Cornelis van Haarlem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cornelis van Haarlem
Portrait of Cornelis Cornelisz. van Haarlem 001.jpg
Született 1562[1]
Haarlem
Elhunyt 1638. november 11. (75-76 évesen)[2][3][4][5]
Haarlem
Állampolgársága holland
Foglalkozása festő
Sírhely Grote Kerk
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cornelis van Haarlem témájú médiaállományokat.
A haarlemi Szent György lövészegylet tagjainak bankettje (1599, Frans Hals Museum, Haarlem

Cornelis Corneliszoon van Haarlem (névváltozat magyarul: Cornelisz; Haarlem, 1562Haarlem, 1638. november 11.) a holland aranykor manierista stílusú festője, Frans Hals portréfestő egyik előfutára.

Életpályája[szerkesztés]

Antwerpenben tanult, Gillis Coignet (1538–1599) volt a mestere, tapasztalatokat gyűjtött Franciaországban és Amszterdamban is, majd Haarlemben élt és alkotott. Karel van Manderrel festőiskolát alapított, amely nagy hatással volt a felnövekvő festőnemzedékekre. Némileg Bartholomeus Spranger manierista tájékozódását is befolyásolta a haarlemi iskola. Cornelis van Haarlem A lövészek csoportképe c. alkotása (1583; Haarlem, múzeum) jelentős állomása a holland csoportarckép-fejlődésnek, Frans Halsra is hatott. Cornelis van Haarlem csoportképében a figurák elhelyezése rendkívül természetes, mindenki a maga szokása, hivatása szerint van ábrázolva, amit egy banketti alkalom fog egybe. A kereskedők az üzlet megkötésének jeléül felé tarják kezüket, az ivócimborák poharat vagy kancsót tartanak, mindenki természetesen viselkedik, az ábrázolás könnyed, ámbár a részletek is gondosan ki vannak dolgozva. Nem csoda, hogy további városokra és festőnemzedékekre hatott, s mintegy divatba jött a csoportképek alkotása.

Bibliai és mitológiai kompozíciókat is festett manierista stílusban, ezen alkotásoknál mind a kompozícióteremtő képesség, mind az emberalakok megjelenítése, kivált alkotói periódusának első felében, gyengébbre sikerült. Később a sok gyakorlás végett – főleg a Németalföldre bekerült antik szobrokat másolta – szerkezetileg, s a figurák ábrázolásában is előrehaladt. Legjobban sikerült történeti képei: Caritas; Kapzsiság; Tékozlás; Özönvíz; A rézkígyó imádása; Lucifer bukása; Aranykor; Ádám és Éva; Istenek lakomája /avagy Péleusz és Thétisz menyegzője; Lázár feltámasztása (1602) stb. Az ő erőssége a természet utáni portréfestés volt. Karel van Madel is megjegyzi, hogy Cornelis van Haarlem sok kitűnő arcképet festett, bár nem szívesen művelte ezt a műfajt, de annál jobban.

A kortársak kedvelték alkotásait, Haarlemben az ő társadalmi állása is igen előkelőnek mondható, felesége a haarlemi polgármester leánya volt.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Cornelisz; Cornelis van Haarlem lásd 205. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Karel van Mander: Hírneves németalföldi és német festők élete. Budapest : Helikon Kiadó, 1987. Cornelis Cornelis, kiváló harlemi festő élete 133-136. o.
  1. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 20.)
  2. Cornelis Cornelisz
  3. Cornelis Cornelisz.
  4. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)