Tokugawa sógunatus tizedik sóguna.[10]
  • 1762 (Hóreki 12): A császár lemond a testvére javára.
  • 1762. augusztus 31.: A császár meghal 21 évesen.

Momozono kamija egy császári mauzóleumba van zárva, Tsuki no va no miszaszagiban, Szennjú-dzsinél, Higasijama körzetben, Kiotóban. Itt megtalálhatóak Momozono császári elődjei is, Go-Mizunó császár, Meisó, Go-Kómjó, Go-Saj, Reigen, Higasijama, Nakamikado és Szakuramachi, valamint öt császári örököse is Go-Szakuramacsi, Go-Momozono, Kókaku, Ninkó, és Kómei.[11]

Kugjó[szerkesztés]

Kugjó (公卿) egy gyűjtőfogalom, azon kevés nagy hatalommal rendelkező embert jelenti, akik csatlakoztak a japán császári udvarhoz a Meidzsi-kor előtti időkben. Azokban az években is, amikor az udvar tényleges befolyása a császári palota falain kívül minimális volt, a hierarchia megmaradt.

Ezt az elit csoportot három vagy négy tag alkotta. Ők voltak az örökletes udvaroncok, akik a tapasztalataik és hátterük segítségével karrierjük csúcsára emelkedhettek. Momozono uralkodása alatt ők jutottak a Daidzsókan csúcsára:

Momozono uralkodásának korszakai[szerkesztés]

Momozono uralkodásának éveit több mint egy korszak névvel vagy nengóval azonosítják.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Emperor Momozono című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Imperial Household Agency (Kunaichō):桃園天皇 (115)
  2. Ponsonby-Fane, Richard. (1959). The Imperial House of Japan, pp. 119–120.
  3. Titsingh, Isaac. (1834). Annales des empereurs du japon, pp. 418–419.
  4. Ponsonby-Fane, p. 10; Titsingh, p. 418.
  5. Meyer, Eva-Maria. (1999). Japans Kaiserhof in der Edo-Zeit, p. 48.
  6. Hall, John. (1988). The Cambridge History of Japan, p. xxiii.
  7. a b Titsingh, p. 418.
  8. Ponsonby-Fane, R. (1959). Kyoto: the Old Capital of Japan, 794–1869, p. 321; Titsingh, p. 418.
  9. a b Ponsonby-Fane, Imperial House, p. 119.
  10. Titsingh, p. 419.
  11. Ponsonby-Fane, Imperial House, p. 423.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]