Brezanóczy Pál
| Brezanóczy Pál | |
| Született | 1912. január 25.[1][2] Aknaszlatina[3][4] |
| Elhunyt | 1972. február 11. (60 évesen)[1][2] Eger[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| egri érsek | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Pappá szentelés | 1935. július 22. |
| Püspökké szentelés | 1964. október 28. |
| Szentelők |
|
| Hivatal | Egri érsek (1969-ig apostoli adminisztrátor) |
| Hivatali idő | 1959–1972 |
| Elődje | Czapik Gyula |
| Utódja | Bánk József |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Brezanóczy Pál (Aknaszlatina, 1912. január 25. – Eger, 1972. február 11.)[5] római katolikus püspök, egri érsek.[6]
Pályafutása[szerkesztés]
A kassai premontrei gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte. 1935. július 22-én szentelték pappá.[7] Néhány évig káplánként és tábori papként szolgált. 1938-tól Kassán volt teológiai tanár és az orsolyita gimnázium igazgatója. 1941-től püspöki titkár, 1946-tól a Kassai egyházmegye magyarországi részén általános helynök Hejcén, ahol a püspöki nyaralóban szemináriumot létesített. 1951-től káptalani helynök és a Rozsnyói egyházmegye magyarországi részének apostoli kormányzója, majd 1952-től egri ordinárius és a Szatmári egyházmegye magyarországi részének érseki helynöke volt.[6]
Püspöki pályafutása[szerkesztés]
Az egri érseki szék Czapik Gyula halálával 1956-ban megüresedett, de állami hozzájárulás híján betöltetlen maradt. Brezanóczy Pál ezért 1956-tól 1959-ig káptalani helynökként, majd apostoli adminisztrátorként vezette az egyházmegyét. 1964. október 28-án szentelték rotariai címzetes püspökké. Végül 1969-ben kapott egri érseki kinevezést.[8][9]
1958-tól a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökség Kékes Pál fedőnéven nyilvántartott ügynöke volt; Kiszely Gábor Állambiztonság című könyve szerint egyes esetekben elszabotálta a megrendelők kéréseinek teljesítését.[10][11] Teológiai tanácsadóként részt vett a Második vatikáni zsinat 1962-es első ülésszakán, ahonnan szintén írt jelentést.[12]
Része volt az állam és az egyház 1964. szeptember 15-i részleges megállapodásában,[6] melynek előkészítésében is részt vett mint Agostino Casaroli érsek tanácsadója magyar vonatkozású kérdésekben.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 24.)
- ↑ Diós István – Viczián János: Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Szent István Társulat, 1996
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. november 24.)
- ↑ halotti bejegyzés. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
- ↑ a b c Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.
- ↑ más források szerint augusztus 28-án Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.
- ↑ Főpapjaink (magyar nyelven). Egri főegyházmegye, 2016. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
- ↑ A török félholdtól a diktatúráig (magyar nyelven). Egri főegyházmegye, 2016. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
- ↑ Bocsánatot kér a Vatikán? (magyar nyelven). Népszava, 2013. szeptember 7. [2017. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
- ↑ Ungváry Krisztián: Az ügynökök és az egyház (magyar nyelven). Népszabadság, 2005. február 28. [2008. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
- ↑ Árpád von Klimó.szerk.: Piotr H. Kosicki: Two Vatican II and Hungary, Vatican II Behind the Iron Curtain (angol nyelven). CUA Press, 64. o. (2016). ISBN 9780813229126. Hozzáférés ideje: 2017. március 18.
További információk[szerkesztés]
- Archbishop Pavol Brezanóczy, Catholic-Hierarchy (angol)
- Sági György.szerk.: In: Török József, Tusor Péter, Tóth Krisztina: Brezanóczy Pál útkeresése Egyház és pártállam között, Katolicizmus Magyarországon a II. Vatikáni Zsinat korában: Tanulmányok és inventárium. Budapest: MTA–PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport; Gondolat, pp. 113-151. o. (2015)
