Willem Claesz Heda
| Willem Claesz Heda | |
| Született | 1594. december 14.[1] Haarlem[2][1] |
| Elhunyt | 1680. augusztus (85 évesen)[1] Haarlem[2][1] |
| Állampolgársága | Egyesült Tartományok |
| Gyermekei | Gerret Willemsz Heda |
| Foglalkozása | festőművész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Willem Claesz Heda témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Willem Claesz. Heda (Haarlem, 1594. — Haarlem, 1680. körül) az egyik legkiválóbb holland csendéletfestő a holland festészet aranykorában.
Életpályája
[szerkesztés]Haarlemben élt és dolgozott, a Szent Lukács céh vezetője volt. Életéről keveset tudunk, munkásságáról annál többet. A holland csendéletfestés legnagyobb mestereinek egyike. Leginkább megterített asztalokat festett pástétomokkal, sonkákkal, a tenger gyümölcseivel, stb. Az italokat csillogó üvegpoharakban és ezüstserlegekben ábrázolta. Csendéleti tárgyait úgy rendezte el, hogy a különböző színű és felületű tárgyakat ellentéteikkel egybehangolja és a részletek megfestésével együtt is egységes festői benyomást keltsen. Festményein az aranysárga, a barna és a szürke színek dominálnak.
Monokróm csendéletei közül kiemelkedik Csemege című képe, amelyen az étkezés után magára hagyott polgári asztalt ábrázolja a legnagyobb részletességgel, s a legdiszkrétebb árnyalatokkal, amely a hamuszürke, az ezüstszürke, a mogyorószín és az okker középárnyalataiból adódik. A hátrahagyott étkek és edények részletező komolysággal való megfestése mágikus realizmust sugall.[3]
Bankett csendélete szintén híres, e képen Heda félig elfogyasztott ételeket ábrázol, kagylóhéjat, szétszórt olajbogyót és vagdalt pitét. A 17. századi Hollandiában ünnepi alkalmakra darált pitét készítettek húsból, ízesített gyümölcsökből, mazsolából, fűszerekből, citromszeletekből. Heda a terített asztal megfestését étkezés előtt, étkezés közben és étkezés után is felvállalta, s a művészet rangjára emelte, egyben tudósítja az utána következő századokat a holland polgárok igényes étkezési kultúrájáról.[4] Szimbolikus emberi mondanivalókat (hiúság, emlékezz a halálra) is megjelenített vanitas csendéletein.[5]
Mintegy hetven csendélete ismeretes, amelyeket híres múzeumok őriznek, a Rijksmuseum Amszterdamban, a Museum Boijmans Van Beuningen Rotterdamban és a Museum of Fine Arts Gentben. Más jeles múzeumokban is vannak munkái, például a párizsi Louvre-ban, a moszkvai Ermitázsban, a drezdai Staatliche Kunstsammlung-ban.[6] A budapesti Szépművészeti Múzeum is őrzi egy szép, szignált csendéletét.
Galéria
[szerkesztés]-
Csendélet aranyozott serleggel (részlet, Rijksmuseum, Amszterdam) -
Reggeli rákkal : csendélet (Ermitázs) -
Csendélet (magángyűjtemény, New York) -
Bankett csendélet vagdalt pitével /étkezés félidejében/ (National Gallery of Art, Washington D.C.) -
Csemege /étkezés után/ (Louvre) -
Vanitas /„Memento mori”/ : csendélet -
Csendélet ónkupával, barackokkal és sonkával (magángyűjtemény, New York)[7]
_-_WGA11237.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d RKD – Holland Művészettörténeti Intézet. (Hozzáférés: 2023. november 14.)
- ↑ a b Union List of Artist Names (angol nyelven), 2018. március 12. (Hozzáférés: 2021. május 21.)
- ↑ A művészet története i. m. 190. p.
- ↑ Bankett csendélet bemutatása videón (angolul). [2012. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 13.)
- ↑ Heda Vanitas képe, s a Vanitas /„Memento mori” szimbolikáról (angolul). [2013. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 13.)
- ↑ Heda négy csendélete különböző múzeumokban. [2012. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 12.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 22.)
Források
[szerkesztés]
- A művészet története : a barokk. Budapest : Corvina, 1988. Willem Claesz Heda lásd 190-191. p. ISBN 963 13 2393 5
- Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Willem Claesz Heda lásd 446. p.
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
