Czapik Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czapik Gyula
egri érsek
Czapik Gyula (1887-1956).jpg

Született 1887. december 3.
Szeged
Elhunyt 1956. április 25. (68 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Munkássága
Felekezet katolikus egyház
Pappá szentelés 1910. augusztus 14.
Püspökké szentelés 1939. július 26.

Hivatal Veszprémi püspök
Hivatali idő 1939–1943
Elődje Tóth Tihamér
Utódja Mindszenty József

Hivatal Egri érsek
Hivatali idő 1943–1956
Elődje Szmrecsányi Lajos
Utódja Brezanóczy Pál
Apostoli utódlás
Szentelés dátuma 1939. július 26.
Szentelő Serédi Jusztinián
Társszentelők Breyer István
  Madarász István
Szentelt püspökök
Endrey Mihály 1951. április 1.
Társszentelt püspökök
Apor Vilmos 1941. február 24.

Czapik Gyula (Szeged, 1887. december 3.Budapest, 1956. április 25.) nyomdász, veszprémi püspök, majd egri érsek.

Pályafutása[szerkesztés]

Apja könyvkereskedő és nyomdatulajdonos. Kitanulta a nyomdászmesterséget, egy ideig igazgatója volt a Korda Nyomda és Könyvkiadó Vállalatnak.

A gimnáziumot szülővárosában, a teológiát Temesváron és Bécsben végezte. 1910. augusztus 14-én, Bécsben pappá szentelték.[1] Nákófalván volt káplán, és 1911-től az Augustineumban képezte tovább magát.[2] 1912-ben avatták doktorrá.

Volt káplán, teológiai tanár, tanulmányi felügyelő, egyházmegyei ügyész, rövid ideig Horthy Miklós gyermekeinek nevelője is. Szerkesztette a Havi Közlöny, a Die Zeitung és a Temesvári Újság c. lapokat.[1] 1916-tól negyszemináriumi prefektus, 1918-tól egyházmegyei ügyész, 1919-ben szemináriumi aligazgató.[2] A román megszállás miatt Budapestre költözött, az Egyházi Lapok, a Magyar Kultúra és A Szív szerkesztőjeként dolgozott. Az utóbbit Magyarország legnagyobb példányszámú hitbuzgalmi hetilapjává fejlesztette.[1] 1922-ben kinevezték pápai kamarássá, 1929-től nagyváradi kanonok, 1930-tól szalócmonostori címzetes apát, 1935-ben pápai prelátussá nevezték ki.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

Veszprémi püspökké 1939. július 19-én nevezték ki, július 26-án szentelték püspökké, az egyházmegye kormányzását pedig szeptember 26-án vette át. 1941 októberétől autóbaleset okozta csigolyatörése miatt hosszú ideig betegeskedett.[2] Önálló lelkészséget szervezett a megyében 1941-ben Balatonfőkajáron, 1943-ban Balatonfűzfőn, Pápán (Szent Anna) és Pétfürdőn.[1]

Az egri érseki székbe 1943. május 7-én nevezték ki, melyet június 30-án foglalt el.[2] 1943 és 1944 között apostoli kormányzóként irányította a veszprémi egyházmegyét is.[1] Az iskolák államosítása után 1948. szeptember 21. és október 2. között Rómában tárgyalt. Az 1950/34. törvény erejű rendelet kiadása után szorgalmazta 5-6000 nővér és 100-150 szerzetes szociális otthoni elhelyezését. Részt vett az állam és az egyház viszonyát rendezni kívánó tárgyalásokon és nemzetközi békemozgalmakban. 1951 és 1956 között a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, 1943 és 1956 között az Actio Catholica ügyvezető elnöke. A személyi kultusz éveiben a körülményekhez alkalmazkodva vezette a magyar katolikus egyház ügyeit.[2] Az egri főszékesegyházban nyugszik.[1]

Műveiből[szerkesztés]

  • Novéna Jézus Szent szívéhez. Budapest. 1922.
  • Keresztény államtan. Budapest. 1923.
  • Könyörülj rajtunk, Uram! Budapest. 1934.
  • Temető-könyv. Budapest. 1960.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f mek.iif.hu URL hozzáférés – 2009. január 15.
  2. ^ a b c d e Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.  

További információk[szerkesztés]


Előde:
Tóth Tihamér
Veszprémi püspök
1939–1943
Utóda:
Mindszenty József
Előde:
Szmrecsányi Lajos
Egri érsek
1943–1956
Utóda:
Brezanóczy Pál