Czapik Gyula
| Czapik Gyula | |||
.jpg) | |||
| Született | 1887. december 3.[1][2] Szeged[2] | ||
| Elhunyt | 1956. április 25. (68 évesen)[2] Budapest[2] | ||
| Állampolgársága | magyar | ||
| Nemzetisége | magyar | ||
| Foglalkozása |
| ||
| Tisztsége |
| ||
| egri érsek | |||
 | |||
| Vallása | római katolikus egyház | ||
| Pappá szentelés | 1910. augusztus 14. | ||
| Püspökké szentelés | 1939. július 26. | ||
| Szentelők |
| ||
| Hivatal | Veszprémi püspök | ||
| Hivatali idő | 1939–1943 | ||
| Elődje | Tóth Tihamér | ||
| Utódja | Mindszenty József | ||
| Hivatal | Egri érsek | ||
| Hivatali idő | 1943–1956 | ||
| Elődje | Szmrecsányi Lajos | ||
| Utódja | Brezanóczy Pál | ||
| Szentelt püspökök | |||
| |||
| Társszentelt püspökök | |||
| |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Czapik Gyula István Kálmán (Szeged, 1887. december 3. – Budapest, 1956. április 25.) nyomdász, veszprémi püspök, majd egri érsek.
Pályafutása[szerkesztés]
Apja, idősebb Czapik Gyula (1856–1936), könyvkereskedő és nyomdatulajdonos, anyja, a nemesi származású galánthai Balogh Mária Anna (1865–1938) asszony volt.[3][4][5][6] Kitanulta a nyomdászmesterséget, egy ideig igazgatója volt a Korda Nyomda és Könyvkiadó Vállalatnak.
A gimnáziumot szülővárosában, a teológiát Temesváron és Bécsben végezte. 1910. augusztus 14-én, Bécsben pappá szentelték.[7] Nákófalván volt káplán, és 1911-től az Augustineumban képezte tovább magát.[8] 1912-ben avatták doktorrá.
Volt káplán, teológiai tanár, tanulmányi felügyelő, egyházmegyei ügyész, rövid ideig Horthy Miklós gyermekeinek nevelője is. Szerkesztette a Havi Közlöny, a Die Zeitung és a Temesvári Újság c. lapokat.[7] 1916-tól negyszemináriumi prefektus, 1918-tól egyházmegyei ügyész, 1919-ben szemináriumi aligazgató.[8] A román megszállás miatt Temesvárról Budapestre költözött, az Egyházi Lapok, a Magyar Kultúra és A Szív szerkesztőjeként dolgozott. Az utóbbit Magyarország legnagyobb példányszámú hitbuzgalmi hetilapjává fejlesztette.[7] 1922-ben kinevezték pápai kamarássá, 1929-től nagyváradi kanonok, 1930-tól szalócmonostori címzetes apát, 1935-ben pápai prelátussá nevezték ki.
Püspöki pályafutása[szerkesztés]
Veszprémi püspökké 1939. július 19-én nevezték ki, július 26-án szentelték püspökké, az egyházmegye kormányzását pedig szeptember 26-án vette át. 1941 októberétől autóbaleset okozta csigolyatörése miatt hosszú ideig betegeskedett.[8] Önálló lelkészséget szervezett a megyében 1941-ben Balatonfőkajáron, 1943-ban Balatonfűzfőn, Pápán (Szent Anna) és Pétfürdőn.[7]
Az egri érseki székbe 1943. május 7-én nevezték ki, melyet június 30-án foglalt el.[8] 1943 és 1944 között apostoli kormányzóként irányította a veszprémi egyházmegyét is.[7] Az iskolák államosítása után 1948. szeptember 21. és október 2. között Rómában tárgyalt. Az 1950/34. törvény erejű rendelet kiadása után szorgalmazta 5-6000 nővér és 100-150 szerzetes szociális otthoni elhelyezését. Részt vett az állam és az egyház viszonyát rendezni kívánó tárgyalásokon és a nemzetközi békemozgalmakban. 1951 és 1956 között a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, 1943 és 1956 között az Actio Catholica ügyvezető elnöke. A személyi kultusz éveiben a körülményekhez alkalmazkodva vezette a magyar katolikus egyház ügyeit.[8] Az egri főszékesegyházban nyugszik.[7]
Műveiből[szerkesztés]
- Novéna Jézus Szent szívéhez. Budapest. 1922
- Keresztény államtan. Budapest. 1923
- Könyörülj rajtunk, Uram! Budapest. 1934
- Temető-könyv. Budapest. 1960
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
- ↑ familysearch.org Czapik Gyula keresztelője
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Czapik Gyula idősebb
- ↑ Magyar Országos Tudósító, 1938. április/11938-04-07 [178]
- ↑ familysearch.org Balogh Mária keresztelője
- ↑ a b c d e f mek.iif.hu Archiválva 2005. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2009. január 15.
- ↑ a b c d e Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.
További információk[szerkesztés]
- Archbishop Gyula Czapik, Catholic-Hierarchy (angol)
- Orbán Sándor: Egyház és állam (1945-1950.) Budapest. 1962
- Czapik Gyula szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Előde: Tóth Tihamér |
|
Utóda: Mindszenty József |
| Előde: Szmrecsányi Lajos |
|
Utóda: Brezanóczy Pál |
