Dogger Bank-i incidens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Dogger-pad elhelyezkedése az Északi-tengeren
Az Auróra egyike volt az incidensben részt vevő hajóknak

A Dogger Bank-i incidens (más néven hulli incidens vagy északi-tengeri incidens) 1904. október 21-ének éjszakáján történt, amikor az orosz–japán háború miatt a Távol-Keletre tartó orosz Balti Flotta hajói tüzet nyitottak kivilágítatlan angol halászhajókra, mivel a Japán Birodalmi Haditengerészet torpedóhajóinak hitték őket.[1] Az orosz hajók egymásra is tüzeltek a kavarodásban.[2] Három brit halász meghalt, több megsebesült, illetve egy orosz tengerész és egy pap is életét vesztette a tűzben. Az incidens komoly feszültséget okozott az orosz–brit viszonyban és majdnem háborúhoz vezetett,[3] valamint azzal a következménnyel járt, hogy az orosz flotta nem használhatta a Szuezi-csatornát átkelésre. Az esetet egy ötfős testület vizsgálta ténymegállapítás keretében, és megállapították Oroszország felelősségét. Az angol halászok végül 65 000 font sterlinges kártérítést kaptak.[1]

Az incidens[szerkesztés]

Mivel a mandzsúriai Port Arthurnál állomásozó orosz flottát a japánok meglepetésszerűen megtámadták, majd a kikötőt blokád alá vették, az orosz Balti Flottát küldték felmentésére és a japánok legyőzésére. Az egységet Zinovij Rozsesztvenszkij ellentengernagy vezette, aki a katonai hírszerzéstől azt a téves információt kapta, hogy az Északi-tengeren japán torpedóhajók is cirkálnak.[1] A legénység között elterjedt a pletyka, hogy a japánok elaknásították a dán partvidéket és néhányan japán tengeralattjárókat is látni véltek. Az ellentengernagy úgy próbálta csillapítani a félelmeket, hogy utasításba adta, egyetlen más hajó sem kerülhet a flotta hajói közé. Ez egy kisebb incidenshez vezetett a dán partok mellett, ám akkor nem sérült meg senki.[4] A flotta ezután kihajózott az Északi-tengerre.

Október 21-én éjszaka az oszlop végén lévő Kamcsatka orosz ellátóhajó kapitánya egy svéd hajót japán torpedórombolónak vélt, és jelentette, hogy megtámadták. Később, a leszállt ködben az őrségben lévő tiszt angol hajókat vett észre és jelzéseiket félreértve japán hajóknak hitte őket, annak ellenére, hogy 32 000 kilométerre voltak Japántól. Az orosz hajók rájuk irányították fényszóróikat, majd tüzet nyitottak. A Crane brit hajó elsüllyedt, kapitánya és első tisztje meghalt, négy másik hajó megsérült, hat matróz súlyos sérüléseket szenvedett, akik közül az egyik később bele is halt. Mivel hálóikat leengedték, nem tudtak elmenekülni, a kavarodásban az orosz flotta hajói tüzet nyitottak az Auróra és Dmitrij Donszkoj cirkálókra, megölve egy káplánt és egy matrózt, illetve súlyosan megsebesítve egy másikat. A hajók némelyike torpedótalálatot jelzett, a Borogyinón pedig az a rémhír terjedt el, hogy a japánok átszálltak, így a legénység egy része mentőmellényeket vett magára és a hason feküdt a fedélzeten, míg mások kardot ragadtak, hogy visszaverjék a támadókat. Az orosz tüzérek rossz képzettségének tudható be, hogy nem voltak komolyabb veszteségek; az Orjol csatahajó például több mint 500 lövést adott le, ám egyik sem talált.[4] A tüzelés mintegy 20 percig tartott, amíg kék fénnyel nem jeleztek az egyik hajón, parancsot adva a harc beszüntetésére.[5]

Következmények[szerkesztés]

