Brezanóczy Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Brezanóczy Pál
Született 1912. január 25.[1][2]
Aknaszlatina[3][4]
Elhunyt 1972. február 11. (60 évesen)[1][2]
Eger[2]
Nemzetisége magyar
Foglalkozása katolikus pap
Tisztség
  • címzetes püspök
  • katolikus érsek
  • katolikus püspök (1964. október 28. – )
egri érsek
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1935. július 22.
Püspökké szentelés 1964. október 28.
Szentelők

Hivatal Egri érsek (1969-ig apostoli adminisztrátor)
Hivatali idő 1959–1972
Elődje Czapik Gyula
Utódja Bánk József

Brezanóczy Pál (Aknaszlatina, 1912. január 25.Eger, 1972. február 11.) római katolikus püspök, egri érsek.[5]

Pályafutása[szerkesztés]

A kassai premontrei gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte. 1935. július 22-én szentelték pappá.[6] Néhány évig káplánként és tábori papként szolgált. 1938-tól Kassán volt teológiai tanár és az orsolyita gimnázium igazgatója. 1941-től püspöki titkár, 1946-tól a Kassai egyházmegye magyarországi részén általános helynök Hejcén, ahol a püspöki nyaralóban szemináriumot létesített. 1951-től káptalani helynök és a Rozsnyói egyházmegye magyarországi részének apostoli kormányzója, majd 1952-től egri ordinárius és a Szatmári egyházmegye magyarországi részének érseki helynöke volt.[5]

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

Az egri érseki szék Czapik Gyula halálával 1956-ban megüresedett, de állami hozzájárulás híján betöltetlen maradt. Brezanóczy Pál ezért 1956-tól 1959-ig káptalani helynökként, majd apostoli adminisztrátorként vezette az egyházmegyét. 1964. október 28-án szentelték rotariai címzetes püspökké. Végül 1969-ben kapott egri érseki kinevezést.[7][8]

1958-tól a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökség Kékes Pál fedőnéven nyilvántartott ügynöke volt; Kiszely Gábor Állambiztonság című könyve szerint egyes esetekben elszabotálta a megrendelők kéréseinek teljesítését.[9][10] Teológiai tanácsadóként részt vett a Második vatikáni zsinat 1962-es első ülésszakán, ahonnan szintén írt jelentést.[11]

Része volt az állam és az egyház 1964. szeptember 15-i részleges megállapodásában,[5] melynek előkészítésében is részt vett, mint Agostino Casaroli érsek tanácsadója magyar vonatkozású kérdésekben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c Magyar katolikus lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat. (Hozzáférés: 2019. június 24.)
  3. Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Szent István Társulat
  4. Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó
  5. a b c Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.  
  6. más források szerint augusztus 28-án Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.  
  7. Főpapjaink (magyar nyelven). Egri főegyházmegye, 2016. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
  8. A török félholdtól a diktatúráig (magyar nyelven). Egri főegyházmegye, 2016. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
  9. Bocsánatot kér a Vatikán? (magyar nyelven). Népszava, 2013. szeptember 7. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
  10. Ungváry Krisztián: Az ügynökök és az egyház (magyar nyelven). Népszabadság, 2005. február 28. [2008. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
  11. Árpád von Klimó.szerk.: Piotr H. Kosicki: Two Vatican II and Hungary, Vatican II Behind the Iron Curtain (angol nyelven). CUA Press, 64. o. (2016). ISBN 9780813229126. Hozzáférés ideje: 2017. március 18. 

További információk[szerkesztés]