Az incidenst vizsgáló Nemzetközi Ténymegállapító Bizottság ülése
Angol halászok Párizsban, hogy tanúskodhassanak a bizottság előtt

Az incidens súlyosan érintett az orosz–brit diplomáciai kapcsolatokat. A Times reggeli vezércikke különösen maróan úgy fogalmazott, hogy „szinte elképzelhetetlen, hogy bárki, aki tengerésznek hívja magát – bármilyen ijedt is legyen – 20 percig lövet egy halászflottára, anélkül, hogy felfedezné a célpontjuk igazi természetét”.[3] A brit honi flotta háborúra készült, 28 csatahajójának adva készenléti parancsot, mialatt brit cirkálórajok az orosz flottát követték, miközben lehajózott a Vizcayai-öbölön és a portugál tengerpart mentén. A diplomáciai nyomás hatására az orosz kormányzat elfogadta, hogy kivizsgálják az ügyet, és utasították Rozsesztvenszkijt, hogy kössön ki Vigóban. Az ellentengernagy itt hagyta az incidensben érintett tiszteket, valamint egy olyan tisztet is, aki kritikus volt vele szemben.[4]

A flotta a marokkói Tangerbe ment tovább, napokra elveszítve a kapcsolatot a Kamcsatkával, amely csak később került elő. A hajó kapitánya jelentette, hogy harcba bocsátkoztak három japán hajóval, amikre 300 lövést adott le, ám valójában egy svéd kereskedőhajóra, egy német halászhajóra és egy francia szkúnerre lőttek. Amikor elhagyták a kikötőt, egy hajó véletlenül megrongálta a város vízalatti távírókábelét, négy napig lehetetlenné téve az üzenetváltás Európával.[4] Az orosz flotta nem használhatta átkelésre a Szuezi-csatornát, így végül Afrika megkerülésével jutott el Japánig, ahol a csuzimai csatában megsemmisítő vereséget szenvedett.

1904. november 25-én a brit és orosz kormány megegyeztek, hogy nemzetközi ténymegállapító bizottság elé viszik az ügyet, amely az eljárást a hágai egyezmény alapján folytatja le.[6] A bizottság 1905. január 9. és február 25. között ülésezett Párizsban.[7] Tagjai öt nemzetből kerültek ki: egy francia (az elnök), egy angol, egy orosz, egy amerikai és egy osztrák–magyar admirális vett részt a munkájában.[1] A bizottság ténymegállapítás keretein túllépve kimondta Oroszország állami felelősségét, a tévedés és a rossz körülmények dacára.[8] Az orosz tag ezzel ellentétes különvéleményt tett, hazája azonban elfogadta az eredményt és 65 000 font kártérítést fizetett a halászoknak.[1] 1906-ban Hullban emlékművet avattak az incidensben életét vesztett három halász emlékére.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Kovács Péter: Nemzetközi közjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2011, ISBN 9789632762104 ; 495. o.
  2. The Russian Outrage (Chapter XXII) – Wood Walter, North Sea Fishers And Fighters, K. Paul, Trench, Trübner & Co, London, 1911
  3. ^ a b Connaughton, Richard Michael. The War of the Rising Sun and Tumbling Bear (Digitized by Google Books online), New York City: Routledge, 247, 250, 259. o (1988). ISBN 978-0-415-07143-7. Hozzáférés ideje: 2008. december 1. 
  4. ^ a b c d Dogger Bank – Voyage of the Damned ('Hullwebs – History of Hull' website. Hozzáférés ideje: 8 September 2007.)
  5. The dogger bank incident in 1904 – The Russian fleet attacks Hull trawlersScarborough Maritime Heritage Centre
  6. Joint British-Russian declaration
  7. Karen Kitzman Jackson, The Dogger Bank Incident And The Development Of International Arbitration, Texas Tech University, 1974, pp. 65-66. http://repositories.tdl.org/ttu-ir/bitstream/handle/2346/9051/31295015508269.pdf?sequence=1
  8. Kovács Péter: i. m. 464. o.